CION BÖLCSEINEK JEGYZŐKÖNYVEISzergej A. Nyil 1901-ben kiadott orosz nyelvű fordítása nyomán BUDAPEST,1999.
Előszó - 1974
Az 1974-ben, Londonban kiadott magyar nyelvű változathoz (részletek)
...Nyil professzor fordítása könyv formájában is megjelent a Szentpétervár melletti Szent Szergej kolostor nyomdájában, 1902-ben. 1905-ben még két kiadás jelent meg a könyvből. Ugyanebben az évben - a kiadó megjelölése nélkül - Szentpétervárott még egy kiadás jelent meg a Jegyzőkönyvekből, amelyet Gottfried zur Beeknek sikerült megszereznie, és ezt a kiadást fordította németre. 1907-ben a szentpétervári süketnémák intézete nyomásában és G. Butmi orosz orientalista feldolgozásában jelent meg a Jegyzőkönyvek 4. kiadása, amelyet Beek ugyancsak felhasznált a német fordításhoz. Nyil tanár fordítása is megjelent újra 191 1-ben, a Szent Szergej kolostor nyomásában, amelyet Beek ugyancsak felhasznált. Ezt a kiadást is gyorsan felvásárolták, így Nyil 1917-ben újra kinyomtatta a könyvét. 1917. február 28-án, az orosz szabadkőműves páholyok a francia és angol páholytestvérek segítségével kirobbantották az orosz bolsevista forradalmat és megbuktatták a cárizmust. Az államvezetést Lwow herceg vette át, maga is ismert szabadkőműves. Nyil könyvét március 3-án akarták továbbítani a könyvkereskedések részére. A köteteket már berakták egy tehervagonba, amikor fegyveres forradalmárok rohanták meg a pályaudvart, feltörték a vagont, a könyveket kiszórták és az utolsó példányokig megsemmisítették. Miután csak nagy rakás hamu maradt vissza a könyvekből, anélkül, hogy bármihez hozzányúltak volna, bármit raboltak volna, eltávoztak. Vagyis kétségtelen, hogy egyetlen feladatuk a könyvek megsemmisítése volt. Amint pedig Kerenszkij vette át a kormányt, azonnal rendeletileg koboztatta el még a magánkézben lévő könyveket is. Hasonlóképpen ismerteti a Jegyzőkönyvek keletkezését Victor E. Marsden, "Cion bölcseinek jegyzőkönyvei"-nek angol fordítója is, aki annak orosz kiadását még oroszországi tartózkodása alatt ismerte meg. (Marsden a londoni Morning Post oroszországi tudósítója volt, a szerk.) A forradalmárok, akik tudták, hogy Marsden már évek óta foglalkozik a Jegyzőkönyvek angolra fordításának gondolatával, a forradalom első napjaiban elfogták, a Péter-Pál börtönbe szállították, ahonnan azonban sikerült kalandos körülmények között megszöknie. Ő, miután a már megjelent orosz kiadásokból egyet sem tudott magával hozni, az Állami Múzeumban lévő s az orosz kormány által hivatalosan az angol kormány részére 1901-ben eljuttatott kéziratot fordította angolra. (A magyar fordítás is ez alapján készült. Sajnos a fordító neve a könyvben nincs feltüntetve, így azt mi sem tudjuk közreadni, a szerk.)
az 1922-ben kiadott angol nyelvű változathoz
Mr. Henry Ford, egy 1921. február 17-én, a New York-i Worldben megjelent interjúban a "Cion bölcseinek jegyzőkönyvei"-ről tömören és meggyőzően kifejtette:
A Jegyzőkönyvek tartalma Cion uralkodóinak legbensőbb köreiben elhangzott beszédét tárja az olvasó elé. Feltárja a zsidó nemzet több évszázados közös működési tervét, melyet maguk a bölcsek mindig korszerűsítenek. A terv egyes részei vagy kivonatai, mint a bölcsek titkai, az évszázadok alatt többször is kiszivárogtak. A zsidóknak az az állítása, hogy a Jegyzőkönyvek hamisak, már önmagában is valódiságuk beismerése, mert az okmányok tartalmát sohasem próbálják cáfolni, sőt, a leírtak és a beteljesedések között az összefüggés túlságosan szembeszökő ahhoz, hogy azokat mellőzzük, vagy hogy elbagatellizáljuk. Ezt a zsidók is jól tudják és ezért kerülik a szembesítést.
Hol tartották az összejövetelt és kik hirdették ki a Jegyzőkönyveket?
Vannak-e közvetett bizonyítékok minderre?
Igen, és ez a bizonyíték nagyon meglepő. Nemrégiben jelent meg Herzl "Naplók" című kötete, amelyből lefordított részletek jelentek meg a "Jewish Chronicle" 1922. július 14-i számában. Herzl beszámol az 1895-ben tett első angliai látogatásáról és ott a Goldsmid ezredessel folytatott beszélgetéséről. Goldsmid keresztényként nevelkedett zsidó, az angol hadsereg tisztje, és szíve szerint örök zsidó nacionalista. Goldsmid azt javasolta Herzl-nek, hogy az angol arisztokrácia kisajátításának és hatalma megsemmisítésének - ezáltal az angol nép kiszolgáltatottságának - legjobb módja az, ha aránytalanul magas adókat vetnek ki a birtokokra. Herzl szerint ez kiváló ötlet volt, és a Hatodik jegyzőkönyvben határozott utasítások vannak erre vonatkozólag! Az 1906-os angliai választás "liberális" győzelme, amely lényegében zsidó győzelem, a bölcsek számára lehetővé tette, hogy birtokadózási politikájukat megvalósítsák. Következésképp az angol arisztokráciának két lehetősége maradt: vagy eladják birtokaikat a zsidóknak, vagy gyermekeiket zsidókkal házasítják össze. Herzl "Naplók" című kötetének feljebb említett példája fölöttébb jelentős bizonyítékkal szolgál arra, hogy létezik egy zsidó világösszeesküvés és hogy a Jegyzőkönyvek valódiak. Az intelligens olvasó a jelenlegi történelem ismereteiből és saját tapasztalataiból is megerősítheti minden sorának valódiságát. Ennek fényében tanulmányozhatja ezt az embertelen dokumentumot.
Van egy másik nagyon jelentős körülmény. Dr. Weizmann, Herzl jelenlegi utóda, mint a cionista mozgalom vezére, 1920. október 6-án, Hertz főrabbi tiszteletére adott búcsúztató banketten idézett a Jegyzőkönyvekből. A főrabbi birodalmi körútra indult - ez Őfelsége, a Walesi Herceg birodalmi körútjának afféle zsidó változata. Dr. Weizmann a bölcsektől származó következő idézetet mondta: "A jóságos oltalom, melyet Isten a zsidók javára cselekedett az, hogy az egész világon szétszórta őket." (Jewish Guardian, 1920. október 8.)
HOGY HÍVJÁK A BÖLCSEKET?
A Jelképes Kígyó pályájának térképe a következő: Európában az első lépcsőfokot i. e. 429-ben, Görögországban tették meg, ahol Periklész idején a Kígyó az ország hatalmát kezdte kóstolgatni. A második lépcsőfokot Rómában érték el, Augustus császár idején, i. e. 69-ben. A harmadikat Madridban, V Károly idején, 1552-ben, a negyediket Párizsban, XVI. Lajos idején, kb. 1790-ben, az ötödiket Londonban, 1814-től kezdődően (Napóleon bukásától). A hatodikat Berlinben, 1871-ben, a francia-porosz háború idején. A hetediket Szentpétervárott, amely fölé a Kígyó fejét rajzolták, 1881-es dátummal.
Mindezen államok alkotmánya, amelyeken a Kígyó áthaladt, alapjaiban megrázkódott. Ez alól még Németország sem volt kivétel, a látszólagos hatalmával. Németországot és Angliát gazdaságilag megkímélték, de ez csak addig tart, amíg Oroszország elfoglalását véghez nem viszik, melynek érdekében jelenleg (1905.) minden erőfeszítést megtesznek. A Kígyó további pályáját nem mutatja a térkép, de a nyilak arra mutatnak, hogy a következő célpont Moszkva, Kijev és Odessza lesz.
A jog az erőben rejlik. Szabadság - csak egy eszme. Liberalizmus. Arany. Hit. Önkormányzat. A tőke kényuralma. A belső ellenség. A tömegek. Anarchia. Politika kontra erkölcs. Az erősebb joga. A zsidó-szabadkőműves hatóság legyőzhetetlensége. A cél szentesíti az eszközt. A vak tömeg. Politikai ábécé. Pártviszály. A zsarnoki uralom legmegfelelőbb formája. Alkohol. Klasszicizmus. Korrupció. A zsidó-szabadkőműves kormány elvei és szabályai. Terror. "Szabadság, egyenlőség, testvériség" A dinasztikus uralkodás elve. A gój-arisztokrácia kiváltságainak megsemmisítése. Az új nemesség. A lélektani terv. A "szabadság" elvont fogalma. A népet képviselők elmozdításának hatalma. ...Mellőzve a szép frázisokat, beszéljünk az egyes gondolatok jelentőségéről: viszonyítással és elvonatkoztatással megvilágítjuk a minket körülövező valóságot. Tisztába kell jönnünk azzal, miben tér el a mi gondolkozásmódunk a gójokétól.
Meg kell állapítani, hogy több az olyan ember, akinek rosszak az ösztönei, mint az olyan, akinek jók az ösztönei. Ezért a tömegek kormányzásában a legjobb eredményeket erőszak alkalmazásával és terrorizálással érik el, nem pedig akadémikus érveléssel. Minden ember hatalomra tör, mindenki szeretne diktátor lenni, hacsak módjában lenne, és valóban kevés az olyan ember, aki nem lenne hajlandó az összesség jólétét saját előnye érdekében feláldozni. Mi tartotta kordában az embereknek nevezett ragadozókat? Mi szolgált eddig vezetésükre?
A politikai szabadság gondolat, nem pedig tény. Ezt a gondolatot csalétekül kell tudni használni, valahányszor szükségesnek mutatkozik a tömegeket saját pártunkra állítani annak megsemmisítésére, aki a hatalmat birtokolja. Könnyebben oldható meg ez a feladat, ha az ellenfél már megfertőződött az úgynevezett liberalizmussal, s ennek az eszmének kedvéért hajlandó lemondani hatalmának egy részéről. Itt egész világosan megmutatkozik elméletünk diadala: a kormány meglazult gyeplőit - az élet törvényénél fogva - azonmód új kéz veszi fel és ragadja meg, a nemzet vak hatalma ugyanis egyetlen nap sem lehet meg irányítás nélkül, és az új hatalom elfoglalja a liberalizmus által legyengített réginek a helyét.
Akár saját megrázkódtatásai folytán merül ki egy állam ereje, akár belső ziláltsága következtében kerül külső ellenségek uralma alá, mindegyik esetben visszavonhatatlanul elveszettnek tekinthető: a mi hatalmunkban van. A teljes egészében a mi kezünkben lévő tőke kényuralma szalmaszálat nyújt feléje, s ezt az államnak kénytelen-kelletlen meg kell ragadnia: ha nem ragadja meg, elpusztul. Ha valaki, aki liberális gondolkozású, erkölcstelennek tartaná az ilyen nézeteket, a következő kérdéseket tenném fel neki: Ha valamely államnak két ellensége van, és ha a külső ellenség tekintetében megengedett dolog s nem számít erkölcstelenségnek akármilyen harcmodort és hadicselt alkalmazni - mint például bizonytalanságban tartani az ellenséget a támadó és védelmi tervek tekintetében, éjnek idején vagy számbeli túlerővel támadást intézni ellene -, akkor hogyan mondhatók erkölcstelennek és meg nem engedettnek ugyanezek a harci eszközök, ha azokat rosszabb ellenség, a társadalmi rend és a közjó tönkretevője ellen alkalmazzák? Remélhető-e épp, logikus elmével, hogy eredményesen lehet kormányozni a tömeget ésszerű tanácsok és érvek segítségével akkor, amikor bármilyen, még oly értelmetlen megjegyzést és ellenvetést is meg lehet tenni, és amikor az ilyen ellenvetés helyeslésre találhat a népnél, melynek ítélőképessége csak felületes? Tömegben lévő emberek, akiket csupán kicsinyes szenvedélyek, nyomorult vallási elképzelések, szokások, hagyományok és érzelgős elméletek irányítanak, áldozatul esnek a pártoskodásnak, amely megakadályoz mindenfajta megegyezést még tökéletes ésszerű érvelés alapján is. A tömeg minden elhatározása ingadozó vagy megkártyázott többségtől függ, amely nem lévén járatos politikai titkokban, valamilyen nevetséges döntést hoz s ezzel az anarchia magvát hinti el a kormányban. A politikának nincs semmi köze az erkölcshöz. Az az uralkodó, akit az erkölcs vezérel, nem jó államférfi és ezért bizonytalan a maga trónján. Annak, aki uralkodni akar, egyaránt kell igénybe vennie a cselvetést és megtévesztést. Nagy nemzeti erények, mint a nyíltság és becsületesség - bűnök a politikában, mert hatásosabban és biztosabban döntik le trónjaikról az uralkodókat, mint a leghatalmasabb ellenség. Az ilyen erények hadd legyenek a gójok királyságainak tulajdonságai, bennünket azonban semmiképpen sem szabad, hogy vezéreljenek. A mi jogunk az erőszakban rejlik. Az a szó, hogy "jog", puszta gondolat, melyet semmi sem bizonyít. Ez a szó nem jelent többet, mint: add nekem, amire szükségem van, hogy bizonyítékom legyen arra, hogy erősebb vagyok, mint te. Hol kezdődik a jog? Hol végződik? Az olyan államban, melynek rossz a közigazgatása, személytelenek a törvényei s ahol az uralkodók elvesztették személyiségüket a liberalizmusból kifolyólag állandóan szaporodó jogok áradatában, új jogot találok - arra, hogy az erő jogánál fogva támadjunk, a fennálló rend és szerződések összes tényezőit a szélrózsa minden irányába szétszórjuk, minden intézményt újjáalakítsunk és szuverén urává váljunk azoknak, akik átengedik nekünk hatalmukból folyó jogaikat azáltal, hogy a maguk liberalizmusában önként kiadták azokat kezükből. Bár jelenleg a hatalom minden fajtája bizonytalan, a mi hatalmunk mégis minden másnál legyőzhetetlenebb lesz, mert láthatatlan fog maradni mindaddig, amíg olyan erős nem lesz, hogy többé semmiféle csellel nem ásható alá. Abból az átmeneti rosszból, melyet most kénytelenek vagyunk elkövetni, megingathatatlan kormány létrehozásának jótéteménye fakád majd, melynek uralma helyre fogja állítani a nemzeti életnek a liberalizmus által megzavart rendes folyását. A cél szentesíti az eszközt. Ezért terveinkben ne annyira arra fordítsuk figyelmünket, ami jó és erkölcsös, mint inkább arra, ami szükséges és hasznos. Előttünk áll egy terv, amely lerögzíti azt a stratégiai vonalat, amelytől nem szabad eltérnünk, ha nem akarjuk megsemmisítve látni sok évszázad munkáját. A kellő munkamódszerek kidolgozásánál figyelembe kell venni a tömeg hitványságát, lanyhaságát, állhatatosságát, azt, hogy képtelen megérteni és tiszteletben tartani saját életének vagy jólétének feltételeit. Meg kell érteni, hogy a tömeg hatalma vak, ésszerűtlen és oktalan erő, minden bármely oldalról jöhető befolyásolásnak kitéve. Vak nem vezethet vakot anélkül, hogy szakadékba ne vigye; következésképpen a tömegnek azok a tagjai, akik kiemelkedtek a népből - nem értvén a politikához, még ha a bölcsesség lángeszei is -, nem válhatnak a tömeg vezetőivé anélkül, hogy pusztulásba ne vigyék az egész nemzetet. Csak az, akit gyerekkorától arra neveltek, hogy független uralkodó legyen, ismerheti fel a politikai ábécé szavainak értelmét. Egy saját magára, azaz saját köréből származó újgazdagokra hagyott nép sajátmagát dönti romlásba azoknak a pártharcoknak következményeként, amelyeket a hatalomért és méltóságokért való versengés valamint az ennek nyomában járó zavarok idéznek elő. Alkothatnak-e néptömegek megfontoltan és kicsinyes féltékenykedéstől mentesen ítéleteket, intézhetnek-e országos ügyeket, amelyek nem választhatók el személyes érdektől? Meg tudják-e védeni magukat külső ellenséggel szemben? Ez elképzelhetetlen, mert egy terv, amely annyi részre szakadt, ahány feje a tömegnek van, teljesen elveszti egyöntetűségét s így érthetetlenné és végrehajthatatlanná válik. Csak zsarnokkal lehet terveket nagyvonalúan és maradéktalanul végrehajtani úgy, hogy az egészet helyesen ossza el az állami gépezet különböző részeire; ebből elkerülhetetlenül következik, hogy egy ország számára az a legjobb kormány, amely egy felelős személy kezében összpontosul. Korlátlan kényuralom nélkül nem maradhat fenn egy civilizáció