Holokauszt-redukcionisták
Tartalom
A KERESZTÉNYEK JÖVENDŐ ÜLDÖZTETÉSÉNEK BALJÓS ELŐJELE Manapság az olyan kanadai keresztényeket, akik nyilvánosan kritizálják a homoszexualitást, vagy a zsidó vezetőket teszik felelőssé a keresztre feszítésért, valószínűleg gyűlöletbűnözés& miatt vonják felelősségre. Azonban 1971-ben, amikor a B'nai B'rith Canada és a Kanadai Zsidó Kongresszus rávették a Parlamentet a gyűlöletellenes törvény megalkotására, ezek a zsidó szervezetek tartottak, hogy ez riadót fúj a keresztényeknek. Ehelyett a gyűlöletellenes törvényt olyanok ellen kezdték alkalmazni, akiket valószínűleg legkevésbé véd a társadalom: a holokauszt-redukcionisták ellen: azok ellen, akik a zsidó holokauszt áldozatainak számát hatmillió alá csökkentik. A következő 30 évben a kanadai nyilvánosság passzívan nézte végig, ahogy a sajtó kipellengérezte Malcolm Ross-t, Doug Collins-t, Ernst Zündel-t és másokat, akiket gazdaságilag is kimerítettek a bíróságok gyűlölet-bűncselekmények vádjával, mert ők azt kutatták, hogy a zsidó holokauszt áldozatainak száma lehetett-e kevesebb hatmilliónál. Aztán az ezredforduló táján a B'nai B'rith gyűlölet-bűncselekmény rendőrsége a keresztények ellen fordult. Több eljárást folytattak le a keresztények, (főleg a homoszexualitás kritikusai) ellen az utóbbi öt évben, mint az azt megelőző 30 év alatt a holokauszt-redukcionisták ellen. Napjainkban Ernst Zündel és Germar Rudolf holokauszt-redukcionistákat deportálták abból az Amerikából, amelyről ők azt hitték, hogy biztonságos menedék. Németországban folytatnak ellenük büntetőeljárást azzal a váddal, hogy megsértették Németország B'nai B'rith gyűlöletellenes törvényét, amely gondolat-bűncselekménynek& nyilvánítja azt, ha valaki csökkenti a zsidó holokauszt áldozatainak hatmilliós számát. David Irvinget a világ talán legismertebb és legtiszteltebb holokauszt-redukcionistáját bebörtönözték Ausztriában a B'nai B'rith gyűlölettörvény alapján. Siegfried Verbecke-t, a kevésbé ismert belga redukcionistát letartóztatták Hollandiában, és Németországba fogják deportálni bár ő nem német állampolgár, egy német bíró nemzetközi letartóztatási parancsot bocsátott ki ellene a holokauszt-redukció német bűncselekménye miatt. A múlt év szeptember 19-én a rendőrség megrohamozta Vincent Reynouard belga redukcionista házát. Őt több, mint 3 órán át vetették alá ellenséges kihallgatásnak. Reynouard-t csak akkor engedik szabadon, ha benyújt egy pszichiátriai szakvéleményt, és felhagy minden holokauszt-redukcionista tevékenységgel. A cionista igazságszolgáltatás& hosszú keze: 2004. június 20-án a Jerusalem Post beszámolt arról, hogy az izraeli Knesszet felhatalmazta Izrael államot, hogy bűnözőnek tekintsen bárkit a világon, aki nyilvánosan csökkenti a hatmilliós számot. Ezzel felhatalmazták a kormányt, hogy az ilyen állítólagos gyűlöletbűnözők& kiadatását kérhesse bármely országtól. Az Izraelbe látogató ilyen személyeket Izrael őrizetbe veheti, eljárhat ellenük és bebörtönözheti őket. Miután a német és osztrák bíróságok eljártak Rudolf és Zündel ellen, Izrael kérheti az ő kiadatásukat, hogy Izraelben feleljenek bűncselekményeikért& . Az Egyesült Államoknak nincsenek gyűlölettörvényei, mégis hozzájárult Rudolf és Zündel deportálásához. Németországnak és Ausztriának van gyűlölettörvénye, ezért még valószínűbb, hogy eleget tesz Izrael lehetséges követelésének. Láthatóan most vagyunk a Knesszet deportálási programjának első szakaszaiban. Most idomítják a nyilvánosságot, bárki deportálásának helyeslésére, aki kétségbe vonja a cionizmus kétes holokauszt-valóságát& . Azonban holnap már nemcsak a holokauszt-redukcionistákat, hanem, a keresztényeket is idegen bíróságok elé fogják állítani. A Knesszet számára egy sokkal nagyobb bűn is létezik, egy olyan bűn, amely szerintük felmérhetetlenül nagy fizikai és lelki szenvedést okozott a zsidóknak az utóbbi két évezredben. Ez az Újszövetségben gyökerező azon vád, mely szerint a zsidók voltak felelősek Krisztus keresztre feszítéséért. A Knesszet szerint a holokauszt volt az eredménye az Újszövetség évszázados előítéletének, amely a zsidókat Krisztus gyilkosainak nevezte. Természetesen az Újszövetség Krisztus haláláért a zsidó vezetőket és az általuk felheccelt tömeget hibáztatja (ApCsel. 