A Nankingi "mészárlásról"http://www.jiyuu-shikan.org/nanjing/tomi.html Egy hazugság igazolására egy másik hazugságot is ki kell találni. Az első hazugság: 300 ezer embert mészároltak le Nankingban. A második hazugság: Nanking lakossága 600 ezer fő volt. Fordította Tomizawa Shigenobu cikkéből Getsuyo Hyoron 1999 július 25-én. (#1)
Hivatkozások
Összefoglaló
Azt mondták nekünk, hogy a japán katonák atrocitásokat követtek el Nankingi polgárok ellen közvetlenül a megszállás után. Kínai dokumentumok azt állítják, hogy a japáni megszállók 6 hét leforgása alatt 300 ezer nankingi polgárt gyilkoltak le, és temérdek ember tulajdonát, szabadságát és szüzességét vették el szervezett és szörnyen kegyetlen formában. (Shogen: Nankin Daigyakusatsu, kiadó Aoki Shoten, más néven "Tanúvallomások a nankingi nagy mészárlásról".) Úgy tűnik, ez a második világháború után elfogadott képe a nankingi történéseknek, és Iris Chang rémisztő könyvének, a nankingi erőszaknak a tartalma. Ezek a történetek nem vesznek figyelembe egy fontos tényt. 1937 december 13-án, amikor a japán csapatok bevonultak Nankingba, a város lakossága ca. 200 ezer főnyi volt. Hogy lehetett ebből 300 ezer embert megölni? (#3) Hogy ezt az egyszerű, de létfontosságú kérdést megválaszoljuk, a kínai oldal a háború utáni tokiói háborús bűnök bírósága előtt azt állította, hogy Nanking lakossága 600 és 700 ezer között volt. Iris Chang is ezt mondja. De ezt az állítást arra agyalták ki, hogy támogassa az eredeti állítást, hogy 300 ezer embert gyilkoltak le értelmetlenül Nankingban. Mert ez hazugság, az állítás, hogy Nanking lakossága 600 és 700 ezer között volt, ellentmondásos. Itt szeretném a két hazugságot megvizsgálni, és ennek során a nankingi tömeggyilkosság hazug voltát igazolni négy fejezetben, a népességi adatok, a japán csapatmozgások, és főleg 1937-38-ból származó források alapján, melyeket a lábjegyzetben sorolok föl. Tartalom
A "tömeggyilkosság" hazug volta; a biztonsági zóna, Nanking megszállása, a változatlan lakosság.
A vizsgálat előtt el kell magyaráznom, mi is az a biztonsági zóna, amely fontos jelenség a hazugság fölfedésénél. 1937 őszén, amikor a japán hadsereg Nanking irányába nyomult előre. a lakók a város elhagyására törekedtek. Ennek eredményeképpen november végén a valaha egy milliós város lakossága 200 ezerre zsugorodott. Ezzel egyidőben jelentős számú nyugati személy élt a városban, akiknek lakásai Nanking egy bizonyos részén voltak. Őket harmadik csoportnak tekintették a japán-kínai konfliktusban, akiknek joga az életre és tulajdonra megtámadhatatlan volt. A nyugatiak megszervezték a Nankingi biztonsági zóna bizottságot, hogy a maradék kínaiak beköltözzenek arra a területre, ahol ők éltek, és nevezzék ezt a területet semleges biztonsági területnek, melyet mind a japánok, mind a kínaiak elismernek. John Rabet, egy németet választották meg a bizottság elnökének. A "Biztonsági zóna" kb. a város közepén volt, és nem voltak semleges fegyveresek, akik azt biztosították volna. A japán hadsereg véleménye szerint ezek miatt, valamint amiatt, hogy belső területi csatározások voltak várhatók, és mert kínai katonák könnyen ide menekülhettek, nem ismerték el a területet semleges területként. De a japán hadsereg megpróbálta a biztonsági zónai bizottság erőfeszítéseit méltányolni, amennyire ez lehetséges volt. (#4) Menjünk vissza az összképhez. Nanking őrnagya Ma Chao-chun felelősségét sutba vágva elhagyta a várost december 3-án. Mielőtt elment, elrendelte, hogy Nanking polgárai vonuljanak a biztonsági zónába, és a városi közigazgatás majdnem minden feladatát átruházta a biztonsági zóna bizottságára.