Csapó Endre: Jól vizsgázott az OrszággyűlésJúnius 19-én szavazásra került a státustörvény-javaslat. Az Országgyűlés ritka egyöntetűséggel törvényesítette a nemzet fogalmát. Nagyon helyesen állapította meg Orbán Viktor miniszterelnök, hogy az ország 81 éves adósságot törlesztett. Hogyan is lehetett majdnem három generáción keresztül elfogadni azt a trianoni döntést, hogy aki nem a maradék országban lakik, az nem magyar többé!? Az első világháború után Európa elveszítette önmagát. Akkorra érett be kontinentális méretű torzulássá különösen a Kárpátmedencében a nemzet és az állam fogalmának korábbi együttélése. A nemzet-fogalom és az állam-fogalom korábbi évszázados harmóniája helyébe jött a háborúvesztes részére a nemzet-fogalomtól megfosztott állam fogalma, és a nyertesek részére a nemzetállam-fogalom milliós nemzetidegenekkel megterhelten. A harmónia idején az állam "nemzetébe" minden "nemzetiség" beletartozott, a gyarmatosító "nemzetállamok" a hadizsákmány-népet idegennek, tehernek, ellenségnek tekintik. A problémát az állampolgárság-elv szőnyege alá söpörték a tékozló nagyhatalmak. A létrehozott új államok határain belül mindenki az adott állam polgára, függetlenül nyelvi és kulturális valóságától. Ekkor született az államnyelv fogalma és annak kizárólagossága. A Kárpát-medence magyar államának feldarabolását követő évtizedekben a magyar nemzetnek a korábbi államkeret visszaállítása, a maradékország hivatalosainak elfogadva a korszellemmé vált nemzetállam-szemléletet a magyarlakta területek visszaszerzése volt a célja. A nemzet-fogalom kiesése a joggyakorlatból elkerülte a figyelmet, hiszen Magyarországon mindenki a magyar nemzet tagja volt, ugyanakkor az utódállamokban az uralkodó nemzet életérzése, diadalma, még az alkotmányokban is alapvető tényezővé lett az állam-nemzet fogalmával. Amíg a magyar közvélemény a történelmi Magyarország képét viselte a szívében, a hivatalos Magyarország a zömmel magyarlakta területek visszaszerzése által a nemzet újraegyesítésén fáradozott. Az etnikai alapú revízió sikeres volt. Létrejött a korszellemnek megfelelő magyar nemzetállam. Ennél többet nem lehetett elérni, nem volt esély a Kárpátmedence gazdasági és közigazgatási egysége visszaállítására. Az orosz-bolsevista megszállás alatt a maradék országban is üldözötté vált a magyar nemzet, az államhatáron túli nemzetrészek még nagyobb mértékben. A bolsevista államláncolat lebontása teljesen új helyzetet hozott a Kárpát-medencében. Magyarországon ezt az új helyzetet nem érzékelték kellőképpen. A régi hám súlyát még érezte az Antall-kormány, amikor mások dolgának tekintette a Szovjetunió szétesését, Csehszlovákia szétesését, és a régi alázatossággal követték az utasítást a megalázó trianoni párizsi helyzetet tartósító alapszerződések megkötésére. A nemzeti felemelkedés lendületét elveszítette a Magyar Demokrata Fórum a paktumos kormányzati szerepben, pedig ennek a pártnak, helyesebben mozgalomnak történelmi érdeme, hogy a közfigyelem a határokon túli magyarságra irányult. Szerencsére, még volt annyi lendület ebben az össznemzeti szolidaritásban, amiből mára megszületett a nemzetegyesítés első törvénye. Még ma is hiányzik e mögül a törvény mögül a nemzet fogalmának megjelenése a magyar alkotmányban. Erre tehát még várni kell, de megtört a jég: az idegen állampolgárságú magyarokra magyar törvények vonatkoznak. És ebben már lényegében benne van a nemzet fogalma. A törvény elsöprő többséggel 306 igen és csak 17 nem (8 tartózkodó) szavazattal került elfogadásra. Ismerve a Ház összetételét, ez az eredmény ebben a tárgyban legalábbis példás egyetértésről ad bizonyságot. Ennek nagy jelentősége