2, 36: 3, 13-15 stb.) Következésképpen a mai aljas zsidó vezetők az Újszövetséget gyűlöletirodalomnak& tekintik. Eszerint az Újszövetségben hívő keresztények milliói antiszemiták. Kit deportálnak legközelebb? Ma a Knesszet azt kívánja, hogy a holokauszt-redukcionistákat üldözzék és szállítsák Izraelbe. De mi lesz holnap? A "keresztény antiszemitizmus" sokkal nagyobb vádja alapján elkerülhetetlen, hogy a Knesszet az ilyen antiszemitákat is bűnözőknek nyilvánítsa. Fontos, hogy Krisztus a hívők utolsó időkre eső szenvedéséről szólva azt állítja, hogy az ilyen elnyomás a gonosz zsidó vezetőktől fog kiindulni, és hogy keresztényeket deportálhatnak Izraelbe eljárás végett. Krisztus azt mondta, hogy ők átadnak titeket a bíróságoknak (a Szanhedrinnek), és meg fognak korbácsolni titeket a zsinagógákban& (Márk 13:9). Azonban az ADL/B'nai B'rith-nek az USA új antiszemitizmus-ügyi főosztálya számára megfogalmazott Jelentés a globális antiszemitizmusról& című irománya szerint a B'nai B'rith azt állítja, hogy nemcsak azok antiszemiták, akik szerint zsidók ölték meg Krisztust 2000 évvel ezelőtt, hanem azok is, akik erősen& kritizálják a zsidókat, a zsidó ügyeket, a zsidó vezetőket vagy Izraelt. Ez azt jelenti, hogy nemcsak a bátor keresztényekre és lelkészekre, hanem talkshow-moderátorokra, kiadókra, békeaktivistákra is bebörtönzés vagy deportálás vár. Ez nem elméleti veszély; ez már megtörtént olyanokkal, akik csökkentették a holokauszt áldozatainak számát. Azonosítanunk kell az ellenségünket Az ADL-t és a Knesszetet, nem fogják visszatartani az Amerikai Bevándorlási Hivatalhoz, a Legfelsőbb Bírósághoz, vagy Németországhoz intézett tiltakozások. Azonban visszatartja őket, ha a széleskörű nyilvánosság tud szerepükről a gyűlöletellenes és deportálási törvények megalkotásában. Az ADL a keresztény civilizáció megsemmisítésére irányuló programját csak a kulisszák mögött tudja folytatni. Ha az amerikai hazafiak csupán reagálnak az ADL kezdeményezéseinek hatásaira, azonban nem azonosítják e bajok forrását, akkor nem ássák alá az ADL erejét. Nem elég levágni a gonosz ADL -törvénykezés csápjait, mert a közmondásos poliphoz hasonlóan az ADL folytatja áskálódását a kongresszusban és a sajtóban, és újabb támadásokat intéz a szabadság ellen. El kell jutnunk e keresztényellenes szörny szívéig, és bátran le kell lepleznünk a gyűlölettörvények és deportálási követelések mögött zajló ADL/Knesszet összeesküvést. Csak az összeesküvés széles körű nyilvános ismerete által tud nemzetünk ellenállni a növekvő nyomásnak, hogy alávesse magát a nemzetközi gyűlölettörvénykezésnek. Az elmúlt évszázadok gonosz zsidó vezetői Isten választott népeként& immunitást élveztek a legtöbb evangelizáló kritikájától. Ennek meg kell változnia. Ideje, hogy véget érjen a keresztények és az ilyen vezetés álszent szövetsége. Ha ez nem történik meg, akkor felfal minket a szörny, melynek születésénél mi is ott bábáskodtunk. Ted Pike tiszteletes (Fordította. Lesetár Péter) Szittyakürt 2006. május-június E heti kérdésünk : a XX. ás XXI. század fordulójának Nyugat-Európájában lehet-e olyat (viccet, butaságot, tényállítást, feltételezést, véleményt, sértést, valós, netán téves következtetést) - mondani, amiért 16 év elteltével letartóztatják, majd 3 évi börtönre ítélik az elkövetőt? Mint David Irving kényszerűen hosszúra nyúló bécsi tartózkodása mutatja, lehet, ami egyebek mellett azért is képtelenség, mert még Orwell igazán klasszikusnak - és a bécsi esetig - fokozhatatlannak számító diktatúravíziójában, az 1984 -ben is, a "gondolat-bűnt" elkövető Winston Smith-t azonnal és késedelem nélkül kapja el a hatóság, hogy aztán elkezdődjék kálváriája. A regénybeli Nagy Testvér láthatóan primitívebb hatékonyságú diktatúrát képviselt, mint a II. világháborút követően Európában kialakult polgári demokráciák : ő még azonnal lecsapott, mert nem tudott az egérlyuk előtt mozdulatlanul leső macska kitartó nyugalmával várni, várni, várni a napra, amikor beérik a bosszú ideje Ma ez az utóbbi módszer a menő, legprofibb képviselője a Los Angeles-i Simon Wiesenthal Központ, minek következtében a nyugdíjára váró bácsika sohasem tudhatja, hogy a postás helyett nem rendőr jön-e érte, hogy egy ötven évvel ezelőtt, az egyetemi menzán elejtett- egy zsidó évfolyamtársát