sem, hiszen az nem tömegeken nyugszik, hanem azok vezetőin, bárkik is legyenek azok. A tömeg barbár, és ezt a barbárságot minden alkalommal kimutatja. Abban a pillanatban, amikor a tömeg kezébe kaparintja a szabadságot, az azonnal anarchiává változik, mely a legmagasabb fokú barbárság. Nézzük csak ezeket az alkoholizált, az italoktól megmámorosodott állatokat - az italok mértéktelen élvezetéhez való jog együtt jár a szabadsággal. Mi és a mieink nem követjük, ill. követik ezt az utat. A gójok népei elerőtlenedtek a szeszes italoktól; fiatalságukat megrontotta a klasszicizmus és a korai erkölcstelenség, amelyre a mi külön ügynökeink vezették rá - házi tanítók, szolgák, nevelőnők a gazdagok házaiban, alkalmazottak és mások, nőink a gójok által látogatott szórakozóhelyeken. Ez utóbbiak közé számítom az úgynevezett "társaságbeli hölgyeket" is, akik készségesen követik a többieket a romlottságban és fényűzésben. A mi jelszavunk: - erőszak és megtévesztés. Politikai ügyekben csak az erőszak győzedelmeskedik, különösen ha az államférfiak számára fontos képességben van elrejtve. Az erőszak legyen az alapelv, a megtévesztés és ravaszság pedig a követendő irányvonal ama kormányok számára, melyek nem akarják koronáikat valamely új hatalom lábai elé helyezni. Ez a rossz az egyetlen eszköz, mellyel a célt, a jót elérhetjük. Ezért nem szabad felhagynunk a megvesztegetéssel, csalással és árulással, ha ezzel előmozdítjuk célunk elérését. A politikában érteni kell mások gyengeségeinek habozás nélküli kihasználásához, ha ezáltal behódolást és mások feletti uralmat biztosítunk magunknak. A mi államunknak, amely a békés hódítás útját követi, megvan a joga ahhoz, hogy a háború borzalmait kevésbé feltűnő és kielégítőbb halálos ítéletekkel helyettesítse, melyek szükségesek annak a terroruralomnak fenntartásához, amely vak engedelmességet követel. Az irgalmatlan szigor a legerősebb hatalmi eszköz az államban. Nemcsak a haszon kedvéért, hanem a kötelesség nevében, a győzelem kedvéért is ragaszkodnunk kell az erőszak és megtévesztés programjához. A leszámolás tana pontosan annyit ér, mint azok az eszközök, amelyeket alkalmaz. Ezért nem annyira az eszközök révén, mint inkább a szigorúság doktrínája révén fogunk diadalmaskodni és az összes kormányt a mi szuperkormányunknak alávetni. Elég, ha tudják, hogy irgalmatlanok vagyunk minden engedetlenség letörésében. A régmúltban mi voltunk az elsők, akik bedobtuk a néptömegek közé ezeket a jelszavakat: "szabadság, egyenlőség, testvériség", s ezeket a szavakat azóta is sokszor megismételték ostoba papagájok; melyek mindenfelől leszálltak erre a csalétekre. Vele együtt elvitték a világ jólétét, az egyén igazi szabadságát, mely azelőtt oly jól meg volt védve a tömeg nyomásával szemben. Az önmagukat bölcseknek képzelő gójok, az intellektuelek a maguk elvontságában mit sem tudtak kezdeni ezekkel a szavakkal; nem vették észre, milyen ellentmondás van a szavak értelme és azok egymás mellé helyezése között; nem látták meg, hogy a természetben nincs egyenlőség, nem lehet szabadság; hogy a természet maga rendelte a nézetek, jellemek és képességek egyenlőtlenségét épp oly változtathatatlanul, mint az alárendelést a maga törvényei alá. Nem gondolták meg, hogy a tömeg vak, hogy azok az újgazdagok, akiket a tömeg kiválasztott maga közül a kormányzás gyakorlására, a politika tekintetében épp oly vakok, mint maga a tömeg, hogy a beavatott, még ha bolond is, mégis tud kormányozni, míg a be nem avatott, még ha lángész is lenne, semmit sem ért a politikához - mindezeket a dolgokat a gójok nem veszik figyelembe. Ám éppen ezeken a dolgokon alapult minden időben a dinasztikus uralkodás: az apa fiára hagyta a politikai ügyek intézésének ismeretét oly módon, hogy arról csak az uralkodóház tagjainak volt tudomásuk és senki sem árulhatta el az alattvalóknak. Az idő múlásával azután veszendőbe ment a politikai ügyek helyes intézéséről való ismeret dinasztikus átruházásának értelme és ez elősegítette ügyünk sikerét. Hála önkéntelen, fogadatlan ügynökeinknek, a "szabadság, egyenlőség, testvériség" szavak a világ minden részén egész légiókat állítottak a mi sorainkba, akik lelkesedéssel hordták zászlóinkat. Pedig ezek a szavak mindenkor féregként működtek, kikezdték a gójok jólétét, aláásták mindenütt a békét, nyugalmat, egységet és elpusztították a gójok államainak összes alapját. Ahogy később látni fogják, ez hozzásegített minket diadalunkhoz; többi között ez tette lehetővé számunkra, hogy kezünkbe kaparintsuk a legfőbb ütőkártyát - a nemzsidó nemesség kiváltságainak vagy más szavakkal, a nemesség tulajdonképpeni létezésének a lerombolását, azét az osztályét, amely a népek és országok egyetlen védelme volt velünk szemben. A gójok természetes, leszármazáson alapuló nemességének romjain felállítottuk a mi művelt osztályaink arisztokráciáját, élén a pénz arisztokráciájával. Az ehhez az arisztokráciához való tartozás követelményeit megszabtuk a gazdaságban, amely tőlünk függ, és a tudásban, melynek irányvonalát a mi bölcseink határozzák meg. Megkönnyítette diadalunkat, hogy azokkal az emberekkel való kapcsolatainkban, akikre szükségünk volt, mindig az emberi természet legérzékenyebb húrjaira hatottunk, a pénzéhségre, a kapzsiságra, az anyagi javakkal való telhetetlenségre; márpedig ezeknek az emberi gyengeségeknek mindegyike önmagában is elegendő a tetterő megbénítására, mert kiszolgáltatja az emberek akaratát annak, aki megvásárolja cselekedeteiket.
A szabadság elvont fogalma lehetővé tette számunkra, hogy valamennyi országban elhitessük a tömeggel, hogy kormánya semmi egyéb, mint szolgája a népnek, amely tulajdonosa az országnak és hogy ezt a szolgát úgy lehet mással helyettesíteni, mint egy elhordott kesztyűt.
Gazdasági háborúk - a zsidó fölény alapja. Névleges kormány és "titkos tanácsadók". A bomlasztó tanok sikerei. Alkalmazkodókészség a politikában. A sajtó szerepe. Az arany ára és a zsidó áldozat értéke. Elengedhetetlen céljaink elérésében, hogy a háborúk lehetőleg ne eredményezzenek területi nyereségeket: ilyen módon a háború ki fogja kezdeni a gazdasági alapokat, amikor is a nemzeteknek érezniük kell majd felsőbbségünket. Ez a helyzet mindkét hadviselő felet kiszolgáltatja az egész földre kiterjedő nemzetközi kapcsolatainknak; ezeknek pedig milliónyi szemük van és mentesek mindenféle korlátozástól. A mi nemzetközi jogaink azután el fogják törölni a nemzeti jogokat és éppúgy uralkodni fognak a nemzetek felett, ahogy az államok magánjoga szabályozza az alattvalók egymás közötti kapcsolatait. Azok a tisztviselők, akiket - a szolgai engedelmességre való alkalmasságuk szigorú tekintetbevételével - a közösségből ki fogunk választani, nem lesznek a kormányzás művészetében gyakorlott személyek és ezért sakkjátékunkban könnyen válnak majd parasztokká művelt és tehetséges emberek kezében, akik az ő tanácsadóik lesznek, szakértők, akiket kora ifjúságuktól kezdve arra képeztek ki és neveltek fel, hogy irányítsák az egész világ ügyeit. Amint önök jól tudják, ezek a közülünk való szakemberek, hogy alkalmassá váljanak a kormányzásra, a politikai terveink végrehajtásához szükséges ismereteket a történelem tanulságaiból és a jelen eseményeinek megfigyeléséből szűrik le. A gójokat nem az előítélet-mentes történelmi megfigyelések gyakorlati alkalmazása vezérli, hanem elméleti mérlegelések, melyek nincsenek kritikai tekintettel az őket követő eseményekre. Ezért nem is kell ezeket a gójokat számításba vennünk - hadd szórakozzanak, amíg órájuk nem üt, hadd éljenek a szórakoztató időtöltés új változatainak reményében, vagy a visszaemlékezésből mindarra, amit élveztek. Hadd tekintsék a legfontosabb dolognak azt a játékot, amelyre vonatkozólag rávettük őket, hogy azt fogadják el, mint a tudomány követelményét. Ennek a ténynek: szem előtt tartásával keltettünk sajtónk segítségével állandóan vak bizalmat ezek iránt az elméletek iránt. A gójok intellektueljei kérkedni fognak tudásukkal s a tudományból nyert ismereteket azok minden logikai igazolása nélkül - igyekezni fognak a gyakorlatban alkalmazni. Márpedig ezeket az ismereteket a mi ügynökeink ravaszul úgy állították össze, hogy a gójok gondolkozását abba az irányba tereljék, amely számunkra kívánatos. Egy pillanatra se higgyék, hogy ezek a megállapítások csak üres szavak; gondoljanak azokra a sikerekre, amelyeket Darwin, Marx, Nietzsche tanításainak rendeztünk. Nekünk zsidóknak minden tekintetben világosan fel kell ismernünk, hogy ezek az irányzatok milyen bomlasztást vittek véghez a gójok fejében. Elengedhetetlen számunkra, hogy alkalmazkodjunk a nemzetek gondolkodásmódjához, jelleméhez és törekvéseihez, nehogy hibákat kövessünk el politikai téren és a közigazgatási ügyek irányításában. Rendszerünk gépezetének alkatrészeit úgy kell elrendezni, hogy az megfeleljen ama népek vérmérsékletének, melyekkel utunkon találkozunk. Rendszerünk nem fog diadalmaskodni, ha annak gyakorlati alkalmazását nem alapozzuk a múlt tanulságainak összességére, figyelemmel a jelen követelményeire. A mai államok kezében van egy hatalmas erő, amely irányítja a nép gondolkozását: ez a sajtó. A sajtónak az a feladata, hogy rámutasson elengedhetetlennek hitt követelményekre, hangot adjon a nép panaszainak, kifejezést adjon az elégedetlenségnek, s előidézzen elégedetlenséget. A sajtóban megtestesül a szólásszabadság diadala. A gójok államai azonban nem tudták, hogyan használják fel ezt az erőt, s így a mi kezünkbe hullott. A sajtó révén szereztük meg a hatalmat arra, hogy befolyásunkat érvényesítsük, miközben mi magunk a háttérben maradtunk. A sajtónak köszönhető, hogy kezünkbe kaparintottuk az aranyat, bár tengernyi vér és könny árán jutottunk hozzá. De kifizetődött számunkra, noha sokakat kellett feláldoznunk népünkből. Isten szemében minden egyes áldozat a mi oldalunkon felér ezer gójjal. A Jelképes Kígyó és jelentősége. Az alkotmányos berendezkedés labilissága. Terror a palotákban. Hatalom és törekvés. Parlamenti "fecsegők", röpiratok. Visszaélés a hatalommal. Gazdasági rabszolgaság. "Népszabadságjogok." A monopolista rendszer és a nemesség. A szabadkőműves-zsidóság hadserege. A gójok megfogyatkozása. Éhezés és a tőke jogai. A tömegek és a "világ feletti szuverén uralkodónk" megkoronázása. A jövő szabadkőműves nemzeti iskolák programjának alaptanai. A társadalomszerkezet tudományának titka. Egyetemes gazdasági válság. A "mi" biztonságunk. A szabadkőművesség kényuralma - az ész uralma. A vezetők elvesztése. Cion véréből való zsarnok-király. A szabadkőművesség legyőzhetetlenségének okai. A titkos szabadkőműves ügynökök szerepe. Szabadság. Közölhetem önökkel, hogy ma már csak néhány lépés választ el célunktól. Már csak kis darabot kell megtennünk ahhoz, hogy a Jelképes Kígyó, amellyel népünket jelképezzük, befejezze az egész hosszú utat, amelyen végigmentünk. Ha bezárul az ő köre, Európa minden állama be lesz zárva gyűrűi közé, mint egy hatalmas satuba. Napjaink alkotmányos berendezéseinek mérlegserpenyői hamarosan le fognak szakadni, mert mi úgy rendeztük be azokat, hogy némileg nélkülözzék a pontos egyensúlyt, hogy így szüntelenül kilengjenek, amíg el nem koptatják forgáspontjaikat. A gójok azt hiszik, hogy elég erősen összeforrasztották őket, és minduntalan azt várják, hogy majd csak egyensúlyba kerülnek a mérlegserpenyők. A forgáspontokat azonban - azaz a királyokat a maguk trónjain - akadályozzák képviselőik, akik bolondot űznek belőlük, megzavarodva saját ellenőrizhetetlen és felelőtlen hatalmuktól. Ezt a hatalmat annak a rémületnek köszönhetik, amely behatolt a palotákba. Minthogy a királyoknak a maguk trónján nincs módjuk arra, hogy közvetlenül érintkezzenek népükkel, többé nem tudnak megállapodásra jutni a néppel és így megerősíteni magukat a hatalomra törőkkel szemben. Szakadékot létesítettünk a messzelátó uralkodói hatalom és a nép vak ereje között úgy, hogy mindkettő elvesztette minden jelentőségét, mivel külön-külön mindkettő tehetetlen, akár a vak ember és a botja. Hogy a hatalomra törőket a hatalommal való visszaélésre ösztökéljük, ellentétbe hoztuk egymással az összes erőket, ily módon elnyomva a függetlenség elérésére irányuló liberális törekvéseiket. Evégett bátorítottunk mindenféle vállalkozást, felfegyvereztünk minden pártot, céltáblául állítottuk oda az uralkodói hatalmat mindenfajta ambíció számára. Az államokból gladiátori arénákat csináltunk, ahol megzavarodottak hadai vetekednek egymással... Már nem kell sok, és egyetemes lesz a zűrzavar és csőd... Kimeríthetetlen fecsegők szócsatákká változtatták a parlament és a kormánytestületek üléseit. Arcátlan újságírók és gátlástalan röpiratszerzők naponként ütnek rajta a kormánytisztviselőkön. Végül is a hatalommal való visszaélések fogják elvégezni az utolsó simítást abban, hogy minden állami berendezkedés megérlelődjék saját megbuktatására és az őrjöngő tömeg csapásai alatt minden a levegőbe fog repülni. A szegénység hatásosabban kényszeríti az embereket nehéz munkára, mint ahogy a rabszolgaság és szolgaság valaha is tette. Ezektől így vagy úgy megszabadíthatták magukat vagy beletörődhettek, a nyomortól azonban sohasem fognak megszabadulni. Az alkotmányokba olyan jogokat foglaltunk bele, melyeknek a tömegek jelentőséget tulajdonítanak, nem pedig tényleges jogokat. Mindezek az úgynevezett "népszabadságjogok" csak gondolatban lehetnek meg, a gyakorlati életben sohasem valósíthatók meg. Mi haszna van a nehéz munkájától hétrét görnyedő, sorsától letaposott proletár munkásnak abból, ha a fecsegők jogot kapnak arra, hogy locsogjanak, ha az újságírók jogot kapnak arra, hogy helytálló dolgok mellett akármilyen hülyeséget leírjanak? A proletáriátusnak nincs más haszna az alkotmányból, mint azok a szánalmas morzsák, amelyeket odalökünk neki asztalunkról azért, hogy leadják szavazatukat arra, amit diktálunk, azokra az emberekre, akiket mi juttatunk hatalomra, azokra, akik kiszolgálnak minket... Szegény ember részére a köztársasági jogok nem egyebek, mint keserű irónia. Ugyanis jóformán nem is élhet ezekkel a jogokkal, mert szinte egész nap keményen dolgoznia kell s emellett ez a körülmény meg is fosztja a rendszeres és biztos kereset minden biztosítékától, amennyiben függővé teszi társainak sztrájkjaitól vagy attól, hogy munkaadói kiteszik a szűrét. A nép a mi irányításunk alatt megsemmisítette nemességét. Ez volt az egyetlen oltalma és nevelőanyja önmaga előnye kedvéért, amely elválaszthatatlanul összefügg a nép jólétével. Manapság a nemesség megbuktatása után a nép szívtelen, pénzhajhászó gazfickók karmaiba került, akik irgalmatlan és kegyetlen igát akasztottak a munkások nyakába.
