"Discovery" film Sztálinról

A Sztálin filmről "The most evil men in History = A történelem legszörnyűbb figurái" c. sorozat, Discovery TV, Uden Assiciates Production

A filmet Harold Shukman moderálja. Két könyvíró kommentál időnként bizonyos részeket, ezek: Jeffrey Brooks, a "Thank you, Comrade Stalin = Köszönjük, Sztálin elvtárs" írója, és az "A Peoples's Tragedy = Egy nép tragédiája" írója, Orlando Figes.

Boris Jefimov, szovjet sztárkarikaturista, akinek fivérét letartóztatták és kivégezték az 1930-as években, szintén kommentál időnként, valamint egy volt deportált nő is szóhoz jut a filmben.

Sztálin 1953-as temetésével kezdődik a film, és a szovjet emberek állítólagos szeretetét emlegeti, noha a film szerint 20 milliót börtönbe zárt és 7 milliót meggyilkolt (a tényleges adat ennek többszöröse, lásd pl. a kommunizmus fekete könyve c. művet).

A film Sztálin elvtárs fiatalkorának bemutatásával folytatódik. Joszip Dávid Sztálin elvtárs fiatal korában Grúziában volt bankrabló és hivatásos forradalmár. 1918-ban csatlakozott a forradalomhoz és lelkesen, vezető beosztásban vett benne részt. A film folyamatosan hangsúlyozza Sztálin elmebeteg, paranoiás voltát, de nem említi, hogy a nemzetközi szocializmus betegesen és minden áron hataloméhes gyilkosok és elmebetegek által kieszelt rendszer, melyet lényegénél fogva csakis gyilkos elmebetegek vezethetnek. Azaz nemcsak a vezetők, hanem a rendszer beteg.

Családi hátterét egyáltalán nem említik, pedig ismeretes, hogy anyja keresztény nő volt, míg apja zsidó utcai árus. Eredeti neve, Dzsugasvili "Zsidófit" jelent. A kávéházakban és zsinagógákban kieszelt rabolgatás, nihilizmus és a "goj" társadalom minden módon való bomlasztása pedig tipikus zsidó foglalatosságnak nevezhető. Álneve fiatalkorában "Koba" volt, aminek eredete a rómaiak elleni zsidó felkelés, Bar Kochba neve, melynek során a felkelő zsidók jelvénye az ötágú vörös csillag volt.

Mindhárom felesége zsidó volt. Ezt sem említi a film, első feleségét, akitől Jakab nevű fia származott, tífuszban halt meg fiatalon, grúznak állítja be. Második felesége, Nagyezsda, Vaszilij és Szvetlána anyja 1932-ben öngyilkos lett, amit a film megemlít. Mind Vaszilij, mind Szvetlána zsidóval házasodott, Szvetlána első férje Lázár Kaganovics fia, Mikhail volt. Harmadik feleségét, Róza Kaganovicsot, a tömeggyilkos zsidó komisszárok, Lázár és Mózes orvosnő húgát, akinek keze valószínűleg benne van 1953-as halálában, meg sem említi a film. Azt sem, hogy otthon gyakran jiddisül társalogtak. Ezeket a részleteket képekkel együtt például a http://judicial-inc.biz/Bush_Mossad11.htm oldalon lehet ellenőrizni, gazdag képanyaggal.

A film a szovjet forradalom majd a beteg Lenin elvtárs bemutatásával folytatódik a fiatal Sztálin bemutatása után. Megint nem említi, hogy a szintén zsidó Lenin elvtárs (édesanyja egy Blank nevű zsidó bankárlány) haláláig már több millió személy halálához járult hozzá, vagy terror vagy éhezés útján. 1924-ben bekövetkezett haláláig. Halálának oka Káplán Dóra, a mensevik zsidónő három lövése volt, melyek 1918-ban találták el Lenint a gerince táján. Káplán Dórát rögtönítélő bíróság végezte ki és hamvait szétszórták, hogy emléke ne maradjon fönt. A film bánatosan kommentálja, hogy a két jelölt, Trotzkij és Sztálin elvtárs között Sztálin elvtárs győzött, és azt sugallja, hogy Trotzkij elvtárs talán a jobb választás lett volna.

Ezután a nagy csinnadrattával bizonyos körökben mindmáig reklámozott iparosítási és a különféle csatornázási tervek soráni munkákat mutatja be a film, majd kijelenti, hogy ezeket az élelmiszerhiány veszélyeztette. Hogy az 1917 előtt jelentős élelmiszerexportra képes országban miért állt hirtelen "élelmiszerhiány" elő, azt nem indokolja a film.

Amit itt elhallgat a film az az, hogy a szovjet rendszer az első pillanattól fogva a legkülönbözőbb kényszerintézkedésekkel, mint beszolgáltatás és hasonlók erőteljesen megakadályozta a normális gazdasági élet folyását, az ipari termelést és a normális árucserét. A kolhozosítás is meglehetősen hamar elkezdődött, a 20-as évek elején, mely a normális mezőgazdasági termelés fő akadálya volt, úgyhogy a film az okot és okozatot ügyesen kevergeti.