diffamáló vagy annak vélt - mondatáért kiszabjak rá a törvényes büntetést. Merthogy az ilyen típusú bűncselekmények soha nem évülnek el! A gyilkosság igen, ez nem! Az angol történész, David Irving még 1989-ben tartott egy előadást Ausztriában, amikor is kételyének adott hangot a világháború hatmillió zsidó áldozatával kapcsolatosan elterjedt, hivatalosan elfogadott is tanított bizonyos tények valóságtartamát illetően. Ez 1989-ben, Ausztriában meg nem vonhatott fejére büntetést. Viszont illetékes helyeken jól feljegyezték a dolgot, mert tudták, hogy az idő nekik dolgozik. Amikor aztán - egy újabb meghívásnak eleget téve - a gyanútlan történész 2005 novemberében újból Ausztriába érkezett, letartóztatták is vád alá helyezték a 16 évvel korábbi kijelentések miatt. Mert 2005-ben már lehetséges volt vádat emelni ott, ahol 1989-ben még nem. Maga az eljárás erősen emlékeztet a bolsi törvénytisztelet logikájára: türelmesen kivárják, amíg a kiskorú vádlott be nem tölti tizennyolcadik életévét, és akkor halálra ítélik a korábban elkövetett cselekmények alapján. Mégis téved, aki azt hiszi, hogy ennek az alaposan előkészített szorgoskodásnak Irving megbüntetése a célja. Vele törődnek a legkevésbé a per előkészítői: nem miatta, hanem általa történik most valami Bécsben, mégpedig egy- az európai értelmiségnek címzett - erődemonstráció . Az egész bécsi eljárás célja a megfélemlítés: őt ítélik el, de közben felénk is sandítanak, hogy "az asszonynak mondom, hogy az anyós hallja" logika alapján értsünk a dologból: ma Irving, holnap akárki más, aki kiáll a sorból! Irvingnek az a bűne, hogy kételkedik, s mert a kételkedést mindig gondolkodás szüli, valójában az vele a baj, hogy gondolkodni merészel, s következtetéseit másokkal is megosztja a bitang. Nem hajlandó tudomásul venni, hogy szaktudományának karaktere jelentősen átalakult az elmúlt néhány évtizedben: a kutakodás, a következtetés levonás , az adatoláson és dokumentumokon alapuló deduktív múlt rekonstruálás már nem divat a korszerű történészetben, helyette a kinyilatkoztatások, a dogmák ismeretére és tiszteletben tartására került a hangsúly. A leggyakoribb szemrehányás, ami az Irvinghez hasonlóan gondolkodó történészt (pl. Padányi Viktort) érheti, hogy alaposan elmélyedve a számokban, kétségbe vonják a hatmilliós veszteséget. E kételkedésnek könyvtárnyi irodalma van, ezúttal mellőzném az ismertebb érveket. Azt viszont nem értem, hogy az a világközvéleménynek titulált globalista média, amely bámulatos uniszónóban rikácsolja szét öt kontinens minden nyelvén, hogy micsoda gyalázatos ember ez az Irving, mert kételkedni merészel, minden visszhang nélkül vett tudomásul egy csöndben végrehajtott táblacserét. Tudni kell, hogy egészen 1989-ig- véletlenül ez Irving osztrák földön megtartott ama előadásának éve is - az emlékhellyé alakított Auschwitz-Birkenau egykori táborának főbejáratánál az volt márványba vésve, hogy 4 millió zsidó életét vette ott el a dühöngő fajgyűlölet. Aztán egyszer csak kicserélődött a tábla, úgy hogy a Miami Herald 1990. július 7-i számában egy gyufaskatulya méretű, varsói keltezésű tudósítás meg is jelenhetett a dologról: az új tábla már 1,1 millió áldozatról ad hírt. A legújabb hivatalosan emlegetett szám pedig 960 ezer izraelita áldozatról tud. Vagyis: az Irving előadása és perbe fogása között eltelt időben még "hivatalosan" is 3 millióval csökkent az Auschwitzhoz köthető áldozatszám. Mindez arra enged következtetni, hogy valami valóban nincsen rendben ezen számok körül: hiszen 1989-ben maguk az emlékhely fenntartói is kételkedtek saját feliratuk valóságtartalmában, ezért cserélték le a táblát. Valamit viszont nem tudok elhallgatni: ez az elegáns, néma táblacsere az 1945 utáni Európa legnagyobb erkölcsi skandaluma kellett volna hogy legyen! De persze nem lett, annak ellenére, hogy nem kevesebbet ismer el, mint- elképzelni is borzongató - 3 millió halott hiányát ott, ahol eddig államfők is százezres tömegek emlékeztek rájuk. Más fogalmazásban: 3 millió ember életének állítólagos kioltására való állandó hivatkozást - méghozzá minden alap nélkül. Miért azt a történészt állítják Bécsben bíróság elé, aki ebben a nagyon is kaotikus, hitelesen fel nem tárt helyzetben kételkedik a számok realitásában, miért nem azokat, akik