A munkásokat elnyomatásuktól állítólagos megmentők képében jelenünk meg a színen, amikor azt javasoljuk nekik, hogy lépjenek be harcos erőink - a szocialisták, anarchisták, kommunisták - soraiba, akiknek mindenkor támogatást nyújtunk szociális szabadkőművességünk állítólagos testvériségének (az egész emberiség szolidaritásának) megfelelően. A nemességnek, amely a törvénynél fogva élvezte a dolgozók munkájának gyümölcsét, érdeke volt gondoskodni arról, hogy a munkások jól tápláltak, egészségesek és erősek legyenek. Nekünk ennek éppen az ellenkezője az érdekünk - a gójok megfogyatkozása, elkorcsosodása. A mi hatalmunk a munkás állandó élelmiszerhiányában és testi gyengeségében rejlik. Csak ezáltal válik akaratunk rabszolgájává. És saját hatóságaiknál sem erőt, sem elszántságot nem fognak találni arra, hogy azok szembehelyezkedjenek a mi szándékainkkal. Az éhség jobban biztosítja a tőke jogát ahhoz, hogy uralkodjék a munkás felett, mint ahogy a királyok törvényes hatalma biztosította a nemességnek ezt a jogot. Az ínség, valamint az ezáltal előidézett irigység és gyűlölet révén fogjuk mozgatni a tömegeket és az ő kezeikkel fogjuk elsöpörni mindazokat, akik akadályoznak utunkon.
A gójok elszoktak attól, hogy gondolkozzanak, hacsak a mi szakembereink sugalmazásai nem késztetik őket arra. Ezért ők nem veszik észre sürgős szükségességét annak, amit mi, mihelyt eljön a mi: királyságunk, rögtön be is fogunk vezetni, nevezetesen azt, mennyire lényeges, hogy a nemzetek iskoláiban valamelyest egyszerű, igaz tudást tanítsanak, minden tudás alapját - az emberi élet, a társadalmi lét szerkezetének ismeretét, amely társadalmi szerkezet megköveteli a munkamegosztást s ebből kifolyólag az embereknek osztályokba és rangokba való sorolását. Mindenki számára fontos tudni, hogy a különböző rendeltetésű emberi tevékenységek folytán nem lehetséges semmiféle egyenlőség, hogy az, aki bármely cselekedetével egész osztályt kompromittál, nem lehet törvény előtt egyenlő mértékben felelős, mint az, aki senki ellen nem vét, csak saját becsülete ellen. A társadalom felépítésének helyes ismerete, melynek titkaiba nem avatjuk be a gójokat, mindenki előtt nyilvánvalóvá tenné, hogy az emberek bizonyos körére kell korlátozni az egyes állításokat és foglalkozásokat, nehogy azok az emberi szenvedés forrásává váljanak abból kifolyólag, hogy az emberek kiképzése nem felel meg annak a munkának, melynek elvégzését megkövetelik tőlük. Az erre vonatkozó ismeretek alapos tanulmányozása után az emberek önként fogják alávetni magukat az uralkodó hatalomnak és fogják elfoglalni az államban számukra kijelölt helyet. A tudomány mai állása mellett s amellett az irány mellett, amelybe mi annak fejlődését tereltük, a nép, minthogy vakon elhiszi a nyomtatásban megjelenő dolgokat - hála a félrevezető sugalmazásoknak és saját tudatlanságának -, vak gyűlölettel viseltetik mindennel szemben, amit saját maga felett állónak tekint, mert nem fogja fel az osztályok és rangok jelentőségét. Ezt a gyűlöletet még fokozni fogják a gazdasági válságok kihatásai, mely válságok le fogják állítani a tőzsdei forgalmat és meg fogják bénítani az ipart. A számunkra hozzáférhető összes titkos földalatti eszközökkel és az arany segítségével, amely teljes egészében a mi kezünkben van, egyetemes gazdasági válságot fogunk előidézni, s ennek során egész munkástömegeket fogunk kidobni az utcára egyidejűleg Európa valamennyi országában. Ezek a tömegek égni fognak a vágytól, hogy vérét ontsák azoknak, akikre tudatlanságuk együgyűségében kezdettől fogva irigykedtek s akiknek vagyonát akkor majd magukhoz tudják ragadni. A mieinkhez nem fognak hozzányúlni, mert mi ismerni fogjuk a támadás időpontját és intézkedéseket teszünk majd védelmünkre. Kimutattuk, hogy a haladás az összes gójt alá fogja vetni az ész uralmának. Pontosan ez lesz majd a mi kényuralmunk, mert érteni fog ahhoz hogy ésszerű szigorúsággal véget vessen minden nyugtalanságnak és száműzze a szabadelvűséget minden állami intézményből. Amikor a lakosság látta, hogy a szabadság nevében mindenféle engedményt tesznek, szuverén úrnak képzelte magát és rohant, hogy magához ragadja a hatalmat. Eközben természetesen - mint minden vak ember - egy csomó akadályba ütközött. Sietett vezetőket keresni, de eszébe sem jutott visszatérni az előző állapothoz, ehelyett a mi lábaink elé helyezte teljhatalmát. Emlékezzenek a francia forradalomra, amelynek mi adtuk a "nagy" jelzőt. Mi jól ismerjük előkészítésének titkait, hiszen teljes mértékben a mi kezünk műve volt. Azóta is egyik csalódásból a másikba visszük a népeket azért, hogy a végén tőlünk is forduljanak el annak a Cion véréből származó zsarnok-királynak javára, akit a világnak adni fogunk. Ma, mint nemzetközi nagyhatalom, legyőzhetetlenek vagyunk, mert ha egyes államok megtámadnak, mások segítségünkre sietnek. A gój népek határtalan hitványsága - hasukon csúsznak a hatalmas előtt, de irgalmatlanok a gyengével szemben, kíméletlenek vétségekkel szemben és elnézők bűntettek dolgában, a szabad társadalmi rend ellentmondásait nem hajlandók eltűrni, de végtelen türelemmel viselik el egy merész kényuralom erőszakoskodásait -, mindezek a tulajdonságok segítenek bennünket függetlenségünk elérésében.
A jelen kor miniszterelnök-diktátorai részéről a gój népek türelmesen elszenvednek és elviselnek olyan visszaéléseket, amelyek legkisebbikéért húsz királyt is lefejeztek volna. Hogyan magyarázható ez a jelenség, a néptömegeknek ez a furcsa következetlensége oly eseményekkel szemben tanúsított magatartásukon, amelyek nyilvánvalóan ugyanabba a kategóriába tartoznak? Megmagyarázza az a tény, hogy ezek a diktátorok ügynökeik útján beadják a népnek, hogy ezekkel a visszaélésekkel szándékosan károsítják meg az államokat, mégpedig a legmagasabb cél kedvéért - azért, hogy biztosítsák a népek jólétét, nemzetközi testvériségét, szolidaritását és jogegyenlőségét. Azt természetesen nem mondják meg a népnek, hogy ezt az egyesülést a mi legfőbb uralmunk alatt kell véghezvinni.
A "szabadság" szó arra indítja az embereket, hogy szembeforduljanak mindenfajta hatalommal, mindenfajta tekintéllyel, még Istennel és a természet törvényeivel is. Ezért nekünk, amikor majd elfoglaljuk helyünket a mi királyságunkban, törölnünk kell az élet szótárából ezt a szót, mert ez az állati erő egyik forrását takarja, mely a tömegeket vérszomjas ragadozókká változtatja. Igaz, hogy ezek a vadállatok mindannyiszor újra elalszanak, ha elég vért ittak, ilyenkor könnyen láncra verhetők, de ha nem kapnak vért, akkor nem alszanak el, hanem tovább verekednek.
Minden köztársaság több fejlődési fokozaton megy át. Az első szakaszt az első napokban a vak tömeg őrjöngése jellemzi, amely ide-oda, jobbra-balra hányódik; a második szakasz a demagógia, amelyből az anarchia születik, ez pedig elkerülhetetlen kényuralomhoz vezet. Az azonban többé nem törvényesen és nyilvánosan elismert, s ezért nem felelősségteljes kényuralom, hanem általuk nem látható és titkosan leplezett, de mindamellett nagyon is érezhető kényuralom valamely titkos szervezet kezében, melynek cselekedetei annál lelkiismeretlenebbek, mert a színfalak mögött működik, mindenfajta ügynökök háta mögött, akiknek váltogatása nemcsak nem hátrányos a titkos hatalomra nézve, hanem még segíti is, amennyiben a folytonos cserék következtében nem kell segélyforrásait hosszú szolgálatok jutalmazására igénybe vennie. Ki és mi képes láthatatlan erőt megdönteni? Mert a mi erőnk pontosan ilyen. A nemzsidó szabadkőművesség vakon szolgál kulisszául számunkra és céljaink számára; hatalmunk cselekvési terve azonban, sőt székhelye is, ismeretlen titok marad az egész nép számára. Mindazonáltal még a szabadság is ártalmatlan lehet és elfoglalhatja a maga helyét az állam gazdasági életében anélkül, hogy ártana a népek jólétének, ha nem az istenhitben, az emberiség testvériségén nyugszik és nincs összekapcsolva az egyenlőség fogalmával, amely ellenkezik a teremtésnek alárendeltségre alapozott törvényeivel. Ilyen hittel rendelkező népet kormányozni lehetne papi felügyelettel, megelégedetten és alázatosan haladna lelkipásztorainak irányítása alatt, alávetve magát Isten földi törvényeinek. Ebből az okból elengedhetetlen számunkra, hogy aláaknázzunk minden hitet, hogy kiszakítsuk a gójok lelkéből az istenség fogalmát és a szellemét, és hogy ezeket matematikai számításokkal és anyagi szükségletekkel helyettesítsük. Hogy ne legyen a gójoknak idejük a gondolkozásra és megfigyelésre, az iparra és kereskedelemre kell irányítanunk gondolataikat. Így az összes nemzetet a nyerészkedési hajsza fogja lekötni és ebbeli versengésükben nem fogják észrevenni közös ellenségüket. Hogy a szabadság egyszersmind felbomlassza és tönkretegye a gój társadalmat, spekulációs alapra kell helyeznünk az ipart is; ennek eredményeképpen az, amit az ipar az országtól megvon, ki fog csúszni a nemzsidók kezeiből a spekulációba, azaz a mi kezeinkbe fog kerülni. A hatalomért folytatott harc fokozódása és a gazdasági életre mért csapások csalódott, hideg és szívtelen társadalmat fognak létrehozni, sőt már létre is hozták. Az ilyen társadalom erős idegenkedéssel fog viseltetni a magasabb politikával és a vallással szemben. Egyetlen vezérfonala a nyereség, azaz az arany, valósággal isteníteni fognak azok miatt az anyagi örömök miatt, melyek az arany segítségével megszerezhetők. Ekkor aztán üt majd az óra, amikor a gójok alsóbb osztályai - nem azért, hogy elérjék a jót, még csak nem is azért, hogy gazdagsághoz jussanak, hanem kizárólag a kiváltságosak elleni gyűlöletből - követni fognak minket azok ellen, akik vetélytársaink a hatalom megszerzésében: a gójok intellektueljei ellen.
Vajon milyen kormányformát lehet adni olyan közösségnek, amelyekben mindenütt korrupció üti fel a fejét, ahol csak csalásszámba menő trükkök ügyes meglepetései taktikájával lehet gazdagsághoz jutni, ahol szabadság uralkodik, ahol az erkölcsösséget csak büntető intézkedések és szigorú törvények tartják fenn, nem pedig önként elfogadott elvek, ahol a hit és a haza iránti érzelmeket kitörölték kozmopolita meggyőződések? Milyen kormányformát kell adni ilyen közösségnek, ha nem azt a kényuralmat, melyet a későbbiek során fogok elmondani önöknek? Fokozatosan központosítani fogjuk a közigazgatást, hogy a társadalom összes erőit a kezünkbe kaparintsuk. Új törvények segítségével mechanikusan szabályozzuk majd alattvalóink politikai életének minden megnyilvánulását. Ezek a törvények egymás után vissza fogják vonni mindazokat az engedményeket és szabadságjogokat, amelyeket a gójoknak megadtak, és királyságunkat oly hatalmas arányú kényuralom fogja jellemezni, hogy bármikor és bárhol képes lesz elsöpörni minden gójt, aki tettel vagy szóval szembehelyezkedik velünk. Azt fogják mondani nekünk, hogy olyan kényuralom, amilyenről beszélek, nem egyeztethető össze napjaink haladásával, én azonban bizonyítani fogom önöknek, hogy igenis összeegyeztethető. Azokban az időkben, amikor a népek úgy néztek fel a királyokra a maguk trónjain, mint Isten akaratának megnyilatkozására, zúgolódás nélkül alávetették magukat a királyok zsarnoki hatalmának; attól a naptól kezdve azonban, hogy tudatosítottuk bennük saját jogaikat, közönséges halandóknak kezdték tekinteni a trónon ülőket. Az Isten kegyelméből való királyi méltóság a nép szemében elvesztette minden jelentőségét, és amikor Istenbe vetett hitüktől is megfosztottuk az embereket, az uralkodói hatalom az utcára került s ott, mint köztulajdont, magunkhoz ragadtuk.
Ugyancsak kormányzásunk sajátosságaihoz tartozik a tömegek és egyének irányításának művészete, okosan alkalmazott elméletek és szószátyárkodás segítségével, a társadalmi élet szabályozásával és mindenféle más fogásokkal, melyekhez a gójok mit sem értenek. Kormányzási művészetünk elemzésen, megfigyelésen, ravasz számítás finomságain alapul, s nincs vetélytársunk az ezekben való jártasságban, nemhogy politikai tervek kieszelésében és az összetartásban. Ebben a tekintetben legfeljebb a jezsuitákat lehetne velünk összehasonlítani, de megtaláltuk a módját annak, hogy a nem gondolkozó tömeg szemében hitelüket rontsuk, mint nyílt szervezetet, miközben mi magunk titkos szervezetünket mindenkor homályban tartottuk. A világ számára valószínűleg mindegy lenne, hogy ki az ő legfőbb uralkodója, a katolicizmus feje-e vagy a mi kényurunk Cion véréből; számunkra, a Kiválasztott Nép számára egyáltalán nem mindegy.