(#5) Ott hagyott 450 rendőrt, 100 ezer kínai dollárt, 3000 tonna rizst és 1000 tonna búzát a biztonsági zóna bizottságánál (#6). Így John Rabe lett a félhivatalos polgármester, aki a nankingi polgárok tulajdonát és életét védte. (#7) Mi a hamis abban az állításban, hogy Nankingban erőszak volt és 300 ezer embert gyilkoltak meg Nankingban? A válasz egyszerű. Rabe elnök, akinek vállára nehezedett a lakosok biztonsága, ismételten állította, hogy a nankingi lakosság száma 200 ezer, és hogy neki kell 200 ezer ember élelmezéséről gondoskodnia. Ezt a számot következetesen használja. A japán hadsereg érkezése előtt Rabe táviratot küldött Hitlernek:"Nanking vezetőjének képviseletében a helyi nemzetközi bizottság elnöke alázatosan kéri a vezért, hogy lépjen kapcsolatba a japáni vezetéssel, hogy a polgári személyek részére létesítsenek semleges zónát, mert a Nankingban küszöbön álló csaták veszélyeztetik 200 ezer ember életét. " (#8). November 18-án Rabe naplójában azt írja (#9): "Wo Kopang rendőrkapitány ismételten azt nyilatkozta, hogy 200 ezer kínai él még a városban." December 10-én ezt írja: "Türelmetlenül várjuk a választ táviratainkra a japán hatóságoktól és Csang-Kaj-Sektől. a város sorsa és 200 ezer ember élete forog kockán." December 17-én, négy nappal Nanking eleste után, és a japán hadsereg állítólagos négy nap óta tartó "erőszakorgiája" közepette (#10) Rabe levelet ad át a japánoknak, melyben arra kéri őket, hogy állítsák helyre a rendet, hogy 200 ezer kínai megmeneküljön az éhhaláltól. Ezt akkor teszi, amikor Iris Chang azt állítja, hogy "japánok a város minden részén polgári lakosokat gyilkolnak le" és "utcákon, fasorokban és csatornákban az elesett városban vérfolyók folynak, ezek legtöbbje olyan emberek vére, akik éppen csak élnek és nincs erejük elmenekülni." (#11). A polgármester képviselője vak, hogy az ő legsürgősebb kívánsága az emberek megvédése az éhhaláltól? (#12). Rabe következetes marad mind naplójában, mind a biztonsági zóna bizottságának hivatalos leveleiben a japán hadsereghez, december 18, 21, 25, 27-én és január 14-én a következő évben, hogy Nanking lakossága 200 ezer, és hogy ő a felelős azért, hogy élelmezze ezeket. Január 17-től azt írja naplójában és hivatalos irataiban, hogy Nanking lakossága 250 ezerre növekedett. Alapvetően fontos itt nem is annyira a 200 ezres lakosság. Inkább az a fő pont, hogy a szám állandó marad, és Rabe soha nem csökkenti azt. Ha lett volna olyan tömeggyilkosság, mint amit Iris Chang leír, azaz 300 ezres nagyságrendű, a népesség érezhetően lecsökkent volna. De nincs változás. Én egy olyan személy írásaiból és jegyzeteiből idézek, aki Nanking "képviselő polgármestere", aki mentőmunkát végez, és megpróbál minden lakos számára élelmet biztosítani. Állításaiból nem következik, hogy 300 ezer embert meggyilkoltak volna, még 50 ezret sem, vagy 30, 20, 10 ezret. A nankingi biztonsági zóna bizottsága összesen 52 halálos eset miatt tiltakozott a japán hadseregnél. (#13).