felelősek azért, hogy négy évtizeden át hazug adatokkal etették a világot Auschwitzcal kapcsolatosan? Ugyancsak logikusan adódik a másik kérdés: ha nem ott, akkor hol is kik ölték meg azt a bizonyos 3 milliót? Persze ki tudja, az is lehet, hogy 2006-ban már az is büntethető, ha valaki még emlékezni mer az 1989-es tábla feliratára. Merthogy dinamikusan fejlődnek a dolgok: táblát cserélni szabad, de a cserét kommentálni nem. Önök is észrevették, hogy a világ egyre abszurdabban hasonlít Orwell regényének világára, ahol a Nagy Testvér szigorú tekintetétől követve a Győzelem-tömbben élő boldog emberek főzik a Győzelem-kávét, ahol szorgosan dolgozik a Szeretet-minisztérium, a Bőség-minisztérium, a Külső és a Belső Párt, a Gondolatrendőrség, és ahol szabad idejében az átlagember lelkesen tanulja az újbeszédet, készülődik a Gyűlölet Hetére vagy a Két Perc Gyűlölet aktuális átélésére. Ha pedig véletlenül unatkozik, elmehet a Közösségi Központba, ahol garantálják, hogy nem kell gondolkoznia, mert " a tudatlanság erő" . (Igaz, nem a tudatlannak, hanem azoknak, akik tudatlanságban tartják.) David Irving meghurcolása szembesített egy szomorú ténnyel: amikor 1989-ben - lám, megint ez az esztendő köszön vissza - kézbe vehettem, is elolvastam az 1984 első magyar fordítását, meg voltam győződve róla, hogy az egy örökre elbukott, vesztes kornak, a sztálinizmuson alapuló kommunista-szocialista-marxista világrendnek a káprázatosan tökéletes, művészi grandiozitású pamfletje. Tévedtem. Az orwelli világ valójában most kezdődik, és nem a múltat, sajnos a jövőnket idézi meg. A Nagy Testvér nem a hátunk mögött van, hanem előttünk. Aki nem hiszi, figyelje Irving perét, és el fogja hinni.
Szőcs Zoltán
2006. március 2. Nem elég Németországban a több mint ötszáz holokauszt emlékmű, a sok száz oszlopos hatalmas, ízléstelen, milliókba kerülő "alkotás" a Parlament közelében. Semmi sem elég! Ébren kell tartani bármi áron a gyűlöletet hitsorsosaikban. Állítólag akkor követte el a fáraó a hibát, amikor kiűzte e "kiváló" népet országából. Szétszéledtek a világon, és rombolnak, viselkedésükkel saját szerencsétlenségüket növelve. Például Drezda halottainak száma egyre csökken, a hololegenda halottainak száma viszont évről évre nő. 1945-ben "csak" 202 040 halott volt Drezdában, noha a meghaltak számát a Vöröskereszt már akkor 275 008 és 300 000 fő között tartotta nyilván. Építkezésekkor azóta is újabb áldozatok csontjaira bukkannak. Az amerikaiak, britek erkölcsileg oly mélyre süllyedtek, hogy e tömegmészárlást meg is ünneplik minden évben! Az az érzésem, hogy valamilyen versenydíjat tűzhettek ki a zsidók. Emlékezzünk csak a Hamburg Ottensenben történtekre: óriási bevásárlóközpont megépítését tervezték, és a földből emberi csontok kerültek elő. Valaha helyén zsidó temető volt, tehát megindult a hajsza: le kell állítani az építkezést! Jöttek is a világ minden tájáról ortodox rabbik és hitsorsosok, akik többek között ülősztrájkkal akadályozták az építkezést. Azzal érveltek, hogy a zsidó törvény előírja: "Békesség a halottaknak! Ahová egyszer eltemették őket, onnan el nem mozdíthatók!" A Lengyelországból és Jeruzsálemből sereglett tüntetők még a tettlegességre is felkészültek, de a német rendőrök nem mertek még gumibotokkal sem közbelépni. A második világháború után a hamburgi zsidó hitközség visszaadta a nagy telket ajándékba, mert valaha zsidók temetkezési helye volt. Azonban az élelmes zsidók 1950-ben eladták, és épült is rajta egy áruház. A talált csontokat ezúttal egy másik zsidó temetőbe vitték. Mostani tulajdonosa szabályosan jutott a telekhez, amin építkezhet is. De a telek ma már 50 milliót is megér, így a zsidók magukénak követelik - azt, amit elődeik egyszer már eladtak! Tehát az ortodox zsidók most a várostól visszakövetelik - ingyen. Érkeznek is tömegesen, és leköpdösik a rendőröket. Próbálná meg ezt velük szemben egy német állampolgár! Másnap már "államhivatalnok megsértése" címén bíróság elé kerülne. Nem beszélve arról, ha használnák gumibotjaikat: másnap vezércikket írnának a zsidó lapok, milyen brutálisak a német rendőrök, akik kínozzák a szegény, csendesen tüntető zsidókat. Nem elég, hogy az élő zsidókat üldözték a németek, most meg még a halott zsidókat sem hagyják nyugodni! Íme, a világ zsidósága