"Per Me reges regnant." (Általam uralkodnak a királyok.) És a próféták megmondták, hogy Isten maga választott ki bennünket arra, hogy uralkodjunk az egész világ felett. Isten megfelelő tehetséggel ruházott fel, hogy megbirkózzunk feladatunkkal. Ha volna a velünk szemben álló táborban szellemóriás, az még folytatná a harcot ellenünk, de az újonc nem vehetné fel a versenyt a rég meggyökeresedettel; a harc irgalmatlan lenne közöttünk, olyan harc lenne, amilyet még nem látott a világ. Bizony, szellemóriásuk elkésett volna. Az összes állam gépezetének valamennyi kerekét olyan erő hajtja, amely a mi kezünkben van, az államgépezeteknek ez a hajtóereje pedig az arany. A mi bölcseink által kieszelt közgazdaságtudomány réges-rég királyi tekintélyt kölcsönzött a tőkének. Ahhoz, hogy a tőke akadálytalanul fejthesse ki működését, szabad keze kell legyen arra, hogy ipari és kereskedelmi monopóliumot létesítsen; ezt a világ minden részében már végre is hajtják láthatatlan kezek. Ez a szabadság politikai hatalomhoz fogja juttatni azokat, akik szerepet játszanak az iparban, és ez hozzá fog járulni a nép sanyargatásához. Manapság fontosabb lefegyverezni a népeket, mint háborúba vezetni; fontosabb előnyünkre kihasználni a lángra lobbantott szenvedélyeket, mint eloltani tüzüket; fontosabb átvenni és saját értelmünkben magyarázni mások gondolatait, mint kiirtani azokat. Vezetőségünk fő célja az, hogy kritikával megbénítsa a közvéleményt; hogy eltérítse az embereket a komoly gondolkozástól, mely arra irányulhatna, hogy ellenállást keltsen velünk szemben; hogy üres szavakkal folyó szemfényvesztő harc síkjára terelje a szellemi erőket.
Hogy kézben tartsuk a közvéleményt, azt össze kell zavarnunk oly módon, hogy addig és annyi egymásnak ellentmondó nézetnek adjunk hangot a legkülönbözőbb oldalakról, amíg a gójok el nem veszítik fejüket ebben a labirintusban és arra a meggyőződésre nem jutnak, hogy legjobb, ha az embernek egyáltalában nincs nézete politikai ügyekben, melyeket a közvélemény amúgy sem érthet meg, mert csak azok értik meg, akik irányítják a közvéleményt. Ez az első titok.
Úgy kell irányítanunk a gój társadalom nevelését, hogy ahányszor csak olyan helyzettel kerül szembe, amely egyéni kezdeményezőerőt igényel, kétségbeesett tehetetlenségben csüggessze le karjait. A cselekvési szabadságból eredő túlzott törekvések aláássák az erőket, ha összeütközésbe kerülnek mások szabadságával. Ebből az összeütközésből súlyos erkölcsi megrázkódtatások, kudarcok származnak. Mindezekkel az eszközökkel annyira ki fogjuk meríteni a gójokat, hogy kénytelenek lesznek oly természetű nemzetközi hatalmat felajánlani nekünk, amely lehetővé teszi majd számunkra, hogy minden erőszak alkalmazása nélkül fokozatosan megszerezzünk minden államhatalmat és szuperkormányt létesítsünk. A mostani uralkodók helyébe "kormányok feletti közigazgatás"-nak nevezett rémképet fogunk állítani, amelynek karjai harapófogóként fognak kinyúlni minden irányba, s melynek szervezete olyan nagy méretű lesz, hogy hatalma alá fogja hajtani a világ összes nemzetét.
Hamarosan hatalmas monopóliumokat fogunk létesíteni, óriási vagyontárolókat, melyektől még a nagy nemzsidó vagyonok is oly mértékben függenek majd, hogy a politikai összeomlást követő napon el fognak tűnni éppúgy, mint az államok fizetőképességébe helyezett bizalom. ...
Ugyanakkor intenzíven támogatnunk kell a kereskedelmet és ipart, mindenekelőtt azonban a spekulációt, melynek az a feladata, hogy ellensúlyozza az ipart. Spekuláció nélkül az ipar megsokszorosítaná a magánkézben lévő tőkét és hozzájárulna a mezőgazdaság talpraállításához, amennyiben megszabadítaná a földbirtokot a mezőgazdasági bankokkal szembeni kötelezettségeitől. Arra van szükségünk, hogy az ipar vonja el a mezőgazdaságtól mind a munkaerőt, mind a tőkét, és a spekuláció segítségével kezünkre játssza a világ minden pénzét s ezáltal proletár sorba taszítsa az összes gójt. Akkor azonban a gójok meg fognak hajolni előttünk, ha másért nem, azért, hogy megkapják a jogot ahhoz, hogy éljenek.
Hogy a gójok idő előtt rá ne döbbenjenek a dolgok igazi állására, azzal fogjuk álcázni céljainkat, hogy azt állítjuk, égünk a vágytól, hogy szolgáljuk a munkásosztályt és a közgazdaságtan magasztos elveit, amelyek mellett a közgazdasági elméleteink erélyes propagandát fejtenek ki.
A fegyverkezés fokozása, a rendőrség létszámának növelése mindez lényeges a fent említett tervek végrehajtásánál. El kell érnünk, hogy a világ összes államában rajtunk kívül csak proletártömegek, valamint egynéhány, érdekeinket kiszolgáló milliomos, rendőrség és katonaság legyen.
Minden ellenszegülésre azzal kell tudnunk válaszolni, hogy annak az országnak szomszédaival, amely szembe merészel helyezkedni velünk, háborút viseltetünk az ellenszegülő ellen; ha pedig ezek a szomszédok megkockáztatnák, hogy közösen lépjenek fel velünk szemben, világháború kirobbantásával kell védekeznünk. A politikában a siker legfőbb tényezője a vállalkozások titokban tartása: a diplomata szavának nem kell megegyeznie azzal, amit tesz. Kényszerítenünk kell a gójok kormányait, hogy oly irányú működést fejtsenek ki, amely kedvez a kívánt beteljesedéshez immár közel álló nagyszabású tervünknek, annak, amit közvéleményként fogunk beállítani, amely közvéleményt viszont titokban mi alakítottunk ki az úgynevezett "nagyhatalom" - a sajtó segítségével; ez pedig, néhány lényegtelen kivételtől eltekintve, máris teljesen a mi kezünkben van.
Mindazokkal a fegyverekkel, melyeket ellenfeleink használhatnának ellenünk, nekünk is el kell látnunk magunkat. A törvénykönyv kifejezéseinek legfinomabb árnyalataival és fogásaival is tisztában kell lennünk, hogy igazolhassuk magunkat, amikor majd ítéleteket kell mondanunk, melyek rendellenesen arcátlanoknak és igazságtalanoknak tűnhetnek fel, fontos ugyanis, hogy az ilyen döntéseket úgy tálaljuk, mintha legmagasztosabb erkölcsi elveket fejeznének ki, törvényes formába öntve. Vezetőségünknek körül kell vennie magát a civilizációnak mindama erőtényezőivel, melyek között majd működnie kell. Körül fogja venni magát közírókkal, gyakorlati jogászokkal, közigazgatási tisztviselőkkel, diplomatákkal és végül olyan személyekkel, akik szakiskoláinkban legmagasabb fokú különleges képzésben részesültek. Ezek a személyek ismerni fogják a társadalmi szerkezet valamennyi titkát, jártasak lesznek minden politikai ábécé és szókincs nyelvhasználatában; meg fogják ismertetni velük az emberi természet mélységeit, az emberi léleknek mindazokat az érzékeny húrjait, amelyeken majd játszaniuk kell. Ezek a húrok: a gójok lelki magatartása, törekvései, hibái, bűnös szenvedélyei és képességei, valamint az egyes osztályok és rendek sajátosságai. Felesleges megjegyezni, hogy a kormányhatalomnak e tehetséges segéderői, akikről beszélek, nem a gójok közül fognak kikerülni, akik közigazgatási tevékenységükben nem szoktak vesződni azzal, hogy törődjenek munkájuk céljával, és sohasem nézik, miért van arra szükség. A gójok tisztviselői elolvasás nélkül írnak alá papírokat és vagy pénzéhségből vagy becsvágyból szolgálnak. Körül fogjuk venni kormányunkat gazdasági szakemberek egész seregével. Ez is oka annak, hogy a közgazdaságtudomány a fő tantárgy abban az oktatásban, amelyben a zsidók részesülnek. Lesz körülöttünk ezen kívül hatalmas tömeg bankár, nagyiparos, nagytőkés és - ami a legfontosabb - milliomos, lényegében ugyanis minden pénz kérdése lesz. Bizonyos ideig - amíg nem lesz többé kockázatos felelősségteljes állami állásokat zsidó testvéreinkre bízni - olyan személyek kezébe fogjuk adni ezeket az állásokat, akiknek múltja és hírneve olyan, hogy szakadék tátong közöttük és a nép között, akiknek, ha nem engedelmeskednek utasításainknak, bűnvádi eljárással kell számolniuk vagy el kell tűrniük - így arra késztetjük ezeket a személyeket, hogy utolsó leheletükig szolgálják a mi érdekeinket.
Elveink gyakorlati alkalmazásánál vegyék tekintetbe annak a népnek a sajátosságait, melynek országában élnek és működnek. Elveink általános, sablonos alkalmazása nem járhat sikerrel, amíg át nem neveltük a népeket sajátos hasonlatosságunkra. Ha azonban kellő óvatossággal járnak el, meg fogják látni, hogy egy évtized sem kell ahhoz, hogy a legszilárdabb jellem is megváltozzék, és újabb népet fogunk besorolni azok közé, amelyek már behódoltak nekünk. Mihelyt felállítottuk a mi királyságunkat, a liberális jelszavakat, melyek valójában a mi szabadkőműves jelszavaink, nevezetesen a "szabadság, egyenlőség, testvériség" szavakat úgy fogjuk módosítani, hogy azok nem lesznek többé jelszavak, hanem csupán egy eszme kifejezői, nevezetesen: "a szabadsághoz való jog, az egyenlőség kötelessége, a testvériség eszményképe". Ezt az értelmet fogjuk adni a szavaknak és így a szarvánál fogjuk megragadni a bikát. . . Ténylegesen már kiküszöböltünk mindenfajta uralmat a sajátunkon kívül, jogilag azonban még megmaradt egy csomó. Ha manapság egyes államok tiltakoznak ellenünk, ez csak a forma kedvéért, beleegyezésünkkel és utasításunkra történik, az ő antiszemitizmusukra ugyanis elengedhetetlenül szükségünk van az alsóbb rétegekhez tartozó testvéreink kézbentartásához.
Nem bocsátkozom további magyarázatokba, mert ezt az ügyet már ismételten megtárgyaltuk. Semmi sem állíthat korlátokat működésünk elé. Szuperkormányunk a törvényen kívül álló keretekben működik s azt az elfogadott szakkifejezéssel élve, azzal az erőteljes szóval jelölik, hogy diktatúra. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy mi, a törvényhozók, ha majd itt az ideje, ítéleteket fogunk végrehajtani, ölni fogunk és kegyelmet gyakorolni; mint valamennyi csapatunk vezetői magasan ülünk a parancsnok harci paripája hátán. Akaraterővel uralkodunk, mert kezünkben van egy valamikor hatalmas, most általunk legyőzött párt öröksége. Fegyvereink pedig a határtalan becsvágy, égő kapzsiság, irgalmatlan bosszú, gyűlölet és rosszindulat. Tőlünk indul ki a mindent elnyelő terror. A mi szolgálatunkban minden véleményt, minden doktrínát képviselő személyek állnak: monarchisták, demagógok, szocialisták, kommunisták és mindenféle álmodozó utópisták. Mindezeket felfegyvereztük feladataik elvégzésére: Mindegyikük a saját maga számlájára ássa alá a tekintély utolsó maradványait, igyekszik megdönteni minden fennálló rendet. Ezek a törekvések nyugtalanságot idéznek elő minden államban; az államok nyugalomra intenek, készek meghozni minden áldozatot a béke érdekében; mi azonban nem fogunk nekik békét adni, amíg nyíltan és alázatosan el nem ismerik az államok feletti szuperkormányunkat.
Hogy a vak tömeg ne tudja magát megszabadítani irányító kezünktől, időnként szoros érintkezésbe kell lépnünk vele, ha nem is a saját személyünkben, de mindenesetre néhány legmegbízhatóbb testvérünk révén. Ha majd mi leszünk az egyetlen elismert tekintély, személyesen fogunk tárgyalni a néppel a vásártereken és úgy fogjuk kioktatni a politikai kérdésekben, hogy az általunk kívánt irányba tereljük.
Ki törődik azzal, hogy mi mindent tanítanak a falusi iskolákban? Amit azonban a kormány követe vagy maga az uralkodó mond, azt azonnal megtudja az egész ország, mert a nép hangja széltében-hosszában elterjeszti.
Ez a döntőbíráskodási eljárás elméletének kiindulópontja. Önök azt mondhatnák, hogy a gójok fegyverrel a kezükben fognak nekünk jönni, ha idő előtt rájönnek arra, hogy valójában mi folyik körülöttük; ez ellen azonban Nyugaton oly szörnyű terroreszközünk van, melytől még a legbátrabbak is remegnek, - a földalatti helyiségek, a földalatti vasutak, azok a földalatti folyosók, amelyek még az idő elérkezése előtt készen lesznek valamennyi világváros alatt s ahonnan ezeket a fővárosokat minden szervezetükkel és irattárukkal együtt a levegőbe fogjuk röpíteni.
Ma azzal kezdem, hogy megismétlem, amit már mondtam, és kérem önöket, tartsák szem előtt, hogy a kormányok és népek a politikában megelégszenek a látszattal. S valóban, hogyan is foghatnák fel a gójok a dolgok igazi értelmét, amikor képviselőik saját szórakozásukra fordítják erejük javarészét? A mi politikánk számára rendkívül fontos, hogy tisztában legyünk ezzel a körülménnyel; ez jó szolgálatot fog tenni nekünk, amikor majd sor kerül arra, hogy fontolóra vegyük a hatalom elosztását, a szólás-, sajtó- és vallásszabadságot, az egyesülési törvényt, a törvény előtti egyenlőséget, a tulajdon és a lakás sérthetetlenségét, az adóztatást, a közvetett adók gondolatát, valamint a törvények visszaható erejét.