van a külföld viszonyulására. Egyedül az SZDSZ képviselői utasították el a javaslatot. "Nagy lépés az egységes és életerős magyar nemzet megteremtésének útján fogalmazott Orbán Viktor. Régi nagy álmok és tervek valóra váltását jelenti a szomszédos országokban élő magyarokról szóló törvény megszületése. Arra van szükségünk, hogy a Kárpát-medencében élő magyarságot határokon átívelő módon újra egyesítsük, lehetőleg érzelmileg, gondolkodásban, kultúrában, de gazdasági érdekek szempontjából is. Egy élettér ez számunkra, függetlenül attól, hogy országhatárok választanak el bennünket. Bár nem egyszerű, de fölül kell emelkednünk ezeken a határokon, hogy ismét egy egységes és életerős magyar nemzet jöjjön létre. A státustörvény megalkotásával jelentős lépést tettünk e téren előre" fogalmazott a kormányfő. Németh Zsolt külügyi államtitkár a Magyar Távirati Irodának adott nyilatkozatában kiemelte, hogy a magyar külpolitika legfontosabb kérdéseiben egység van a magyarországi politikai erők között, és ez kedvező előfeltételeket teremt az ország stabil kormányzásához. Németh elmondása szerint most kezdődik a munka neheze, hiszen a törvény által érintett minisztériumokban ki kell dolgozni a rendelettervezeteket, amelyeket megvitatnak a Magyar Állandó Értekezlet munkabizottságaiban is. Magyar igazolványt kapnak az ezután felálló határon túli ajánló szervezetek közreműködésével a kedvezményeket igénylők. Évente három hónapon keresztül vállalhatnak munkát Magyarországon azok, akik megkapják az igazolványt. A munkavállaláshoz szükséges engedély kiadásakor az illetékes hatóság eltekint a munkaerő-piaci helyzettől, munkavállalói feltételeik azonosak a magyar állampolgár magyarokéval. A munkát vállaló határon túliak kötelesek egészségbiztosítási járulékot fizetni, meghatározott körű ellátásra lesznek jogosultak. Ez nagy segítséget jelent különösen az Erdélyből érkezettek számára, ahol az egészségügyi ellátás nagyon kezdetleges fokon áll. Ugyanakkor azok is részesülhetnek betegellátásban, akik nem tartoznak a munkavállalók körébe, megtéríthetik az egyes egészségügyi szolgáltatások költségeit, ha ez irányú pályázatot nyújtanak be egy külön erre a célra létrehozandó közhasznú szervezethez. Nevelési-oktatási támogatást kérhet Budapesttől az a határon túli család, amelyben legalább két gyerek van, akik magyar tannyelvű oktatási intézményben tanulnak. A támogatás mértéke várhatóan húszezer forint lesz évente. Magyarországi egyetemi, főiskolai képzésekben is részt vehetnek az igazolványra jogosultak. Kedvezményekben részesülnek a szomszédos országokban magyarul oktató pedagógusok is. A hatévesnél fiatalabb, illetve a hatvanöt évesnél idősebb határon túliak díjmentesen vehetik igénybe a magyarországi tömegközlekedést, évente négyszer kilencvenszázalékos utazási kedvezményben részesülnek a magyarországi helyközi járatokon. A jogszabály értelmében a magyar állampolgárokéval azonos jogok illetik meg a törvény hatálya alá tartozó határon túliakat a kultúra területén. A státustörvény két fontos területe a munkához juttatás és az iskolázás megkönnyítése. Értelmes szomszédállam ezek ellen nem kapálódzik, hiszen polgárai pénzt visznek haza illetve gyarapodnak műveltségükben. Elfogult sovinizmusuk azonban azt diktálja nekik, hogy ami jó a magyarjaiknak, az nem jó nekik. A román közgondolkodás még ott tart, hogy a magyart nem szabad engedni érvényesülni, mert akkor a román fölé emelkedik. Amikor megkapták Erdélyt, valóban az volt a helyzet, hogy a románok, főleg a regátiak, ellepték a közigazgatási és közoktatási állásokat, és műveletlenségük arányát a magyarok eltávolításával javították. Ma azonban már