ismét összefogott. Viszont a gödrökbe ásott német és magyar hadifoglyok nyugvóhelye ma is szemétdomb. Nevüket nem jelzi emlékoszlop. Ez nem döbbenti meg a világ lelkiismeretét, nem tiltakozik senki sem Jeruzsálemben vagy az USÁ-ban. Beteges ember lehet Santiago Sierre is, aki a Köln melletti Pulheim-Stommeln zsinagógát minden vasárnap gázkamraként akarja berendezni, amihez 6 autó kipufogó gázmennyiségét enged belé. A zsidók gázmaszkot is kaptak, és lelkesen mentek kipróbálni ötletüket. A város polgármestere, Morrisen hiába tiltakozott. Csak annyit tehetett, hogy a zsinagóga bejárata elé egy nagy táblát állíttatott az alábbi felirattal: "Pulheim város semmiféle felelősséget nem vállal az egészségi és anyagi károkért. Nem vehetnek részt a gázjátékon kiskorúak, szívbajosok, magas vérnyomásúak, tüdőbetegek, asztmások és terhesek. A rendőrség az újságírókat kizárja." Egyes zsidók viszont közbeszóltak, és megmagyarázták Santiagónak, hogy éppen ezzel a "gázosítással" sértenék meg az áldozatokat. A német központi zsidó egyesület főtitkára is tiltakozott: "Aki úgy gondolja, hogy egy zsinagógába kipufogó gázt fújni művészet, megcsúfolja a művészet szabadságát. Ezzel nemcsak a zsidó áldozatok emlékét, de a hitközséget is megsértené." A szintén zsidó Christoph Schlingensief pedig, aki művészbotrányairól hírhedt, megkérdezte: "Miért nem ereszt be Santiago kipufogó gázt a Parlamentbe?" Kielben a hitközség azt ajánlotta hitsorsosainak, hogy akinek az elgázosítás ekkora élmény, nyissa ki otthonában a gázcsapot vagy dugja fejét a sütőjébe. Egyébként a gázmaszkos látogatókat a német tévé is bemutatta. Várjuk a folytatást. Terebessy Emőke
Szittyakürt 2006.
"A holokauszt mítoszával" kapcsolatos legújabb kijelentéseivel az iráni elnök új lendületet adott a történelmi revizionizmus fejlődésének, amint ez nyilvánvalóvá válik a következő levélváltásból a teheráni Neda Politikai Tudományos Intézet ügyvezető igazgatója és a francia Robert Faurisson között.
Dr.
Neda
Robert
2005.
Kedves Faurisson professzor! Megragadom ezt az alkalmat, hogy közöljem Önnel és minden revizionistával, hogy a Neda Politikai Tudományos Intézet mélységesen sajnálkozik a "holokauszt napjával" kapcsolatos ENSZ-határozat (2005. november 1.) miatt. Mahmud Ahmadinedzsád Elnöknek a "holokausztot" kétségbe vonó, legújabb megjegyzései kedvező helyzetet teremtettek a revizionizmus számára. Úgy gondoljuk most, hogy az Elnök minden tőle telhetőt meg fog tenni, ha Ön felveszi vele a kapcsolatot és kéri a segítségét egy nemzetközi konferencia megszervezésére a revizionizmussal kapcsolatban. Ha Önnek bármi segítségre van szüksége e tekintetben, kérem, ne habozzon felvenni az érintkezést velem.
A legjobbakat kívánva: Dr. Jawad Sharbaf, Ügyvezető
Robert
Kedves Dr Sharbaf! Szívből köszönöm üzenetét és javaslatát egy nemzetközi revizionista konferencia szervezésére. 2000 novemberében abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy egy hétig vendégeskedhettem Teheránban egy iráni állami szerv meghívására. Ez alkalommal megismertem az Önök Intézetét, ahol szívélyesen fogadott Dr. Soroush Nedzsád és a professzorok egy csoportja. Később egyikük perzsa nyelvre fordította a "Memoire en défense contra eux qui m' accusent de falsifier l' histoire" (1980) ("Emlékirataim: védekezés azok ellen, akik avval vádolnak, hogy meghamisítom a történelmet") című visszaemlékezésemet. Ez utóbbi öt évben, amely alatt fenntartottuk az érintkezést, megfigyeltem, hogy országuk politikai vezetői vonakodtak elítélni az állítólagos zsidó holokauszt hazugságát, a hazugságot, amelynek több, mint fél évszázada kigondolt, és különösen a palesztin népnek különös károkat okozó pusztításai évről évre egyre nagyobb sorscsapást jelentenek. Közben reménykedtem, hogy egy nap a magas kormányzati hivatal veszi a bátorságot, és nyíltan a világ elé tárja, hogy a holokauszt nem egyéb, mint legenda vagy mítosz. 2005. december 8.-án - ez a dátum emlékezetes lesz- országuk elnöke, Mr. Mahmoud Ahmadinedzsád - akinek a nevét megőrzi majd a történelem -hangot mert adni kételyeinek az állítólagos "holokauszt" történelmi realitásával kapcsolatban. December 12-én úgy beszélt róla, mint "mítoszról". A továbbiakban a revizionisták szabad véleménynyilvánítási jogát is védte. December 22-én Egyiptomban a Mohamedán Testvérek általános főnöke, Mohamed Mehdi Akef is használta a "mítosz" szót, de két nappal később részben visszavonta, bármennyire hatalmas és félelmetes ez a mítosz. December 23.