Most szeretném hangsúlyozni annak az állításnak a hamisságát, hogy Nanking lakosságának létszáma 600-700 ezer között volt. 1938 márciusában, kb. három hónappal Nanking eleste után Lewis Smythe szociológiaprofesszor a nankingi egyetemről kutatást végzett a károk felmérésére, melyeket a háború okozott Nanking lakóinál és a környező területeken. (#14) Komoly tudományos kutatást végzett, melyben sok diák segített lehetőleg széleskörű terület felmérésében, és tudósok ezt a munkát hitelesnek mondják. Dr. Smythe felmérése szerint március végén a lakosság létszáma kb. 220 ezer fő volt. (#15) Jelentős a 220 ezres szám. Iris Chang azt állítja könyvében, hogy Nanking lakossága 600 ezer fő volt, a lemészároltaké pedig 380 ezer. Ha a lakosságot 700 ezerre teszi, akkor a meggyilkoltak számát 480 ezerre növeli. Milyen számításokra alapozza Iris Chang különféle állításait 200 vagy 300 vagy 480 ezer áldozatról? Nyilvánvalóan nem veszi figyelembe sem John Rabe írásait sem Dr. Smythe pedáns tudományos munkáját. A következő probléma a testek eltemetése. Iris Chang és mások 300 ezer legyilkolt személlyel vádolnak, noha csak 52 gyilkosság volt (#15). Tehát a kérdés előjön, hogy mi történt a sok holttesttel? Ki temette el a holttesteket és hol? Iris Changnak, a kínaiaknak és azoknak a japánoknak, akik azt állítják, hogy tömeggyilkosság történt, nehéz dolguk lesz annak magyarázatakor, hogy ki, hova temetett el és hány holttestet. Iris Chang a Tokiói háborús bűnösök perének temetési jegyzeteit idézi, (#17), melyek legégbekiáltóbb része a Tsun-shan-tang csoport, mely állítólag több mint 100 ezer holttestet temetett el. Ez a csoport ismeretes módon nem sokat foglalkozott temetésekkel. Egyik tagja sem, akik 1937 vagy 38-ban működött, sem említ temetési aktivitásokat a Tsun-shan-tang részéről írásában. "Temetési jegyzeteik" sehol sem voltak láthatóak a tokiói perben, 11 évvel Nanking eleste után. Legtöbb japán tudós visszautasítja a "jegyzetek" igaz voltát. Iris Chang és mások azt mondják, hogy Nanking lakossága legalább 600 ezer volt. Hogy fogják elmagyarázni, hogy mi történt az eltűnt holttestekkel, melyek száma nagyobb az egyszerű számításokkal kimutathatóknál? Meggyőző magyarázatot kellene adniuk erre.
Egy másik ellentmondás, hogy mikor a japán hadsereg elérte Nankingot, a város gyakorlatilag elhagyott senki földje volt, kivéve a biztonsági zónát, mely tömve volt emberekkel. Hol lakott a 600 ezer ember a megszállás hat hete alatt, és a város melyik részében öltek meg 380 ezer embert? A japán megszállás első hetei során minden nankingi polgár a biztonsági zónában tartózkodott, a város többi része el volt hagyva. Itt néhány tény:
1. December elsején a küszöbön álló japán támadás előtt Ma őrnagy elrendelte, hogy minden nankingi polgár vonuljon át a biztonsági zónába.
Ha Iris Chang továbbra is állítja, hogy 600 ezer ember élt Nankingban, akkor ezekből 400 ezer kellett hogy a nem-biztonsági zóna területén éljen, mert 200 ezer ember élt a biztonsági zónában. (#20) Iris Changnak el kellene magyaráznia, hogy a város melyik részén élt ez a 400 ezer kínai személy. A japán katonák egyike sem találkozott vagy látott személyeket ezek közül. Ezek akkor láthatatlan lakosok voltak? Mi volt a 400,000 láthatatlan lakos sorsa? Ezeket legyilkolták. A gyilkosság nem történhetett a biztonsági zónában, ahol a lakosság száma nem csökkent. A nankingi március végi lakossági statisztika azt mondja, hogy a biztonsági zónában nem csökkent az emberek száma. Ezért az állítólagos tömeggyilkosság áldozatai láthatatlan lakosok, akik Nankingban a biztonsági zóna területén kívül éltek. Mi tehát állításom? Az, hogy a 600 ezres szám csalás, amit azért agyaltak ki, hogy "igazolják" 300 ezer ember legyilkolását. Most arra