Számot tartunk arra, hogy az összes nemzetet belevonjuk annak az új államszerkezetnek felépítésébe, amelynek tervét mi készítettük. Ezért mindenekelőtt elengedhetetlenül szükséges, hogy felvértezzük magunkat és tároljuk magunkban azt az arcátlan vakmerőséget és ellenállhatatlan szellemi erőt, amely aktivitásunkban megtestesülve le fog törni minden akadályt utunkon. Államcsínyünk befejezése után a következőket fogjuk mondani a különböző népeknek. "Eddig minden szörnyen rosszul ment, mindenkit kimerítettek a szenvedések. Mi kiküszöböljük a szenvedésetek okait - a népi hovatartozást, a határokat, a pénznemek különféleségét. Természetesen ítélkezhettek fölöttünk, de hozhattok-e igazságos ítéletet, ha kimondjátok, mielőtt még próbára tettétek, amit ajánlunk nektek... " Erre a tömeg ujjongva a tenyerén fog hordani a reménykedés és várakozás egyhangú diadalában. Akkor aztán betöltötték rendeltetésüket a választások-melyeket eszközül használtunk fel a világ trónjának elfoglalására, arra tanítva meg az emberek legkisebb közösségeit is, hogy gyűléseken szavazzanak csoportos megegyezés alapján - és utoljára fognak szerepet játszani, amikor is az emberek egyhangúlag kifejezik majd azt a kívánságukat, hogy közelről ismerkedjenek meg velünk, mielőtt elítélnének. Ennek biztosítására osztályokra és képzettségre való tekintet nélkül mindenkinek szavaznia kell, hogy abszolút többséget érjünk el, melyet a művelt, vagyonos osztályok részéről nem kaphatunk meg. Azzal, hogy mindenkibe beleoltjuk saját fontosságának tudatát, meg fogjuk semmisíteni a gójok között a család fontosságát és nevelési értékét, és meg fogjuk akadályozni, hogy önálló gondolkozású egyének szóhoz jussanak, az általunk vezetett tömeg ugyanis nem fogja megengedni, hogy érvényesüljenek, sőt, még csak meg sem fogja őket hallgatni, hiszen hozzászokott ahhoz, hogy csak ránk hallgasson, akik megfizetjük engedelmességét és figyelmét. Ily módon hatalmas, vak erőt fogunk létrehozni, amely képtelen lesz bármely irányban is megmozdulni ügynökeink irányítása nélkül, akiket a tömeg vezetésére, annak élére helyeztünk. A nép alá fogja vetni magát az ő kormányzásuknak, mert tudni fogja, hogy ezektől a vezetőktől függ keresete, jutalmazása és mindenfajta más előnye. Egy kormányzati tervnek készen kell egy és ugyanabból az agyból erednie, mert soha nem tud szilárd alakot ölteni, ha megengedik, hogy részekre bontva sokan dolgozzanak rajta. Ezért szabad ugyan ismernünk a cselekvési tervet, de nem szabad azt vita tárgyává tennünk, nehogy elrontsuk művésziességét az alkatrészei közötti összefüggést, az egyes pontokban rejlő titkos szándékok gyakorlati érvényesülését. Ha ilyen művet vita tárgyává tennénk és módosításokat eszközölnénk rajta szavazás útján, ezzel ráütnék mindazok érveléseinek és félreértéseinek bélyegét, akik nem értették meg a terv cselszövéseinek mélyebb értelmét és összefüggését. Azt akarjuk, hogy terveink erőteljesek és célszerűen kigondoltak legyenek. Ezért NEM SZABAD ODADOBNUNK VEZETŐSÉGÜNK LÁNGESZŰ MŰVÉT a tömeg, vagy akár csak egy zártkörű csoport karmai közé. Ezek a tervek egyelőre nem fogják megdönteni a fennálló intézményeket. Csupán gazdasági vonatkozásban fognak azokon változásokat foganatosítani, aminek következtében azok egész működése úgy fog módosulni, ahogy ez a terveinkben megszabott iránynak megfelel. Különböző elnevezések alatt minden országnak megközelítően egyforma a berendezése: népképviselet, minisztérium, szenátus, államtanács, törvényhozás és végrehajtó hatalom. Felesleges megmagyaráznom önöknek mindezek egymáshoz való viszonyának mechanizmusát, mert mindezt úgyis tudják; csupán azt a tényt vegyék figyelembe, hogy az említett intézmények mindegyike valamely fontos funkciónak felel meg az államban, és figyeljék meg, kérem, hogy a "fontos" jelzőt nem az intézményre vonatkoztatom hanem a funkcióra, következésképpen nem az intézmények fontosak, hanem azok funkciói. Ezek az intézmények felosztották maguk között a kormány összes funkcióját - a közigazgatást, a törvényhozást és a végrehajtó hatalmat, s ezért úgy működnek, mint az emberi test szervei. Ha az államgépezetnek csak egy részében is kárt teszünk, az állam beteggé válik, mint az emberi test, és végül is meghal.
Amikor bevezettük az állami szervezetbe a liberalizmus mérgét, egész politikai alkata megváltozott. Az államok halálos betegséget kaptak - vérmérgezést. Már csak az van hátra, hogy megvárjuk haláltusájuk végét.
Nemsokára be fogjuk vezetni azt az elvet, hogy az elnökök felelősek cselekedeteikért.
Addigra abban a helyzetben leszünk, hogy nem kell többé ügyelnünk a formákra az ügyek intézésénél, melyekért személytelen bábunk lesz a felelős. Mit törődünk azzal, ha megritkulnak sorai, akik a hatalomért versengenek, ha fennakadás következik be azáltal, hogy nem sikerül elnököt találni, amely fennakadás végül fel fogja bomlasztani az államot? ...
Könnyű megérteni, hogy ilyen körülmények között a szentély kulcsa a mi kezünkben lesz és senki rajtunk kívül nem fogja többé irányítani a törvényhozó hatalmat.
Ezenkívül az államtitkok megőrzésének ürügye alatt el fogjuk venni a képviselőháztól azt a jogot, hogy kormányintézkedések ügyében interpelláljon, továbbá az új alkotmány segítségével a lehető legkisebbre fogjuk csökkenteni a képviselők számát, amivel együtt jár majd a politikai szenvedélyek és a politikai ügyekért való lelkesedés aránylagos csökkentése is. Ha pedig - ami aligha várható ezek a szenvedélyek még a képviselőknek e minimális száma mellett is lángra lobbannának, uszító felhívással és a nép többségére való hivatkozással el fogjuk mozdítani őket. . . Az elnöktől függ majd a képviselőház és a szenátus elnökeinek és alelnökeinek kinevezése. A parlamentek állandó ülésezéseit meg fogjuk szüntetni és helyettük rövid, néhány hónapig tartó ülésszakokat fogunk bevezetni. Az elnöknek, mint a végrehajtó hatalom fejének továbbá joga lesz összehívni és feloszlatni a parlamentet és ez utóbbi esetben elhalasztani az új parlament összeülésének időpontját. Hogy azonban mindezek a lényegileg törvénytelen cselekedetek ne terheljék tervünk szempontjából túl korán az elnök felelősségét, fel fogunk ruházni minisztereket és más magasrangú kormánytisztviselőket, hogy önálló intézkedésekkel kerüljék meg az elnök rendelkezéseit, aminek következtében az elnök helyett őket fogják bűnbakká tenni... Ezt a szerepet különösen a szenátus, az államtanács vagy a minisztertanács számára ajánljuk, de nem az egyes tisztviselők számára. Az elnök a mi tetszésünk szerint fogja értelmezni azokat a törvényeket, amelyek többféle értelmezést tesznek lehetővé; továbbá hatályon kívül fogja helyezni a törvényeket, ha értésére adjuk, hogy erre szükség van; ezenkívül joga lesz átmeneti jellegű törvényeket, sőt a kormány alkotmányos működésétől való eltérést javasolni, mindkét esetben azzal az ürüggyel, hogy az állam legfőbb jóléte ezt követeli.
Kényurunk elismerésére sor kerülhet már az alkotmány lerombolása előtt is; ez akkor fog bekövetkezni, amikor a nép, miután a végsőkig kifárasztotta uralkodóinak - általunk előidézett - szabálytalankodása és tehetetlensége, így fog felkiáltani: "Távolítsátok el őket és adjatok nekünk egyetlen világuralkodót, aki egyesít minket és megszünteti a viszályok okait - a határokat, a népi hovatartozást, a vallásokat, az államadósságokat -, ki békét és nyugalmat ad nekünk, melyet nem találhatunk meg mostani uralkodóink és képviselőink alatt. Mint önök azonban nagyon jól tudják, azt, hogy az összes nemzet kifejezést adjon ilyen kívánságoknak, csak úgy érhetjük el, ha minden országban megzavarjuk a nép és kormány közti viszonyt, annyira összetörve az emberiséget egyenetlenséggel, gyűlölettel, veszekedéssel, irigységgel, sőt még sanyargatások alkalmazásával, éhínséggel, BETEGSÉGEK BEOLTÁSÁVAL, nyomorral is, hogy a gójok ne lássanak más kivezető utat, mint azt, hogy menedéket keresnek a mi teljes pénzbeli és minden egyéb vonatkozású főhatalmunknál. Ha azonban lélegzetvételhez juttatjuk a világ nemzeteit, aligha valószínű, hogy valaha is elérkezik az a pillanat, amely után áhítozunk.
Az államtanács - eddigi formájában - nyomatékos kifejezője volt az uralkodói tekintélynek: mint a törvényhozó testület látható része az lesz, amit az uralkodó által hozandó törvények és rendeletek szerkesztőbizottságának lehetne nevezni. Ez tehát az új alkotmány programja. Mi fogjuk megállapítani a Törvényt, a Jogot és az Igazságot, mégpedig 1) a törvényhozó testület elé terjesztett javaslatok alakjában, 2) az elnök rendeletei útján általános érvényű rendszabályok alakjában, szenátusi rendeletekkel és államtanácsi határozatokkal miniszteri rendeletek formájában, 3) ha megfelelő alkalom adódik, az államban kirobbantott forradalom útján. Miután nagy vonalakban lefektettük eljárásmódunkat, még teljessé kell majd tennünk a forradalmat az államgépezet működésében a már jelzett irányban. Ez alatt a sajtószabadságot, az egyesülési jogot, a lelkiismereti szabadságot, a választások elvét és sok egyebet értek, aminek mindörökre el kell tűnnie az emberek emlékezetéből, vagy pedig gyökeres változáson kell átmennie közvetlenül az új alkotmány kihirdetése után. Ez lesz az egyetlen alkalom, amikor egyszerre kiadhatjuk összes parancsainkat, később ugyanis már veszélyes lesz minden említésre méltó változtatás a következő okokból: ha rideg szigorral visszük keresztül a változtatást a szigorúság és megszigorítások szellemében, a további hasonló természetű változásoktól való félelem kétségbeesésbe kergetheti az embereket, ha viszont újabb várható engedmények szellemében visszük keresztül, az emberek azt mondanák, ez beismerése annak, hogy helytelenül cselekedtünk, ami tönkretenné uralmunk csalhatatlanságának presztízsét, vagy pedig azt mondanák, félelemből vagyunk kénytelenek engedékeny magatartást tanúsítani, amiért nem kapnánk köszönetet, mert feltételeznék, hogy kényszerből tettük... Mindkét eshetőség árt az új alkotmány presztízsének.
Arra van szükségünk, hogy a világ népei az új alkotmány kihirdetésének első pillanatától kezdve - amíg a forradalom befejezett ténye még elkábítja őket, amíg még a rémület és bizonytalanság állapotában vannak - egyszer s mindenkorra ismerjék fel: annyira erősek, annyira legyőzhetetlenek, annyira túlontúl hatalmasak vagyunk, hogy semmi esetre sem leszünk tekintettel rájuk, hogy eszünk ágában sincs a legkisebb figyelmet is szentelni véleményüknek vagy kívánságaiknak, hogy ilyeneknek minden kinyilvánítását készek és képesek vagyunk bármikor és bárhol ellenállhatatlan erővel elfojtani, hogy egy csapásra magunkhoz ragadtunk mindent, amit akartunk, és semmi esetre sem fogjuk hatalmunkat megosztani velük... Akkor félve és reszketve be fogják csukni szemüket és meg fognak elégedni azzal, hogy megvárják, mi lesz mindennek a vége.
Vajon minek találtuk ki ezt az egész politikát és fogadtattuk el ravaszul a gójokkal úgy, hogy semmi esélyük ne legyen annak mélyebb értelmét megvizsgálni? Valóban minek, ha nem azért, hogy kerülő úton érjük el, ami szétszórt törzsünk számára egyenes úton elérhetetlen? Ez a politika alapozta meg szervezetünket, a titkos szabadkőművességet, melyet nem ismernek és melynek célkitűzéseit még csak nem is gyanítják ezek a gój barmok, akiket azért csalogattunk a nyílt szabadkőműves páholyok seregébe, hogy port hintsünk társaik szemébe.
A "szabadság", melyet különbözőképpen lehet értelmezni, mi így határozzuk meg:
Milyen szerepet játszik ma a sajtó? Arra szolgál, hogy felkeltse és lángra lobbantsa azokat a szenvedélyeket, amelyek célunk eléréséhez szükségesek, vagy pedig önző pártcélokat szolgál. Gyakran sületlen, igazságtalan, hazug, és a közvélemény túlnyomó részének leghalványabb sejtelme sincs arról, milyen célokat szolgál a sajtó valójában. Mi meg fogjuk nyergelni és szorosan meg fogjuk zabolázni, s ugyanezt tesszük majd a nyomdaipar minden más termékével is, mert mi értelme volna megszabadulnunk a sajtó támadásaitól, ha ugyanakkor továbbra is céltáblái maradunk röpiratoknak és könyveknek? A közvélemény nyomtatásban megjelenő termékei ma súlyos kiadásokat okoznak abból kifolyólag, hogy cenzúrázni kell őket, mi majd nagy hasznot hajtó jövedelmi forrássá tesszük őket a mi államunk számára: külön sajtóadóval fogjuk terhelni a nyomdatermékeket és óvadékpénz letétbe helyezését fogjuk követelni, mielőtt megengedjük bármely sajtóorgánum vagy nyomda létesítését. Ezeknek azután szavatolniuk kell, hogy kormányunkat semmiféle sajtótámadás nem fogja érni. Minden ellenünk irányuló támadási kísérletet - ha ilyesmire egyáltalán sor kerülhet még - irgalmatlanul súlyos pénzbüntetéssel fogunk sújtani. Ezek az intézkedések - sajtóadó és óvadékpénz letétbe helyezése, valamint ezek a letétek által biztosított pénzbüntetések - hatalmas jövedelmet hoznak majd a kormánynak. Igaz, a pártlapok esetleg nem sajnálják majd a pénzt annak érdekében, hogy mégis megjelentessék véleményüket, ezeket azonban el fogjuk hallgattatni ellenünk intézett második támadásuk után. Senki sem nyúlhat majd hozzá büntetlenül kormányunk csalhatatlanságának glóriájához. Bármely közlemény betiltásánál azt fogjuk felhozni ürügyül, hogy az ok nélkül izgatja a közvéleményt. Kérem, vegyék figyelembe, hogy azok között, akik támadásokat intéznek ellenünk, mi általunk létesített sajtószervek is lesznek, ezek azonban csakis olyan pontokat fognak támadni, amelyek módosítását előre elhatároztuk.
Ellenőrzésünk nélkül egyetlen közlemény sem fog nyilvánosságra kerülni. Ezt különben már most is elérjük, amennyiben az összes híreket egynéhány kevés ügynökség kapja meg, melyeknek irodáiba ezek a hírek a világ minden részéből befutnak. Ezek a hírszolgálati irodák akkor már teljesen a mieink lesznek és csak azt fogják közzétenni, amit mi diktálunk nekik.
Térjünk vissza a sajtó jövőjéhez. Mindenki, aki kiadó, könyvtáros, vagy nyomdász akar lenni, köteles lesz megszerezni a foglalkozása gyakorlására megállapított engedély-okiratot, amelyet bármely vétség esetén azonnal meg fogunk vonni tőle. Ilyen intézkedésekkel a gondolatot közvetítő eszköz a nevelés eszközévé válik majd kormányunk kezében, amely nem fogja többé megengedni, hogy a nemzet zömét a haladás áldásait illetően tévutakra vezessék és ábrándokba ringassák. Ki nem tudná közülünk, hogy ezek a képzelt áldások egyenes úton elvezetnek azokhoz az ostoba elképzelésekhez, melyek az emberek egymás közötti és a hatóságokkal való kapcsolataiban anarchista viszonyokat teremtenek, minthogy a haladás, vagy inkább a haladás gondolata bevezette mindenfajta emancipáció fogalmát, de elmulasztotta megállapítani annak határait... Minden úgynevezett liberális anarchista, ha nem is tettben, de mindenesetre gondolatban. Mindegyikük a szabadság valamely árnyképét keresgeti és kivétel nélkül féktelenségbe esik, vagyis az ellentmondás anarchiájába csupán az ellentmondás kedvéért... Most rátérünk az időszaki sajtóra. Ezt is, mint minden nyomtatványt, ívenként kiszabott sajtóadóval és óvadékpénzzel fogjuk terhelni, és harminc ívnél kisebb könyvekért kétszer annyit kell majd fizetni. Az ilyen könyveket röpiratoknak fogjuk tekinteni, egyrészt azért, hogy csökkentsük a magazinok számát, melyek a nyomtatott méreg legrosszabb formái, másrészt pedig azért, hogy ezzel az intézkedéssel olyan hosszadalmas művekre kényszerítsük az írókat, melyeknek kevés olvasójuk lesz, már csak azért is, mert költségesek lesznek. Ugyanakkor olcsó lesz és mohón fogják olvasni mindazt, amit mi magunk adunk majd ki azért, hogy számunkra kedvező irányba befolyásoljuk a szellemi fejlődést. Az adó korlátok közé fogja szorítani az irodalmi ambíciókat, a kilátásba helyezett büntetések pedig az írókat tőlünk függővé fogják tenni. És ha mégis akadna valaki, aki ellenünk akar írni, nem fog találni senkit, aki írásművét hajlandó kinyomtatni. Mielőtt ugyanis a kiadó vagy nyomda bármely művet elfogad nyomtatásban való megjelentetésre, ehhez engedélyt kell majd kérnie a hatóságoktól. Így előre fogunk tudni minden csalafintaságról, amely ellenünk készül, s ki fogjuk hűlni a méregfogát, amennyiben magunk foglalunk majd állást a szóbanforgó ügyben. Az irodalom és az újságírás a legfontosabb nevelési tényezők közé tartozik és kormányunk ezért meg fogja szerezni az újságok túlnyomó részének tulajdonjogát. Ez semlegesíteni fogja a magánkézben lévő sajtó ártalmas befolyását és lehetővé teszi majd számunkra, hogy hatalmas befolyást gyakoroljunk a közvéleményre. Tíz-tíz általunk engedélyezett újságra harminc olyan esik majd, melyet mi magunk alapítottunk. Ezt azonban a nyilvánosságnak még csak sejtenie sem szabad. Az általunk kiadott lapok a legellentétesebbek lesznek külső megjelenésben, irányzatban és nézetben, így bizalmat keltve bennünk és a mi oldalunkra állítva teljesen gyanútlan ellenfeleinket, akiket, miután ily módon a csapdánkba estek, ártalmatlanná fogunk tenni.