-án egy iráni tisztségviselő, Mohamed-Ali Ramin, a Nyugaton élő mohamedán kisebbségek jogait védelmező társaság feje kijelentette: az Önök elnöke azt szeretné, hogy az európai kormányok engedélyezzék a maguk országában az akadémikusoknak publikálni a "holokauszttal" kapcsolatos kutatásaik eredményeit. November 1.-én az ENSZ 191 tagállamának küldöttei szavazás nélkül, egyhangúlag elfogadták az Izrael által fogalmazott határozati javaslatot, amely január 27.-ét "a holokauszt áldozatai Nemzetközi Emléknapjává" nyilvánította. Továbbá, ez a szöveg "elveti a holokausztnak mint történelmi eseménynek részleges vagy teljes tagadását". Így célponttá váltak mindazok, akik - a revizionistákhoz hasonlóan - követelik azoknak a bizonyítékoknak újra vizsgálását, amelyeken a zsidók állítólagos "holokausztjának" bizonyítása alapul. A holokauszt melletti érvelés védelmezői általában azt állítják, hogy a második világháború alatt 1.) a németeknek politikai célkitűzése volt a zsidók fizikai kiirtása: 2. ) emberek kiirtására gázkamráknak nevezett nagy mészárszékeket terveztek, építettek és használtak (amelyek nem tévesztendők össze a krematórium kemencékkel, amelyeknek semmilyen bűnös tetthez nem volt közük a zsidókkal kapcsolatban): 3.) ezekkel és más eszközökkel 6 millió zsidó halálát okoztak. A javaslatot "bűvészmutatvánnyal" fogadták el, ahogy azt "Az ENSZ a revizionizmus egyetemes tilalma mellett döntött" című írásomban jellemeztem, amint Önök is tudják. A zsidók által a német nép ellen emelt vád rágalom. Ennek a Káin jelével megjelölt népnek idáig nem volt más menedéke, mint elmerülni a bánatban egy bűnért, amelyet sohasem követett el. A háború után 60 évvel Németország még mindig leigázott állapotban van, és még mindig nincs joga egy békeszerződéshez. A német (és osztrák) vezetők szünet nélkül kérik a zsidók bocsánatát és hatalmas pénzű jóvátételeket fizetnek ki a zsidó, illetve cionista szervezeteknek és Izrael államnak. Németország és Ausztria vezetői 60 éven át rettegtek attól, hogy felkeltik a zsidók haragját, ezért a történelmi revizionizmus bármely megnyilvánulásával zsarolhatók. Németországban, Ausztriában, de sok más európai országban is a zsidóknak sikerült speciális törvényeket elfogadtatniuk, amelyek azt a célt szolgálják, hogy a második világháború történetéről adott saját változatukat megvédjék bármiféle kétségbevonástól. A "holokauszt"-csalás kard és pajzs a zsidó állam számára, első számú fegyvere. Lehetővé teszi, hogy a zsidók és a cionisták megvádolják az egész világot: először Németországot, amely szerintük borzalmas, precedens nélküli bűnt követett el, majd a világ többi részét, amely engedte ezt a bűnt elkövetni. A szélsőséges zsidók és a cionisták addig mentek, hogy vádolják Churchillt, Rooseveltet, Trumant, Sztálint, De Gaulle-t, XII. Piusz pápát, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát, mindazokat az országokat, amelyek részt vettek a második világháborúban, és még a semleges országokat is, Svájctól kezdve. Mindezeket azzal vádolják, hogy közömbösek voltak a tragédia iránt, és hagyták a zsidó népet kiirtani, ahogy ezt ők állítják! Így a "holokauszt" hazugsága elleni állásfoglalásával napjainkban Irán nemcsak Palesztinát és a mohamedán-arab világot védi, hanem az egész emberi fajt egy hatalmas rágalommal, zsarolással és kényszerítéssel szemben. Ön úgy tájékoztat engem, hogy a helyzet valószínűleg véglegesen úgy alakult, hogy - Ahmadinedzsád elnöknek köszönhetően - célul lehet kitűzni a revizionizmusról egy nemzetközi konferencia tartását. Bizonyára tudják, hogy a revizionisták 2001-ben készültek egy ilyen konferenciát tartani Bejrutban azon év március 31. és április 2. között, de az izraeli és amerikai nyomás oly fenyegető volt, hogy Rafik Hariri libanoni elnöknek meg kellett tiltania az összejövetelt. Ezért boldogoknak kell lennünk, hogy Ahmadinedzsád elnökhöz fordulhatunk és kérhetjük segítségét egy konferencia tartására az Önök országában. Mindazonáltal - szomorúan kell mondanom - a körülményekre való tekintettel egy ilyen terv pillanatnyilag