más a helyzet, a nyolc évtizeden át folytatott háttérbeszorulás nem maradt hatástalan. A románokat és a szlovákokat is most a hátrányos helyzetű magyarok megsegítése bőszíti fel. A múlt héten elfogadott törvénynek már a tervezetét is hevesen támadták Bukarestből és Pozsonyból. Ilyen megnyilatkozásokat már hónapok óta közlünk a Magyar Életben. Adrian Nastase román miniszterelnök a törvény elfogadásának hírére kijelentette: a magyar státustörvény elfogadása után a bukaresti kabinetnek arra kell törekednie, hogy otthon tartsa a fiatal munkaerőt. Lehet is ha van munka, főként ha jobban megfizetik azt, mint Magyarországon. Így viszont csak rendőri intézkedéssel lehet őket otthon tartani. A magyar kormány most azon fáradozik, hogy a szomszédok értelméhez kíván szólni. A román és a szlovák féllel már hetekkel ezelőtt megkezdődött, a következő hetekben pedig folytatódik a kétoldalú egyeztetés a státustörvényről. Ezzel szemben Jugoszlávia, Ukrajna, Horvátország és Szlovénia természetes törekvésként értékelte a státustörvény megfogalmazását. A kijevi külügyminiszter például nem esett pánikba, a Magyar Távirati Irodának eképpen nyilatkozott a jogszabályról: "Önök abból indulnak ki, hogyan terjesszék ki joggyakorlatukat más országokban élő nemzettársaikra. Mi megértjük ezt a törekvést" hangoztatta Anatolij Zlenko. Egészen másképp viszonyul a kérdéshez a román kormányzat. A Magyar Nemzet június 22-i számában erről tudósít: "Adrian Nastase román miniszterelnök tegnap kijelentette, hogy Románia az 1996-ban kötött alapszerződésen kívül kész felbontani az összes kétoldalú megállapodását Magyarországgal a kedden elfogadott státustörvény miatt. »Nagyon világos akarok lenni: Románia csatlakozási szerződést írt alá az Európai Unióval. Léteznek a diszkriminációt tiltó szabályok, amelyeket Románia és Magyarország kapcsolataiban is alkalmazni kell« idézte a Rompres román hírügynökség a miniszterelnököt. A kormányfő emellett egy sor intézkedést helyezett kilátásba: a szövetségek és alapítványok alapszabályzatának felülvizsgálatától kezdve adó- és vámintézkedéseken át a foglalkoztatási és társadalombiztosítási viszonyokat érintő kérdésekig. A pénzügyi intézkedések között konkrétan azt említette, hogy a Romániában folyósított munkanélküli segélyek és nyugdíjak mellett a személyi jövedelemadó rendszerében figyelembe veszik a határokon túlról kapott támogatást. Nastase leszögezte azt is, hogy "a román kormány Románia érdekei és a Romániai Magyar Demokrata Szövetséggel folytatott együttműködés közül az ország érdekeit fogja választani". A román miniszterelnök szerint az integráció felé haladó világban, abban az évszázadban, amely az etnikai diszkrimináció megszüntetésére helyezi a hangsúlyt, »a magyar kormány a szeparatizmust hangsúlyozza, olyan értékeket hangsúlyoz, amelyeknek semmi közük az európai értékekhez, hanem a revizionista politikához tartoznak«. Nastase szerint elfogadhatatlan az, hogy Orbán Viktor magyar miniszterelnök »értékekről és arról beszéljen, hogy miként viszonyul Románia a mai európai értékekhez«, mivel a Magyarországon elfogadott törvény diszkriminációt alkalmaz Románia többségi és kisebbségi lakossága között. A miniszterelnök elmondta, hogy levelet küldött Günter Verheugennak, az Európai Unió bővítési biztosának, Romano Prodinak, az Európai Bizottság elnökének és Chris Pattennek, az EU külügyekért felelős biztosának. Ebben a levélben megfogalmazta, hogy milyen hátrányosan megkülönböztető elemeket tartalmaz a magyar státustörvény, és hangot adott a térségbeli biztonsággal kapcsolatos félelmeinek. A magyar törvény az etnikai vonatkozásra helyezi a hangsúlyt, arra az