Az első helyen hivatalos jellegű lapok fognak állni. Ezek mindig a mi érdekeinket fogják védeni és befolyásuk ezért viszonylag jelentéktelen lesz.
Újságaink képviselni fognak minden lehetséges árnyalatot - lesznek közöttük arisztokrata, köztársaságpárti, forradalmi, sőt még anarchista lapok is -, természetesen csak addig, amíg az alkotmány érvényben van... Visnu hindu istenséghez hasonlóan száz kezük lesz, s ezek mindegyike rajta tartja majd az ujját a közvélemény különböző irányzatainak egyikén, a mi kívánságunknak megfelelően. Mihelyt valamely irányzat érverése gyorsul, ezek a kezek a céljainknak megfelelő irányba fogják azt terelni, az izgatott beteg ugyanis elveszti minden ítélőképességét és könnyen befolyásolható. Azok a bolondok, akik azt hiszik majd, hogy saját táboruk lapjainak véleményét képviselik, a mi véleményünket fogják szajkózni, vagy bármely véleményt, amely kívánatosnak látszik számunkra. Abban a hiú hiszemben, hogy pártjuk irányvonalát követik, valójában azt a zászlót fogják követni, amelyet kitűzünk eléjük. Hogy újsághadunkat ebben a szellemben irányíthassuk, különösen nagy gondot kell fordítanunk ennek megszervezésére. "Központi sajtóhivatal" név alatt irodalmi gyűléseket fogunk rendezni, amelyeken ügynökeink feltűnés nélkül ki fogják adni az utasításokat és a nap jelszavát. Újságaink a dolgok megvitatásával és kétségbevonásával - de mindig a felszínen mozogva, a kérdések lényegét nem érintve - látszólag sortüzet adnak majd le a hivatalos lapokra csak azért, hogy alkalmat szolgáltassanak nekünk részletesebb magyarázatokra, mint amilyenekre az első hivatalos közvéleményekben módunk volt, valahányszor ez - természetesen - előnyünkre van. Ezek az ellenünk irányuló támadások még egy másik célt is szolgálnak majd, nevezetesen azt, hogy meggyőzzék alattvalóinkat arról, hogy teljes a szólásszabadság, ezzel alkalmat adva ügynökeinknek annak bizonygatására, hogy a velünk szemben álló összes lap üres fecsegő, mert képtelen rendelkezéseinkkel szemben tárgyilagos ellenvetéseket tenni.
Az ilyen szervezési módszerek, melyeket a nyilvánosság nem vehet észre, de amelyek teljesen biztosak, a legjobban biztosítják annak sikerét, hogy a nyilvánosság figyelmét és bizalmát megnyerjük kormányunk számára. Az ilyen módszerek lehetővé teszik majd számunkra, hogy - amint ez időről időre szükségesnek mutatkozik - politikai kérdésekkel kapcsolatban felizgassuk, vagy lecsillapítsuk a közvéleményt, hogy meggyőzzük vagy összezavarjuk azáltal, hogy hol az igazságot, hol a hazugságokat jelentetjük meg a sajtóban, tényeket vagy azok ellentmondásait, aszerint, jól vagy rosszul fogadják-e őket, mindig igen óvatosan kitapogatva a talajt, mielőtt rálépünk. . .
Az ilyen próbalövéseket, amelyeket szükség esetén sajtónk harmadik helyen álló lapjaiban adunk le, félhivatalos lapjainkban erélyesen meg fogjuk cáfolni.
A mindennapi kenyérért való küzdelem arra kényszeríti a gójokat, hogy befogják szájukat és alázatos szolgáink legyenek. Ügynökök, akiket sajtónknál alkalmazunk a gójok köreiből, utasításainkra mindent meg fognak tárgyalni, aminek közvetlenül, hivatalos formában történő közlése hátrányos lenne számunkra, közben pedig mi - szép nyugodtan az így támadt vita lármája közepette - meg fogjuk hozni és végre fogjuk hajtani azokat az intézkedéseket, amelyeket akarunk, s azután mint befejezett tényeket a nyilvánosság elé tárjuk. Senki sem merészeli majd az egyszer megtörtént döntés visszavonását követelni, annál kevésbé, mert azt az előző állapothoz képest javulásnak fogjuk beállítani... A sajtó pedig azonnal új kérdésekre fogja irányítani az emberek figyelmét (nem tanítottuk az embereket arra, hogy állandóan valami új után kívánkozzanak?). Ezeknek az új kérdéseknek megtárgyalására rá fogják vetni magukat azok az ostoba fajankók, akik még most sem akarják megérteni, hogy leghalványabb fogalmuk sincs azokról a dolgokról, melyeknek megtárgyalására vállalkoznak. A politika kérdéseit senki más nem fogja fel ésszel, mint azok, akik már korszakokon át irányították a politikát: annak létrehozói.
Mindebből láthatjuk, hogy amikor biztosítjuk magunknak a tömeg jóindulatát, ezzel csak gépezetünk működését könnyítjük meg, és észrevehetik azt is, hogy amikor a tömeg helyeslését látszunk keresni, ezt nem tettekre vonatkozólag tesszük, hanem szavakra vonatkozólag, amelyeket erről vagy arról a kérdésről mondottunk. A nyilvánosság előtt folyton hangoztatjuk, hogy minden tettünkben az a remény és meggyőződés vezérel, hogy a közjót szolgáljuk. A politika kérdéseinek megvitatásában zavarólag hathatna az emberek beleszólása, ezért figyelmüket más irányba tereljük: előtérbe helyezzük az ipar kérdéseit, azt állítva, hogy ezeknél is politikai kérdésekkel van dolgunk. Ezen a téren hadd beszéljék ki a tüdejüket! A tömegek csak egy feltétellel egyeznek bele abba, hogy ne fejtsenek ki politikai tevékenységet, hogy kipihenjék magukat attól, amit politikai tevékenységnek tartanak (amely tevékenységre mi tanítottuk őket, hogy eszközül használhassuk őket a gój kormányok elleni harcban) - azzal a feltétellel, hogy új elfoglaltságot találnak. Mi majd előírunk nekik valamit, ami úgy fest, mintha ugyancsak politika lenne. Hogy pedig a tömegek észre ne vegyék, hányadán vannak, ezenkívül szórakozásokkal, játékokkal, mulatságokkal, szenvedélyekkel, vidámparkokkal is eltereljük majd figyelmüket. A sajtón keresztül hamarosan kezdünk majd művészeti pályázatokat és mindenféle sportversenyeket javasolni: az ezek iránti érdeklődés végképp el fogja vonni az emberek figyelmét az olyan kérdésekről, amelyekben kénytelenek lennénk velük szembehelyezkedni. Amint a nép egyre inkább elszokik attól, hogy gondolkozzék és önálló véleményt alkosson, ugyanazt a hangot kezdi majd megütni, mint mi, mert csak mi fogunk neki új irányt mutatni a gondolkozásban - oly személyeken keresztül természetesen, akikről nem sejtik, hogy velünk tartanak.
Amikor majd valósággá válik királyságunk, szónokaink meg fogják magyarázni azokat a nagy kérdéseket, amelyek felforgatták az emberiséget, hogy végül is alávessék jótékony uralmunknak. Ki fogja akkor valaha is gyanítani, hogy mindezeket a népeket színpadi figuraként tologattuk egy politikai tervnek megfelelően, amelyet senki még csak nem is sejtett az évszázadok folyamán?
Amikor felállítjuk királyságunkat, nem lesz kívánatos számunkra, hogy más vallás is legyen, mint a miénk az Egy Istenről, akivel sorsunk egybe van kötve annál a helyzetünknél fogva, amelyet mint a Kiválasztott Nép elfoglalunk, és akin keresztül ugyanez a sorsunk egyesül a világ sorsával. Ezért el kell söpörnünk az istenhit minden más formáját. Ha ennek következtében sokan ateistákká is válnak, ahogy ma látjuk őket, ez - átmeneti állapot lévén - nem ellenkezik majd céljainkkal, ellenkezőleg, figyelmeztetőül fog szolgálni azoknak a nemzedékeknek, amelyek hallgatják majd a tanításunkat Mózes vallásáról, amely a maga szilárd és tökéletesen kidolgozott rendszerével hatalmunk alá hajtotta a világ összes népét. Ezzel fogjuk kihangsúlyozni a vallásunkban rejlő misztikus igazságot, amelyen mint mondani fogjuk - minden nevelő ereje alapul... Azután minden lehetséges alkalommal cikkeket fogunk közölni, amelyekben összehasonlítjuk a mi jótékony uralmunkat a múltbeli uralmakkal. A nyugalom áldásai - még ha azt a nyugalmat évszázadok megrázkódtatásai erőszakosan hozták is létre - csak még jobban ki fogják domborítani azokat a jótetteket, amelyekre rá fogunk mutatni. A gój kormányok által elkövetett hibákat a legélénkebb színekkel fogjuk ecsetelni. Ezeket a kormányokat annyira meg fogjuk utáltatni a népekkel, hogy szívesebben veszik majd a nyugalmat a szolgaság állapotában, mint azokat a magasztalt szabadságjogokat, amelyek meggyötörték az emberiséget és kikezdték magának az emberi létnek a forrásait is, amely forrásokat aljas kalandorok csőcseléke használt ki, akik nem tudják, mit cselekszenek... Addigra a kormányformák haszontalan megváltoztatásai, amelyekre rávettük a gójokat, amikor aláaknáztuk államszerkezeteiket, annyira kifárasztották majd a népeket, hogy inkább el fognak szenvedni bármit is mi alattunk, semhogy megkockáztassák, hogy újra el kelljen viselniük mindazokat a megrázkódtatásokat és nyomorúságokat, amelyeken keresztülmentek. Ugyanakkor nem fogjuk elmulasztani kihangsúlyozni a gój kormányok történelmi hibáit, mely kormányok oly sok évszázadon át gyötörték az emberiséget, semmi megértést nem tanúsítván mindaz iránt, ami az emberiség igazi javát szolgálja; ehelyett szociális áldások fantasztikus terveit kergették és nem vették észre soha, hogy ezek a tervek csak rontottak, de soha nem javítottak az általános viszonyokon, melyek alapjai az emberi életnek... Elveink és módszereink legnagyobb erőssége abban fog rejleni, hogy ragyogó ellentétként állítjuk majd párhuzamba őket a halott, elpusztult régi társadalmi renddel.
Filozófusaink meg fogják tárgyalni a gójok különböző vallásainak minden fogyatékosságát, de soha senki nem fogja megvitatni a mi hitünket annak igazi szemszögéből nézve, mert azt teljes egészében nem fogja megtudni senki más, mint mi, akik soha nem fogjuk merni elárulni annak titkait.
Ha majd mindenütt ugyanarra a napra előkészített államcsínyek segítségével végérvényesen felállítottuk királyságunkat, miután végképp nyilvánvalóvá lett minden fennálló kormányforma értéktelensége (s addig még nem kis idő fog elmúlni, talán egész évszázad is), feladatunknak fogjuk tekinteni, hogy gondoskodjunk arról, hogy ellenünk ne kerülhessen többé sor összeesküvésekre. E célból irgalmatlanul ki fogunk végeztetni mindenkit, aki fegyvert fog azért, hogy szembehelyezkedjék hatalomra jutásunkkal. Ugyancsak halállal fogjuk büntetni bármilyen új titkos társaságfélének az alapítását és szervezését. A már fennállókat ismerjük, ezek szolgálnak és szolgáltak minket, ezután azonban fel fogjuk oszlatni őket és tagjaikat Európától távol eső földrészekre fogjuk száműzni. Ugyanígy fogunk eljárni azokkal a nemzsidó szabadkőművesekkel is, akik túl sokat tudnak. Azokat közülük, akiket valamilyen okból megkímélünk, a száműzetéstől való állandó félelemben fogjuk tartani. Törvényt fogunk hozni, amely a titkos társaságok minden volt tagját Európából, uralmunk középpontjából való száműzetéssel fenyeget.
Kormányunk döntései véglegesek, megfellebbezhetetlenek lesznek.