megvalósíthatatlannak tűnik. Legyen szabad kifejtenem, miért. Jelenleg a fő revizionisták, akik 2001-ben részt vettek volna a bejruti konferencián, börtönben, száműzetésben, vagy olyan bizonytalan helyzetben vannak, ami lehetetlenné teszi számukra, hogy átlépjék országuk határát és repülőgépre szálljanak egy nemzetközi repülőtéren. Nézzük talán Ernst Zündel elrettentő esetét. Feleségül vett egy amerikai hölgyet és békésen élt Tenessee államban. Hazug ürüggyel őrizetbe vették 2003. február 5-én, és bebörtönözték. Azután Kanadába szállították, ahol két éven keresztül megalázó körülmények között magánzárkában sorvadt egy nagy biztonsággal őrzött börtönben. Végül átadták Németországnak, ahol (Mannheimben) jelenleg börtönben van és várja a revizionizmussal kapcsolatos perét. Kanadában (Németországhoz hasonlóan) a revizionisták meg vannak fosztva attól a jogtól, hogy védekezzenek. Ezekben az országokban amikor egy ember a revizionizmus vádjával áll egy bíró előtt, az utóbbi rutin módon azzal kezdi, hogy megesketi a vádlottat, hogy az igazat mondja. De ha a következő percben a vádlott például ezt mondja- "Azt állítom, hogy az állítólagos náci gázkamrák nem léteztek, mivel az az igazság, amelyet be tudok bizonyítani, hogy nem létezhettek", a bíró azonnal közbe fog vágni. A kanadai bíró ezt fogja neki mondani: "Ezen speciális bíróság (ami "Emberi Jogok Bíróságának" van elkeresztelve) előtt az igazság nem védekezés." A német bíró pedig ezt fogja mondani: "Önnek nincs joga kétségbe vonni mindenki által ismert, nyilvánvaló tényeket." Így sem a revizionista, sem az ügyvédjei nem védekezhetnek érdemlegesen a perben. Kanadában Pierre Blais bíró esküdtszék nélküli, egyedüli elnökletével a speciális bíróság az Ernst Zündel elleni, fellebbezést meg nem engedő eljárás során oly messzire ment ,hogy zárt tárgyaláson anonim tanúkat hallgatott meg. Majd Mannheimben a bíróság feje egymás után négy ügyvédet nem fogadott el, mert azt gyanította róluk, hogy revizionisták. Még az USA-ban is (Chicagóhoz közel) a német állampolgárságú Germar Rudolfot nemrég hasonló módon hurcoltak és szakítottak el amerikai feleségétől és gyermekeitől, és szállítottak Németországba. Ő Stuttgartban van börtönben. A belga Siegfried Verbeke- t a múlt nyáron vették őrizetbe az amszterdami repülőtéren, és adták át Hollandián keresztül Németországnak: ő a heidelbergi börtönben ül. A brit David Irving történészt novemberben vették őrizetbe Ausztriában, amikor ott átutazóban volt: most a bécsi börtön lakója. Fennáll annak a veszélye, hogy ezt a négy személyt több évi börtönre ítélik. Más revizionisták is börtönben vannak Németországban vagy Ausztriában, nevezetesen Manfred Roeder ügyvéd, Ernst G. Kögel iskolaigazgató és Wolfgang Frölich kémikus. Németország, Izrael "Guantanamo"-jává vált egy bizonyos bírói és rendőri maffia közvetítésével, amely az USA-ban és Kanadában revizionistákra (és bizonyos arabokra, mohamedánokra) vadászik a "terrorizmus elleni harc" tisztességesnek tűnő keretei között. Svájcban a 84 éves Gaston-Armand Amaudruz- t és René-Louis Berclaz -t engedték ki nemrég a börtönből, de könnyen visszatérhetnek oda. Néhány jelentős revizionista száműzetésben él nehéz körülmények között. Itt nem említem sem az ő nevüket, sem azokét az országokét, amelyek menedéket adtak nekik. Itt van azon revizionisták ügye, akik nincsenek sem börtönben, sem száműzetésben. Az ő sorsuk még kevésbé irigylésre méltó. A rendőrség zaklatja, a bíróság elítéli őket. Hogy csak Franciaországról beszéljek, Jean Plantin ellen Lyonban, Vincent Reynouard ellen Limoges-ban és Georges Theil ellen Grenoble-ban, Limoges-ban és Lyonban emeltek vádat. Ezeket már vagy elítélték, vagy a közeljövőben vár rájuk ítélet (többek között feltételes szabadon bocsátást kizáró börtön). Bruno Gollnisch -t, az Európai Parlament tagját Lyonban bíróság elé állították, csak azért, mert azt mondta: azt szeretné, ha a történészek szabadon nyilváníthatnák véleményüket a náci gázkamrák létezésének problémájáról! Nekem 2006. június 20.-án kell megjelennem a párizsi XVII. kerület büntetőbíróság előtt, mert telefonon interjút adtam az iráni televízió "Sahar" csatornájának revizionista témáról: a vádat Dominique Baudis úr emelte, az audio-vizuális felsőbb tanács elnöke.