aspektusra, amely feszültségekhez vezethet a Balkánon. Délkelet-Európa az elmúlt tíz évben éppen az etnikai vonatkozás miatt szenvedett fogalmazott Nastase." Egyébként éppen a románoknak van legkevesebb szemrehánynivalójuk. Bíró Béla bukaresti egyetemi tanár rájuk is olvassa ezt eképpen: "A magyar státustörvény kapcsán e pillanatban az a román kormányzat beszél diszkriminatív intézkedésekről, mely az előző ciklusban még a legkülönfélébb kedvezményekkel csábította Székelyföldre a román etnikumúakat. Kedvezményes lakáskiutalásokhoz, bankkölcsönökhöz juttatta őket, az itt letelepülő rendőröket soron kívül előléptette (nem véletlen, hogy a több mint 80 százalékban magyarok lakta Kovászna megyében például a rendőri és csendőri állomány csaknem teljes egészében román nemzetiségűekből áll), az itteni román kulturális intézményeket (amelyek a románság kis száma miatt nem válhatnak önfenntartókká) preferenciálisan támogatta és támogatja. Az utóbbiakkal nem is volna semmiféle probléma, ha a túlnyomó többségükben románok által lakott megyékben az ottani magyar kisebbség is hasonló kedvezményekben részesülhetne. Csakhogy ilyesmiről szó sincs. A sokszorosan hátrányos helyzetben lévő magyar szórványokat (ha a magyarországi támogatásoktól eltekintünk) senki nem támogatja. Sőt azoknak a székelyföldi románokkal ellentétben, akik nyelvüket minden szinten az állam nyelveként használhatják, s ha kedvük tartja környezetükre is ráerőltethetik erős asszimilációs nyomást is el kell viselniük. Kérdés, hogy ilyen körülmények közt indokolt-e a diszkriminációra való hivatkozással megkérdőjelezni a magyar állam jogát ahhoz, hogy azt, amit a román állam a méltányosság legalapvetőbb elveinek fittyet hányva nem tesz meg, a magyar állam a saját hatáskörében megtegye." Ismeretes a román miniszterelnök kifejezett aggodalma: mi lesz, ha Romániában hétmillió magyar jelentkezik a kedvezményre? Nem elírás, Erdély hétmilliós összlakosságát félti a bukaresti főnök. Ha belegondolunk, nem is olyan indokolatlan az aggodalom. Magyarország a gazdasági fölemelkedés pályáján van, Románia a diktatúra bukása óta egyre inkább csúszik lefelé. Biztosra vehető, hogy a kedvezmények megcsillanása mozgásba hozza mindazokat, akiknek felmenői között magyarok vannak. (Az elmúlt nyolcvan évben eltűnt három millió határon túli magyar, ha a népesség természetes szaporodását és az asszimilációt is figyelembe vesszük). Érdemes lesz magyarnak lenni. A bolsevizmus udvari bohóca, Hofi ekként humorizál: Maga magyar? Nem! És ha megfizetem? No de menjünk vissza a régi időkbe: honunk oláh és szerb polgárai azért érezték jól magukat a Szent Korona országában, mert ott jobb körülmények voltak, mint sajátjaik országában. Ilyen vonzás nagyon is elképzelhető a közeljövőben. Az is valami, ha Erdély meg a Felvidék népe nemcsak hallja, de érzi is, hogy "odaát" jobb világ van, és a magyarellenes uszítás hiteltelenné válik. Nem tétlenek a román nacionalista ellenzékiek sem. Így például a Nagy-Románia Párt felvetette, hogy azok akik kérik és megkapják a magyar igazolványt, ne lehessen tisztségviselők Romániában. A magyarellenes kirohanásairól ismert Anna Malíková, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöknője pedig azt hangoztatta: feljelenti Magyarországot "a párizsi békeszerződés megszegéséért, a fasizmus és az irredentizmus terjesztéséért". A minap a kolozsvári Krónika arról írt: minden bizonnyal a státustörvénnyel függ össze, hogy az elmúlt hetekben Romániában befagyott minden olyan folyamat, amely magyar érdeket szolgálna, legyen szó akár az ottani magyarságról, akár Magyarországról. A szerző emlékeztetett rá: formai okokra hivatkozva