Közben azonban, amíg hatalomra nem jutunk, ellenkező módon fogunk eljárni: a világ minden országában szabadkőműves páholyokat fogunk életre hívni és szaporítani; azokba be fogjuk vonni mindazokat, akik kimagasló szerepet visznek a közéletben vagy esetleg vihetnek, ugyanis ezek a páholyok lesznek legfőbb hírszerzési központjaink és ezeken keresztül fogjuk leginkább érvényesíteni befolyásunkat. Az összes páholyt központi igazgatóság alá fogjuk helyezni, amely a mi bölcseinkből fog összetevődni; erről kizárólag mi fogunk tudni, mindenki más előtt ismeretlen lesz. A páholyoknak meglesznek a maguk képviselői, akik arra szolgálnak majd, hogy palástolják a szabadkőművesség előbb említett igazgatóságát, és hogy kiadják a jelszavakat és utasításokat. Ezekben a páholyokban fogjuk megkötni azt a csomót, amely összeköti egymással az összes forradalmi és liberális elemet. Ezek valamennyi társadalmi rétegből kerülnek majd ki, így tudomásunk lesz a legtitkosabb politikai összeesküvésekről is, és azok irányítása már kitervezésük napjától kezdve a mi kezünkben lesz. A páholytagok között lesz a nemzetközi és nemzeti rendőrség úgyszólván minden ügynöke, az ő szolgálatuk ugyanis pótolhatatlan számunkra, amennyiben a rendőrség abban a helyzetben van, hogy nemcsak a maga külön rendszabályait alkalmazhatja az ellenszegülőkkel szemben, hanem a mi tevékenységünket is palástolhatja és ürügyeket szolgáltathat elégedetlenségre, stb. Titkos társaságokba legkészségesebben szellemi foglalkozásúak, karrieristák, többnyire könnyelmű emberek lépnek be, általában olyanok, akiket nem lesz nehéz kezelnünk és felhasználnunk arra, hogy mozgásba hozzák annak a gépnek mechanizmusát, melyet mi eszeltünk ki. Ha megrázkódtatás éri a világot, ez azt fogja jelenteni, hogy fel kellett kavarnunk, hogy megbontsuk túl nagy összetartását. Ha azonban bárhol a világon összeesküvést szőnének, annak élén senki más nem fog állni, mint legmegbízhatóbb szolgáink egyike. Magától értetődik, hogy nekünk és senki másnak kell irányítanunk a szabadkőműves tevékenységet, mert mi tudjuk, merre vezetünk, mi ismerjük minden történés végső célját, míg a gójok semmit sem tudnak ezekről a dolgokról, még a cselekvés közvetlen hatását sem ismerik; rendszerint beérik azzal, hogy elképzeléseik megvalósításával pillanatnyilag kielégítsék önteltségüket, és észre sem veszik, hogy elgondolásaik soha sem vezethetők vissza saját kezdeményezésükre, hanem a mi sugalmazásaink eredménye... A gójok vagy kíváncsiságból lépnek be a páholyokba, vagy abban a reményben, hogy azok segítségével nekik is jut valami a közös koncból, egyesek meg azért, hogy alkalmuk legyen megvalósíthatatlan és megalapozatlan álmodozásaikról nyilvánosság előtt beszélni; szomjaznak a siker és taps után, melyek osztogatásában rendkívül bőkezűek vagyunk. A sikert azért engedélyezzük nekik, hogy kihasználjuk a siker okozta önteltségüket. Ez ugyanis lassan hajlamossá teszi őket arra, hogy magukévá tegyék sugalmazásainkat, miközben nincsenek is tudatában azoknak és teljességgel meg vannak győződve arról, hogy gondolataik saját csalhatatlanságukból fakadnak s meg nem eshetik velük, hogy kölcsönvegyék másokéit... Önök el sem tudják képzelni, hogy önteltségükben a legbölcsebb gójok is akaratlan naivitásnak milyen állapotába hozhatók s ugyanakkor milyen könnyű elvenni a bátorságukat a legkisebb kudarccal is, legyen az akár csak a megszokott taps elmaradása, és szolgai megalázkodásra késztetni őket új sikerek kilátásba helyezésével. Amennyire a mieink megvetik a külső sikert és csak azt nézik, hogy keresztülvihessék terveiket, annyira készek a gójok bármely tervet is feláldozni, csakhogy sikerük legyen. Ez a lelki sajátosságuk lényegesen megkönnyíti számunkra azt a feladatot, hogy céljainknak megfelelően irányítsuk őket. Látszatra tigrisek, lelkük azonban birkalélek, és fejük kong az ürességtől. Ráültettük őket annak a gondolatnak a vesszőparipájára, hogy az egyéniségnek fel kell olvadnia a kollektivizmus jelképes egységében.
Soha nem volt és soha nem is lesz annyi eszük, hogy ez a vesszőparipa nyilvánvalóan ellenkezik a természet legfontosabb törvényeivel, hiszen a természet a világ teremtése óta egymástól különböző egyedeket hoz létre, mégpedig pontosan azért, hogy egyéniségeket alkosson.
És mennyire előrelátók voltak a mi bölcseink a régi időkben, amikor azt mondták, hogyha az ember komoly célt akar elérni, nem szabad visszariadni semmiféle eszköztől és nem szabad megszámolni azokat, akiket a cél érdekében fel kell áldozni... Mi nem számoltuk a gój barmok ivadékainak áldozatait, persze a mieink közül is sokakat fel kellett áldoznunk, ennek árán azonban már most olyan helyzetet biztosítottunk a mieinknek a földön, amilyenről még csak nem is álmodhattak. Az, hogy aránylag kevés áldozatunk volt, megőrizte nemzetünket a megsemmisüléstől.
Befolyásunkra a lehető legkisebb mértékre korlátozódott a gójok törvényeinek végrehajtása. A szabadelvű törvénymagyarázatokkal megfosztottuk a törvényt tekintélyétől. A legfontosabb és elvi jelentőségű ügyekben és kérdésekben a bírák úgy döntenek, ahogy mi előírjuk nekik, és úgy látják az ügyeket, amilyen megvilágításba mi azokat a gój közigazgatás számára helyezzük. Ezt olyan személyek segítségével érjük el, akik - természetesen - a mi eszközeink, bár látszatra semmi közünk hozzájuk, továbbá újságnyilatkozatok vagy egyéb eszközök segítségével. . . Még szenátorok és magasabb állású közigazgatási tisztviselők is elfogadják tanácsainkat. A gójok teljességgel baromi eszüknél fogva képtelenek hasznát venni az elemzésnek és megfigyelésnek, még kevésbé képesek hasznosítani a maguk számára annak előrelátását, hogy egy kérdés bizonyos elintézési módjának mi lehet a célja.
Ez a különbség a gójok gondolkozási képessége és a mi gondolkozási képességünk között láthatóan fémjelzi azt a pozíciót, melyet mint a Kiválasztott Nép elfoglalunk, és magasabbrendű emberi mivoltunkat a gójok állati értelmével szemben. Szemük ugyan nyitva van, de nem látnak semmit maguk előtt és nem találnak fel semmit (legfeljebb talán anyagi dolgokat). Ebből világos, hogy a természet maga jelölt ki minket arra, hogy vezessük és uraljuk a világot. Ha majd elkövetkezik nyílt uralmunk ideje, az az idő, amikor bemutathatjuk uralmunk áldásait, újjá fogunk alakítani minden törvényhozást. Valamennyi törvényünk rövid, világos, tartós lesz, mindenféle magyarázatok nélkül, úgyhogy mindenki tökéletesen meg fogja tudni érteni őket. A fő jellemvonás, amely végig fog vonulni rajtuk, az lesz, hogy engedelmességet követelnek parancsainkkal szemben, s ezt az elvet grandiózus tökélyre fogjuk vinni. Akkor aztán meg fog szűnni minden visszaélés, mivel mindenki - egészen a legalsóbb közegig - felelős lesz a legfőbb kormányhatalom képviselőjének. Az e legfőbb hatóságnak alárendeltek hatalmi visszaéléseit oly irgalmatlan büntetésekkel fogjuk sújtani, hogy nem akad majd senki, akinek kedve lenne túllépni hatáskörét. Szigorúan szemmel fogjuk tartani a közigazgatás tevékenységét, amelytől az államgépezet sima működése függ; ha ugyanis ebben hanyagság üti fel a fejét, ez mindenütt hanyagsághoz vezet; a törvényellenes eljárás vagy hatalommal való visszaélés egyetlen esetét sem fogjuk példás büntetés nélkül hagyni.
Hatalmunk nimbusza megköveteli, hogy legfőbb tekintélyének egyéni haszon kedvéért történő legkisebb csorbítását is megfelelő, azaz kegyetlen büntetésekkel toroljuk meg. Azok, akikre lesújt a büntetés - esetleg nagyobb büntetés, mint amilyet megérdemelnek -, katonáknak fognak számítani, akik elesnek a közigazgatás harcmezején az államhatalom, elv és törvény kedvéért, melyek nem engedik meg, hogy az államkocsi gyeplőit tartók közül bárki is letérjen a közélet útjáról a maga privát mellékútjaira. Így például bíráink tudni fogják, hogy megsértik az igazságosság legfőbb elvét, valahányszor hajlamosak arra, hogy ostoba könyörületességet gyakoroljanak; a jogszolgáltatás arra való, hogy botlásokért kiszabott büntetésekkel példásan oktassa az embereket, nem pedig a bíró lelki tulajdonságainak kinyilvánítására... Ilyen tulajdonságok kimutatása helyénvaló lehet a magánéletben, de nem a közélet terén, mely nevelési alapja az emberi életnek. Bíráink 55 éves korukon túl nem fognak szolgálatot teljesíteni, először azért, mert öreg emberek makacsabbul ragaszkodnak előítéletekhez és nehezebben tudják alávetni magukat új irányvonalaknak, másodszor pedig azért, mert ily módon biztosíthatjuk a bírói testület tagjainak rugalmas kicserélését, aminek következtében annál jobban meg fognak hajolni akaratunk előtt: annak, aki meg akarja tartani állását, vakon kell majd engedelmeskednie, hogy kiérdemelje azt. Általában csakis olyanokat fogunk kiválasztani bírónak, akik pontosan tudják, hogy feladatuk abban áll, hogy büntessenek és alkalmazzák a törvényeket, nem pedig abban, hogy az állam nevelési tervének rovására a liberalizmus megnyilvánulásairól álmodjanak, amint sok gój manapság ezt képzeli feladatának. A személyek kicserélésének ez a módszere arra is szolgál majd, hogy szétrobbantsa a kollektív szolidaritást, és mindenkit hozzá fog kötni a kormány érdekeihez, mert sorsuk a kormánytól fog függeni. A fiatal bírónemzedéket arra a nézetre fogjuk nevelni, hogy megengedhetetlen bármiféle visszaélés, amely megzavarhatná az alattvalók között létesített rendet.
Manapság a gójok bírái kíméletesek mindenféle bűntény elbírálásánál, minthogy nincs helyes elképzelésük hivatásukról, mert a jelenlegi uralkodók a bírák kinevezésénél elmulasztják beléjük vésni a kötelezettségérzetet és nem teszik tudatossá bennük azt a feladatot, melyet el kell látniuk.
Abszolutizmusunk minden tekintetben vaskövetkezetes lesz, s ezért minden egyes rendeletünkben tiszteletben fogják tartani és feltétlenül végre fogják hajtani legfelsőbb akaratunkat; ez figyelmen kívül fog hagyni minden zúgolódást, mindenfajta elégedetlenséget, és ezek bármilyen megnyilvánulását példás büntetésekkel el fogja fojtani. El fogjuk törölni a fellebbezési jogot. Ezzel kizárólag mi fogunk rendelkezni - vagyis azok, akik uralkodnak -, mert nem szabad megengednünk, hogy a nép arra a gondolatra jusson, hogy általunk kinevezett bírák helytelen döntést is hozhatnak. Ha pedig mégis előfordul ilyesmi, mi magunk fogjuk hatálytalanítani a döntést, egyúttal pedig olyan példás büntetést fogunk mérni a bíróra, amiért nem értette meg kötelességét és kinevezésének célját, hogy ez elejét fogja venni az ilyen esetek megismétlődésének... Ismétlem, mindig tudatában kell lennünk annak, hogy ismernünk kell tisztviselőink minden lépését; szorosan szemmel kell tartanunk őket, hogy a nép meg legyen elégedve velünk, ugyanis joga van jó kormánytól jó tisztviselőket elvárni. Uralkodónk részéről kormányunk patriarkális atyai gyámságnak fog látszani. Saját nemzetünk és alattvalóink atyát fognak látni benne, aki törődik minden szükségletükkel, minden lépésükkel, az alattvalók egymás közötti kapcsolataival éppúgy, mint az uralkodóhoz való kapcsolataival. Annyira el fogja tölteni őket az a gondolat, hogy semmiképp sem nélkülözhetik gondoskodását és irányítását, ha békében és nyugalomban akarnak élni, hogy istenítéssel határos hódolattal el fogják ismerni uralkodónk önkényuralmát, különösen ha arra a meggyőződésre jutnak, hogy tisztviselőink nem saját kényük-kedvük szerint járnak el, hanem vakon végrehajtják az ő parancsait. Örülni fognak, hogy mindent elrendeztünk életükben, ahogy bölcs szülők teszik, akik kötelességtudatra és engedelmességre akarják nevelni gyermekeiket. Politikánk titkai tekintetében ugyanis a világ népei mindig csak kiskorú gyerekek voltak, akárcsak kormányaik. Amint látják, jogra és kötelességre alapítom kényuralmunkat; a kötelességteljesítés kikényszerítésének joga egyenesen kötelezettsége az olyan kormánynak, amely alattvalóinak atyja. Megadatott neki az erősebb joga, hogy azt arra használja fel, hogy az emberiséget a természet által meghatározott rend, azaz az alárendeltség felé vezesse. A világon minden valamilyen alárendeltségi állapotban van, ha nem az embereknek van alárendelve, akkor körülményeknek vagy saját belső mivoltának, minden esetben annak, ami erősebb. És így a jó érdekében mi leszünk ez az erősebb valami.
Habozás nélkül fel kell áldoznunk egyéneket, akik rést ütnek a fennálló rendben, a rossz példás megbüntetésében ugyanis nagy nevelési feladat rejlik.
Hogy hatálytalanítsuk a kollektív erőket a miénk kivételével, el fogjuk erőtleníteni a kollektivizmus első fokozatát - az egyetemeket azáltal, hogy új irányvonalakat szabunk meg számukra. Pontosan kidolgozott titkos munkatervekkel fogjuk előkészíteni feladatukra az egyetemek tisztviselőit és tanárait, melyektől egy jottányit sem térhetnek majd el büntetlenül. Különös elővigyázatossággal fogjuk kinevezni őket és állásuk olyan természetű lesz, hogy teljesen a mi kormányunktól függjenek.
Ha az emberek tág körének helytelenül irányított politikai ismeretei vannak, ez utópista álmodozókat és rossz alattvalókat eredményez, ahogy önök maguk is láthatják a gójok példáján, akiket mind ilyen irányban neveltek. Fel kell vennünk oktatásunkba mindazokat az alapelveket, amelyek oly ragyogóan tönkretették államrendjüket. Mihelyt azonban hatalomra kerültünk, mindenféle zavaró tantárgyat el fogunk távolítani a tantervből és az ifjúságot az államhatalom engedelmes gyermekeivé fogjuk tenni, akik mint a béke és nyugalom támaszát és reményét, szeretik azt, aki uralkodik. A klasszicizmust-mint általában a régi történelem tanulmányozásának minden formáját, ahol is több a rossz, mint a jó példa - a jövő programjának tanulmányozásával fogjuk helyettesíteni. Ki fogjuk radírozni az emberek emlékezetéből az elmúlt századok mindama tényeit, melyek nem kívánatosak számunkra, és csak azokat fogjuk meghagyni, amelyek a gój kormányok hibáit mutatják be. Tanterveink előterében ilyen és hasonló nevelő hatású kérdések tanulmányozása fog állni: a gyakorlati élettel kapcsolatos ügyek; a társadalmi rendből adódó kötelességek; a népek egymás közötti kapcsolatai; a rossz és önző példák kerülése, melyek ragályként terjesztik a rosszat. Ezt a programot külön terv szerint fogjuk összeállítani a különböző hivatás- és szakmabeliek számára, semmiképp sem fogjuk egy kaptafára húzni az oktatást. A kérdés ilyen kezelése különösen fontos.
Ahhoz, hogy az alattvalók mélyen a szívükbe és gondolataikba zárják azt, aki uralkodik, szükség van arra, hogy uralkodásának ideje alatt az iskolákban és a vásártereken az egész nemzetet kioktassák jelentőségéről, tetteiről és valamennyi jótékony kezdeményezéséről. Meg fogunk szüntetni minden tanszabadságot. Minden korú tanulóknak joguk lesz szüleikkel együtt összegyűlni a nevelőintézetekben, mint valamely klubban. Ezeken a leginkább ünnepnapokon tartandó gyűléseken a tanítók látszólag szabad előadásokat fognak tartani az emberi kapcsolatok kérdéseiről, a jó példákból levonandó szabályokról, az ösztönszerű viszonyokból adódó korlátozásokról, végül pedig a világnak még ki nem nyilatkoztatott, új elméletek filozófiájáról. Ezeket az elméleteket vallási dogma szintjére fogjuk emelni mintegy átmenetképpen saját hitünk felé. Hogy teljessé tegyem jelen- és jövőbeli cselekvési tervünkről szóló fejtegetéseimet, ismertetni fogom önök előtt ezeknek az elméleteknek alapelveit. Sok évszázadnyi tapasztalatból tudjuk, hogy az emberek eszmék szerint élnek és azoktól vezéreltetik magukat, s hogy ezeket az eszméket leginkább nevelés útján teszik magukévá, mely egyformán eredményesen, bár természetesen különböző módszerekkel, mindenféle korban lévő emberre alkalmazható, ezért el fogjuk fojtani és saját használatunkra lefoglalni az önálló gondolkozás utolsó szikráját is, miután eddig már amúgy is saját szempontunkból hasznos tárgyakra és eszmékre irányítottuk az emberek gondolkozását. A gondolkodási készség megfékezésének rendszere már érvényesül az úgynevezett szemléltető leckékkel történő tanításban. Ennek az a célja, hogy tunya, engedelmes barmokat csináljon a gójokból, akik csak akkor alkothatnak maguknak fogalmat valamiről, ha azt ábra formájában bemutatják nekik... Franciaországban egyik legjobb ügynökünk, Bourgeois, már nyilvánosságra is hozott szemléltető leckékre alapozott új tantervet.