Fredrick Töben, német származású ausztrál állampolgár a revizionista tevékenységét Ausztráliában és az interneten fejtette ki. Miközben Németországban utazgatott és ebben az országban a revizionizmus bírósági elnyomásának a forrásait akarta kutatni, azonnal börtönben találta magát. Most újra otthon, Ausztráliában "szájtörvénnyel" sújtották, azaz általános hallgatásra kötelezték összbüntetésül a bíróság megvetése miatt
Svédországban Ahmed Rami az Iszlámért és a revizionizmusért vívott rendíthetetlen harcáért kapott börtönbüntetést. Németországban a revizionizmus miatt a rendőrség által elégetett kiadványok száma hivatalosan nem ismeretes, de számottevő mennyiség lehet, hasonlóképpen Kanadában is. Itt nem beszélek hosszabban arról, hogy a revizionistákat kizárják sokféle foglalkozási ágakból különböző országokban, sem a családi tragédiáikról és öngyilkosságokról, amelyeket az elnyomás idézett elő. Münchenben 1995. április 25.-én a revizionista Reinhold Elstner felgyújtotta magát tiltakozásul - amint írta - a népére áramló "hazugságok Niagarája" ellen. Az élvonalbeli német sajtó a hősies tettét elhallgatta, és a rendőrség - úgy cselekedvén, ahogy elrendelték - elkobozta azokat a virágcsokrokat, amelyeket áldozatának helyszínére elhelyeztek, és azokat kezdte kihallgatni, akik az együttérzés ezen gesztusával mutatták ki fájdalmukat. Franciaországban felfegyverzett zsidó csoportok büntetlenül alkalmaznak erőszakot még a párizsi központi bírósági épület termeiben is. Jómagam 1978 és 1993 között tíz alkalommal szenvedtem fizikai bántalmazást zsidók részéről, akik ennek ellenére sohasem kerültek a vádlottak padjára. Ha a zsidók és a cionisták ily módon fizikai erőszakot és bírósági elnyomást alkalmaznak, ez azért van, mert természettudományos és történelmi érvelés szintjén a revizionisták fölényesen legyőzték őket. A zsidók és a cionisták számára ennek drámája abban áll, hogy ők hazudtak, és ez a tény egyre ismertebbe válik. Úgy tűnik, hogy bizonyos zsidók, sőt bizonyos izraeliek ennek tudatában vannak. Néhány zsidó vette azt a bátorságot, hogy hangot adjon szkepticizmusának a "holokauszt" realitását illetően, míg mások megelégedtek azzal, hogy szót emeljenek a "holokauszt vallása", a "holokauszt-ipar", vagy a "soa-üzlet" ellen. Végezetül úgy gondolom, hogy amíg a dolgok meg nem változnak, egy nemzetközi konferencia szerencsétlen, lehetetlen. De azzal az elgondolással összhangban, amelyet Arthur Robert Butz professzor terjesztett elő, azt mondom: reméljük, látni fogjuk, hogy, Ahmadinedzsád elnök Iránban létrehoz egy nemzetközi központot revizionista tanulmányok számára, amelynek első feladata ismertetni a történelmi revizionizmus eredményeit az arab-mohamedán világban az internet vagy más eszköz segítségével. Kérjük, hogy közben Irán ismételten forduljon a nyugati világhoz a lelkiismereti okokból bebörtönzöttek szabadon bocsátása érdekében.
Mindenesetre a magunk részéről azt gondoljuk, hogy amíg az USA-ban,
Őszinte híve: Robert Faurisson
Horst Mahler
Kedves Robert Faurisson! Nem értek egyet Önnel. A konferenciát minden körülmények között meg kell tartani. Ernst Zündel, Germar Rudolf, David Irving, Siegfried Verbeke és mások bebörtönzése nem a revizionizmusra mért csapás, hanem a holokauszt-vallásra. E letartóztatások előtt a revizionizmus mély válságban volt. A Nagy Hazugságot leleplező minden tényt már a cikkek és könyvek százaiban közölték. Ezen a téren nincs már több teendő Most itt az ideje börtönbe menni az igazságért. Robert, emlékszik-e a szavaira, amiket kiáltott, amikor Vichy-ben elbúcsúztunk egymástól? "Menjünk a börtönbe!" Az igazság a fegyver a zsidó hatalom lerombolására. Ez megváltoztatja a világot és megmenti az emberiséget. De az igazság sohasem győz olyan emberek nélkül, akik készek meghalni az igazságért. A kérdés az emberiség számára most az, hogy vannak-e elegen olyanok, akik megszabadíthatják, az embereket Jehovától. A mohamedánok ezrei készek meghalni Allahért. Ez nem lehet alternatíva számunkra, európaiak számára. Európa a szabadság földrésze. A szabadság az igazságért való életet jelenti. Semmi mást. Képzeljük el! Az iráni államfő a közismert vezető revizionistákat meghívja egy tudományos történészi konferenciára a holokauszt megvitatására. A meghívott személyek kiadnak egy előzetes nyilatkozatot, miszerint számolnak azzal a kockázattal, hogy elrabolhatják őket az odautazásuk során, de mindenképpen el fognak menni Teheránba. Ha azután ezeket a személyeket elfogják útközben Izraeli vagy a csatlósai utasításai alapján, a kiszabadításukért folytatott küzdelem az egész világ ügyévé válik. Ez - miután az írásaiban már elmondta, ami elmondható - a legtöbb, amit még tehet az emberiségért. Talán megölnek minket a zsidók. Hát azután? Robert - előre!
Őszinte híve: Horst Mahler
Megjelent: Szittyakürt 2006. január-február
|