jegelték az Erdélyi Magyar Tudományegyetem marosvásárhelyi karainak ügyét, nem tárgyalták újra a magyar hústermékekre kirótt román büntetővám kérdését, a kabinet nem döntött a gyergyói-medence gázbevezetéséhez igényelt kormánygaranciáról, s megtorpedózták a szovátai üdülőtelep magyar befektetők által nyert privatizációját. Mindezek ellenére valahol már el kell kezdődnie a normális életnek a Kárpát-medencében, a gyűlölet évtizedei után. Meg kell tanulnia a térség minden polgárának azt, hogy nincsenek többé kiváltságos fajok, Herrenvolk-ok, és nem lehet állami védelemmel bozgorozni, "magyarokat a Dunába" falfirkálni. Németh Zsolt múltheti szlovákiai látogatása során kijelentette, hogy a státustörvény első része annak a folyamatnak, melynek a határontúli nemzeti egyesülés a célja. Németh szerint egész Európa számára provokáció az, hogy az etnikai határok nem egyeznek az államok határaival és minden nemzet saját módon válaszol erre a helyzetre. Ezt a provokálást törvénykezdeményezésekkel lehet megoldani, azt követvén, hogy a törvény nyereségeket hozzon a magyar kisebbség számára. Bugár Béla, a szlovákiai Magyar Koalíció Pártjának elnöke nem érti Mikulás Dzurinda szlovák miniszterelnöknek a státustörvénnyel kapcsolatos aggodalmait. Kijelentette: végképp nem volt szerencsés Mikulás Dzurinda Budapesten elhangzott kijelentése, amikor azt mondta, hogy a magyar törvényhozásban éppen vita alatt álló státustörvény a szlovákiai délvidéken "megronthatja a légkört". Megértjük a magyar nemzeti egységesülés ellenségeinek az álláspontját, hiszen több mint félévszázados szabadjára engedett magyarüldözés után védő és támogató hatalomként jelentkezett Magyarország. Ez részükre teljesen új helyzetet teremtett. Más lesz a viszony az elnyomók és elnyomottak között. Meg kell most már szokniuk, hogy nem tehetnek immár azt, amit csak akarnak. Lázadozásuk, zajongásuk, a békebontásra utaló hőzöngésük a magyaroknak inkább használ, mint árt, mert felszínen tartja a kérdést. A nyugati világnak legalább tudomására jut, hogy Európa közepén három millió magyar nem élhet a saját hazájában. Az élhetetlen magyar külpolitika helyett legalább az elnyomó bitorlók zajongása felhívja a figyelmet arra, hogy a térségben nem lehet stabilitás mindaddig, amíg ez a helyzet fennáll. Ha az Országimázs Hivatal nem érdemelte volna ki mindközönségesen az Országblamázs elnevezést, már ömleszthetné Nyugat számára a kárpát-medencei kérdés megoldásának irodalmát, az európai Európa visszaállításának programját, azt hogy kultúr-Európa határa nem Nyíregyháza és Debrecen mellett van, hanem a Kárpátok gerincén. Azt, hogy a balkáni rendezéssel a balkáni hódoltságot is meg kell szüntetni. Olyan államok, amelyek saját polgáraikat faji, vallási alapon üldözik, nem illenek bele sem a múltbeli, sem a jövőbeni Európába. Miért kell eltitkolni azok előtt, akik felelősek a világ mai dolgaiért, azt a fájdalmunkat, ami egész Európa fájdalma is kellene, hogy legyen, hogy a Kárpát-medence megbontásával nemcsak egy földrajzi és gazdasági egység esett darabokra, hanem megszűnt egy olyan kipróbált és jól működő államegység, amely kiállt minden korábbi vihart, de amely még ma is mintául szolgálhatna türelmes, élhető államként az egységesülő Európában.
Függelék:
Itt a lista:
Bauer Tamás
Béki Gabriella
Dornbach Alajos Dr.
Eörsi Mátyás Dr.
Fodor Gábor Dr.
Hack Péter Dr.
Hankó Faragó Miklós Dr.
Horn Gábor
Iványi Gábor
Kis Zoltán Dr.
Kóródi Mária Dr.
Kovács Kálmán
Kuncze Gábor
Lotz Károly Dr.
Mádai Péter
Magyar Bálint Dr.
Mécs Imre
Pető Iván Dr.
Szalay Gábor
Szent-Iványi István Dr.
T. Asztalos Ildikó
Tardos Márton
Világosi Gábor Dr.
Wekler Ferenc Dr.
|