kérem Iris Changot, hogy oldja meg a rejtélyt a láthatatlan lakosok legyilkolását illetően. A japán hadsereg nem lehetett a gyilkos. Azért, mert a japán hadsereg számára a város nagy része senki földjének tűnt, és nem volt katonai ok ezen részek katonai felügyeletére. Azokat az egységeket, melyeket eredetileg a város bizonyos részeinek őrzésére osztottak be, gyorsan más bevetésekre csoportosították át, és ezek gyorsan elhagyták Nankingot. Nanking városa kb 35 négyzetkilométer területű, Manhattan városrésznek kb. három-ötöde. A biztonsági zóna kb 3.8 négyzetkilométer területű, kb. akkora, mint a New Yorki Central Park. A japán hadsereg kb. 3000 embert, a sereg fő erejét küldte a biztonsági zóna őrzésére a 200 ezer lakossal. December vége felé, mikor a helyzet megnyugodott, két csapatot Nanking város őrzésével bíztak meg, beleértve a biztonsági zónát is, és a hadsereg többi része vagy Kína más részeire vonult, vagy Nanking elővárosait biztosította. A két csapat feladata nagyon sajátos volt. A biztonsági zónát őrző katonák nem öltek meg senkit, erre bizonyíték a lakosság számának állandó volta, míg a másik csapat katonái gyilkossági mániába estek, és megtizedelték annak a városrésznek a lakosságát, melyet őriztek. Más szavakkal, ha egy katonát áthelyeztek az egyik csapatból a másikba, azaz a biztonsági zónából a nem biztonságiba, akkor hirtelen gyilkossági mániát kapott. Ilyen viselkedés lehetetlen köznapi embereknél, és még sokkal természetesebb azt föltenni, hogy egyik zóna őrzői sem voltak gyilkossági mániákusok. Más szemszögből tekintve, tegyük föl, hogy volt tömeggyilkosság. A nem-biztonsági zóna két-vagy háromezer embere megölt 400 ezer embert hat hét alatt. Ilyen mérvű gyilkosság lehetetlen mutatvány, kivéve, ha azt szervezett, tervszerű katonai akció keretén belül hajtják végbe. Ilyen viselkedésre nincs bizonyíték a japán hadseregnél. Ha volt tömeggyilkosság, akkor egy ördögi katonai erő, nem a japán hadsereg ölte meg a polgárokat, és a japánokra kente a tettet. Ki hinne el egy ilyen furcsa szereposztást? Az igazság ilyen tekerését látom Sumio Tani tábornok kivégzésében, akit mint a nankingi tömeggyilkosság bűnbakját végeztek ki. Tani tábornok volt a Nankingot megtámadó hadsereg hatodik hadosztályának parancsnoka, Feladata Nanking délnyugati részének bevétele és tartása volt. Ez a terület sűrűn lakott terület volt sok üzlettel. De minden lakos elmenekült a japán hadsereg jövetele előtt, és a december 13-án érkező katonák csak bezárt üzleteket találtak, és egyetlen embert sem. Tani tábornok kislétszámú csapatot hagyott ott a terület őrzésére, és a csapat többi része a város falain kívül töltötte az éjszakát. Mivel nem volt értelme egy lakatlan területet "őrizni", egész hadosztályának megparancsolták, hogy elvonuljon Nankingból december 15-én, és december 21-én megérkezett Wuhuba, egy 30 kilométerre délre levő városba. Mivel távol volt, nem tudott résztvenni a hadsereg ünnepségén Nankingban december 22-én, és maga és hadosztálya helyett képviselőt küldött oda. Ezt az embert mégis halálra ítélték, mint a nankingi mészárlás okozóját. Tiltakozott, hogy ártatlan, és említette a tényt, hogy nem is volt Nankingban, de a kínai szándék, hogy hozzanak létre egy nankingi tömeggyilkosságot, nem figyelt erre, és kivégezték. Tani tábornokot bűnösnek találták Nanking áthatatlan lakosainak meggyilkolásában, és ő még csak nem is volt Nankingban. Ez az igazság a nankingi vérengzésről. Feleségem apja 1900-ban született. 37 éves volt, mikor a japán hadsereg bevette Nankingot. Négy gyereke volt, mikor Kínába ment, mint alhadnagy a kumamotoi hatodik gyalogos hadosztályban. Egész életében ismételgette: "Nankingi vérengzés, ez hazugság." és 1993-ban halt meg, 93 éves korában, |