A film ezután azt állítja, hogy az "élelmiszerhiány" miatt kezdtek kolhozosítani Sztálin idejében, elhallgatva, hogy már Lenin kolhozosított. A kollektivizálásnak elsősorban a jobbmódú parasztok "kulákok" álltak ellent. Nem mondja, hogyan, de mutatja a "kulákokat" ütlegelő felheccelt gyerekeket és aktivistákat.

Nem említi meg az Ukrajnában legalább hat millió ember életét követelő provokált éhínségeket, aminek során elsősorban zsidó ifjúgárdisták járták a falvak utcáit hallgatózva. Ha egy házban étkezés hangját hallották, behatoltak a házba, és az élelem kiszolgáltatását követelték. Ez volt az oka a "kannibalizmus" eseteinek, melyeket a film megemlít, a mélyebb összefüggések magyarázata nélkül.

Ezek után az 1934-es pereket említi a film, melyek során Boris Jefimov elvtárs Kulcov nevű bátyját is fogságba vetették, 1939-ben, zsidó volta dacára, és 1940-ben kivégezték a börtönben. Mi több, Trotzkij elvtársat is meggyilkolták 1940-ben Mexikóban egy jégcsákánnyal, és a vörös hadsereget "megtisztították" az eredeti szervezőhöz, Trotzkij elvtárshoz esetleg hű tisztektől. Jefimov elvtárs azért nem került szintén börtönbe, mert Sztálinnak tetszettek karikatúrái.

Egy Dél-Lengyelországi volt deportált nő, Maria Slugocki még elmondja, hogy soha nem tudta meg, miért deportálták. Marhavagonokban szállították őket zsúfoltan, a halottakat egyszerűen kidobták a vonatból. Északra vitték őket, Keletszibériába, ahol magas hóban és hidegben kellett fát vágniuk, különben nem kaptak enni. Rengetegen meghaltak közülük, először a gyerekek és öregek.

Elmeséli a film Gelia Markizova történetét, akit 6 éves korában egy felvonuláson Sztálin maga mellé vett, és ezzel országszerte híres lett. Pár évre rá apját letartóztatták és megölték, anyját Tadzsikisztánba száműzték. A száműzött anyának egy évre rá elvágták a nyakát. Ez a nyakelvágás utólagos kutatás szerint a zsidó Laurentyij Berijának, az NKVD későbbi vezetőjének személyes parancsára történt.

A film szerint a német támadás "teljesen váratlanul" érte a Szovjetuniót. Ez annyiban meglepő, hogy 1940 után (amikor a Szovjetunió és Németország szövetségesek voltak), a német-szovjet határon egymást követték a szovjet provokációk, határsértése, halálos áldozatokkal járó incidensek. Emellett a Szovjetunió haderejének 90%-át a nyugati határ közelébe vonta össze. Ezek után a támadás "váratlansága" bizony magyarázatra szorulna, de sem az előzmények közlésével, sem magyarázattal nem fárasztja magát és a nézőket Harold Shukman. Véleményünk szerint leginkább a támadás viszonylag késői időpontja és a nemzeti szocialista Németország türelme meglepő a dologban.

A film szerint a német megszállás "veszélyt" jelentett a Szovjetunióra, de megemlíti a tényt, hogy a nyugati határon a németeket felszabadítóként üdvözölték, és nem harcoltak ellenük. Orlando Figes panaszos hangon emlegeti, hogy a szovjet hadsereg sokkal ütőképesebb lett volna a hadseregbeli tisztogatás nélkül.

A film még megemlíti, hogy a hadifogságba eső katonákat internálták odahaza büntetésképpen, amit úgy tűnik, nem helyesel.

A koronát az 1953-as zsidó orvosok elleni pert emlegetése teszi föl a filmre. A film szerint Sztálin leggyengébb és legártatlanabb áldozatai voltak a "sokat szenvedett" zsidók, akiknek lakóhelyük nem az az ország, ahol élnek, hanem csakis az újonnan alapított Izraelhez hűségesek. Aminek az mond nyomatékosan ellent, hogy a szovjet vezetők túlnyomó többsége zsidó volt, és például a büntetőtáborok végig zsidó vezetés alatt állottak, de ugyanígy a külügy, belügy, oktatás, egészségügy, kultúra és a különféle iparügyi minisztériumok is. A hadsereg tényleges urai a zsidó komisszárok voltak.

Nagy valószínűséggel ennek a pernek lett Sztálin elvtárs áldozata, szerető harmadik felesége, Róza Kaganovics keze által. Erről természetesen mélyen hallgat a film.

A filmanyag érdekes, a tények kiforgatása, megcserélgetése, elhallgatása szintén. A film megtekintését ajánljuk a fenti okokból. A film lehozható a http://igazsag.myip.hu/Kroko oldalról a dokumenumfilmek rovatból. Kellemes filmnézést!

Holhome Ottó, 2005 október 14-én.