Az ügyvédi foglalkozás hideg, kegyetlen, konok embereket produkál, akiknek nincsenek elveik s akik mindenütt személytelen, merőn legális álláspontot foglalnak el. Régi szokásuknak megfelelően minden ügynél azt nézik, mit ér a védelem szempontjából, és nem azt, mennyiben szolgálja a közjót. Rendszerint semmiféle ügyben nem utasítják vissza a védelem elvállalását, mindenáron felmentő ítéletet igyekeznek elérni, evégett felhasználva a jogtudomány legjelentéktelenebb szőrszálhasogatásait is, s ezáltal demoralizálják az igazságszolgáltatást. Ezért szűk határok közé fogjuk szorítani ezt a foglalkozást, a végrehajtó közszolgálat területére korlátozva az ügyvédi tevékenységet. Mint a bíráknak, az ügyvédeknek sem lesz joguk személyesen érintkezni a peres felekkel; csupán a bíróság részéről fognak nekik ügyeket kiutalni, ezeket pedig jelentések és ügyiratok alapján fogják tanulmányozni. Ügyfeleik védelmét azok bírósági kihallgatása után fogják ellátni a felmerült tényeknek megfelelően. Honoráriumot kapnak majd tekintet nélkül arra, milyen eredménnyel látják el a védelmet. Ilyenképpen törvénykezési ügyek egyszerű előadói lesznek az igazság szolgálatában és ellensúlyként az ügyésszel szemben, aki a felperes álláspontjának előadója lesz. Ez le fogja rövidíteni a bírósági tárgyalásokat. Ily módon tisztességes, elfogulatlan védelmet fogunk megteremteni, amelyet nem személyi érdek, hanem meggyőződés vezérel. Ez mellesleg véget fog vetni annak a jelenleg dívó korrupt gyakorlatnak is, hogy az ügyvédek egymás közti megegyezés alapján csak azt a peres felet engedik nyerni, aki többet fizet. . . Régtől fogva azon vagyunk, hogy lerontsuk a gój papság tekintélyét s így meghiúsítsuk földi küldetését, amely ezekben a napokban még nagy akadályt jelenthet számunkra. A nemzsidó papságnak a világ népeire gyakorolt befolyása napról-napra csökken. Mindenütt kihirdették a lelkiismeret szabadságát, úgyhogy most már csak évek választanak el bennünket a keresztény vallás teljes összeomlásának pillanatától. Ami a többi vallást illeti, azokkal még könnyebb dolgunk lesz, de korai volna erről most beszélni. A papi uralmat és a papokat olyan szűk korlátok közé fogjuk szorítani, hogy befolyásuk olyan arányban csökkenjen, ahogy azelőtt növekedett. Ha majd elérkezik a pápai udvar végleges elpusztításának ideje, egy láthatatlan kéz ujja a Vatikán felé fogja irányítani a nemzeteket. Ha azonban a nemzetek rávetik magukat, mi majd a pápa védelmezőinek képében lépünk fel, mintha elejét akarnánk venni a vérontásnak. Ezzel az ürüggyel be fogunk nyomulni a pápai udvar legbelsejébe és nem fogjuk elhagyni mindaddig, amíg teljesen meg nem törtük a pápaság hatalmát.
A zsidók királya lesz a világ igazi pápája, egy nemzetközi egyház pátriárkája.
Királyságunk Visnu istenség apológiája lesz, aki annak megszemélyesítése - száz kezünkben tartjuk majd a társadalmi élet gépezetének rugóit, mindegyikben egyet. Tudomásunk lesz mindenről hivatalos rendőrség segítsége nélkül is; ez különben azzal a hatáskörrel, amellyel a gójok használatára felruháztuk, csak akadályozza a kormányokat tisztánlátásukban. Tervünk értelmében az államnak teendő önkéntes szolgálat elvéből kifolyólag kötelességének fogja érezni alattvalóinknak egyharmada, hogy megfigyelés alatt tartsa a többieket. Akkor majd nem lesz szégyen kémnek és besúgónak lenni, hanem érdem. Az alaptalan feljelentéseket mindamellett kegyetlenül meg fogjuk büntetni, hogy ne harapózzanak el a visszaélések ezzel a joggal. Ügynökeinket egyaránt fogjuk kiválasztani a magasabb és az alsóbb társadalmi rétegekből, a tisztviselők közül, akik szórakozással töltötték idejüket, a szerkesztők, nyomdatulajdonosok, és kiadók, könyvkereskedők, alkalmazottak és kereskedők, munkások, kocsisok, lakájok, stb. közül. Mivel az ezekből összetevődő testületnek nem lesznek jogai és az nem lesz felhatalmazva arra, hogy saját felelősségére járjon el, tehát minden hatalom nélküli rendőrség lesz, csak tanúsítani és jelenteni fog: jelentéseinek és letartóztatásainak helybenhagyása a rendőrségi ügyek ellenőrzésével megbízott felelős személyek csoportjától fog függni, míg a tényleges letartóztatásokat a csendőrség és a városi rendőrség hajtja majd végre. Azokat, akik nem tesznek feljelentést arról, amit politikai ügyekkel kapcsolatban láttak vagy hallottak, szintén vád alá fogjuk helyezni és eltitkolás címén felelősségre vonni, ha beigazolódik bűnösségük ebben a bűncselekményben. Ahogy manapság testvéreink kötelesek saját kockázatukra feljelenteni a kahalnak a hitehagyókat, még ha azok saját családtagjaik is, vagy olyanokat, akikről megfigyelték, hogy elkövettek valamit, ami ellenkezik a kahallal, ugyanúgy az egész világra kiterjedő királyságunkban is valamennyi alattvalónknak eleget kell majd tennie annak a kötelességének, hogy ilyen irányban szolgálja az államot. Ez a feljelentő szervezet ki fog irtani minden hatalmi visszaélést, erőszakoskodást, megvesztegetést, egyszóval mindazt, amit tanácsadóink útján, az ember emberfeletti jogairól szóló elméleteink segítségével beleplántáltunk a gójok szokásaiba. Másképp hogyan is szaporíthattuk volna el annyira ezeket a bajokat, amelyek zűrzavart okoztak közigazgatásuk kellős közepén? Az ezt előidéző módszerek között a legfontosabbak közé tartozik, hogy a megfelelő közegeket olyan helyre állítjuk, ahol alkalmuk van bomlasztó tevékenységük során kifejteni és érvényesíteni rossz hajlamaikat, mint amilyenek: makacs önhittség, a hatalom felelőtlen gyakorlása, elsősorban és mindenek felett pedig a megvesztegethetőség.
Ha szükségessé válik számunkra, hogy megszigorítsuk a titkos védelmi rendszabályokat (a legvégzetesebb méreg az államhatalom tekintélye számára), színleges zűrzavarokat fogunk előidézni vagy gondoskodni fogunk arról, hogy sor kerüljön az elégedetlenségnek valamilyen megnyilvánulására, melynek jó szónokok fognak kifejezést adni. E szónokok köré fognak gyűlni mindazok, akik rokonszenveznek kijelentéseikkel. Ezt ürügyül fogjuk felhasználni házkutatásokra és felügyelet gyakorlására a gój rendőrség kötelékeiben elhelyezett ügynökeink segítségével...
Ha megengednénk ezt a gondolatot, ahogy a gójok tették és teszik, akkor e tényből kifolyólag halálos ítéletet írnánk alá, ha nem is az uralkodónkét, de mindenesetre a dinasztiájáét, mégpedig nem távoli időpontra.
Ha uralkodónk a nép között mutatkozik, mindig látszólag kíváncsi férfiak és nők tömege fogja körülvenni, akik mintegy véletlenül az első sorokat foglalják el körülötte és - mintha a rend kedvéért történne - vissza fogják tartani a többieket. Ez a többiekre is példaként fog hatni, hogy ne tülekedjenek. Ha kérvényező jelenik meg a tömegben, az első sorokban állóknak át kell venniük a kérvényt és azt a kérvényező szeme láttára át kell adniuk az uralkodónak, hogy mindenki láthassa, hogy az eljut rendeltetési helyére és következésképpen a király maga bírálja el. A hatalom nimbuszának fenntartása megköveteli, hogy a nép meggyőződésből így beszélhessen: "Bezzeg csak tudna róla a király!", vagy "Majd megtudja a király!" Nyílt védelmi rendszabályok bevezetésével elvész a hatalom misztikus tekintélye: márpedig, ha helyt adunk bizonyos merészség érvényesülésének - mindenki azt hiszi, hogy nagy fokban rendelkezik ezzel a tulajdonsággal -, a forradalmárok tudatára ébrednek erejüknek és ha kedvező az alkalom, lesik a pillanatot, hogy merényletet kövessenek el az uralmon lévők ellen. . . A gójoknak ugyan mást prédikáltunk, de éppen ez tette lehetővé számunkra, hogy megfigyeljük azokat a következményeket, amelyekkel náluk a nyílt biztonsági rendszabályok jártak... A mi uralmunk alatt a bűnözőket már az első többé-kevésbé jól megalapozott gyanú esetén fogják letartóztatni; nem engedhetjük meg; hogy esetleges tévedéstől való félelemből szökésre legyen alkalmuk olyan személyeknek, akik valamilyen politikai vétség vagy bűntett elkövetésének gyanújában állnak; az ilyen ügyekben ugyanis a szó szoros értelmében irgalmatlanok leszünk. Ha közönséges bűnügyekben éppenséggel megengedhető is a tett indító okainak figyelembevétele, nincs semmi mentség olyanok számára, akik beleártják magukat olyan dolgokba, melyekhez a kormányon kívül nem érthet senki. És még a kormányok sem értenek mindig az igazi politikához.
Politikai téren ugyan nem fogunk megengedni semmiféle önálló kontárkodást, de bátorítani fogjuk mindenféle jelentések és előterjesztések benyújtását, amelyek azt javasolják, hogy a kormány vizsgáljon meg tervezeteket, amelyek a nép helyzetének megjavítását célozzák; ez fel fogja tárni előttünk alattvalóink bajait és kíváncsiságait, amelyeknek vagy eleget fogunk tenni, vagy bölcs megcáfolásunkkal be fogjuk bizonyítani a rövidlátását annak, aki helytelenül ítél.
A zendülésre való uszítás semmi egyéb, mint amikor az öleb megugatja az elefántot. Olyan kormány szemszögéből nézve, amely jól meg van szervezve - nem ami a rendőrséget, hanem ami a közvéleményt illeti -, az öleb csak azért ugat az elefántra, mert nem ismeri annak erejét és jelentőségét. Elegendő szemléltető példával megmutatni kettőjük viszonylagos jelentőségét, s az ölebek máris abba fogják hagyni az ugatást és farkukat fogják csóválni, mihelyt meglátnak egy elefántot.
Minden tőlünk telhetőt megtettünk - és remélem sikerrel - annak érdekében, hogy visszatartsuk a gójokat attól, hogy ilyen eszközökkel küzdjenek a zendülők ellen. Ez volt az oka annak, hogy a sajtóban és beszédekben, valamint ügyesen összeállított iskolai történelemkönyvekben dicsőítettük azt a mártíromságot, melyet a forradalmárok állítólag magukra vállaltak a közjó gondolatáért. A kérdés ilyen beállításával megsokszoroztuk a szabadelvűek számát és gójok ezreit hoztuk birkanyájunk soraiba.
Ma a pénzügyi programmal fogunk foglalkozni, melyet beszámolóm végére hagytam, mert ez terveink legnehezebb és döntő része, mintegy megkoronázása azoknak. Mielőtt rátérek a részletekre, emlékezetükbe idézem, hogy már céloztam erre a kérdésre, mikor azt mondtam, hogy minden, amit teszünk, lényegileg a pénzen fordul meg.
Kormányunk abból a feltevésből fog kiindulni, hogy az államban minden a királyé (ami könnyen megvalósítható). Törvényben biztosított joga lesz bármilyen pénzösszeget bevonni, hogy szabályozza a pénzforgalmat az államban. Ebből következik, hogy a szükséges adópénzek legjobban progresszív vagyonadóval teremthetők elő. Ennek megfelelően a vagyon bizonyos százalékarányát fogják adóként fizetni, ami senkit sem fog szorongatott helyzetbe hozni vagy tönkretenni. A gazdagoknak tudatában kell lenniük annak, hogy kötelességük feleslegük egy részét az állam rendelkezésére bocsátani, mivel az állam szavatolja vagyonuk többi részének biztonságos birtoklását és a tisztességes nyereséghez való jogot; hangsúlyozom, tisztességes nyereségről beszélek, a vagyon feletti ellenőrzés ugyanis véget fog vetni a törvényesség látszatával folyó rablásnak. Ennek a szociális reformnak felülről kell jönnie, mert az idő megérett rá - az a rend és nyugalom elengedhetetlen záloga. A szegényekre kivetett adó magában rejti a forradalom csíráját és kárára van az államnak, amely így semmiségek után fut és közben lemarad a kövér falatokról. Ettől teljesen eltekintve is a tőkések megadóztatása csökkenti a magánkezekben lévő vagyon növekedését, amelyekben ma azért összpontosítjuk a vagyont, hogy azzal ellensúlyozzuk a gój kormányok erejét - államvagyonukat. A tőkével százalékos arányban növekedő adó sokkal nagyobb jövedelmet fog hozni, mint a jelenlegi fej- vagy vagyonadó, amely most csak azért hasznos számunkra, mert zavart és elégedetlenséget okoz a gójok között.
Az uralkodónak nem lesz külön magánvagyona, hiszen az államban minden az ő családi öröksége; ha nem így lenne, az egyik ellentmondana a másiknak: az a tény, hogy magántulajdonnal rendelkezik, kizárná a köztulajdonhoz való jogát.
Az uralkodó rokonainak - kivéve örököseit, akiket az állam fog eltartani - állami tisztségeket kell viselniük vagy dolgozniuk kell ahhoz, hogy joguk legyen vagyonra; a királyi vér kiváltságának nem szabad ürügyül szolgálnia az állampénzek elherdálására. Minden vásárlás, pénzátutalás és örökség után progresszív illetéket kell majd fizetni, s erről a nevek feltüntetésével pontos nyilvántartást fognak vezetni. Mindenki, aki valamely vagyontárgyat - akár pénzt, akár másvalamit - másra ruház át ennek az adónak lerovása nélkül, köteles lesz az adó után kamatot fizetni az illető összeg átruházásának pillanatától addig az időpontig, amikor felfedezik, hogy elmulasztotta bejelenteni az ügyletet. A vagyonátruházásokról kiállított okmányokat a régi és az új tulajdonos családi és utónevének valamint állandó lakhelyének feltüntetésével hetenként be kell majd mutatni a helybeli adóhivatalban. Ez a bejelentés csak bizonyos meghatározott összegtől felfelé lesz kötelező, amely meghaladja a szükségleti cikkek vételének és eladásának normális kiadásait; az ilyenek után csupán bizonyos százalékarányban megállapított illetéket kell fizetni.
Az államkincstárnak bizonyos tartalékalappal kell majd rendelkeznie, és mindazt, ami ezen felül befolyik, újra forgalomba kell hozni. Ezekkel a tartalékalapot meghaladó összegekkel közmunkákat fogunk végeztetni. Az ilyen, állami pénzekkel teremtett munkaalkalmak szorosan össze fogják kapcsolni a munkásosztályt az állam érdekeivel és a kormánnyal. Ugyanezekből a pénzekből bizonyos részt találmányok és különleges munkateljesítmények jutalmazására is félre fogunk tenni.
Az egyetlen személy, akinek nem lesz érdeke megkárosítani az államot, az uralkodó, az állam tulajdonosa. Ezért az ő személyes ellenőrzése ki fogja zárni azt a lehetőséget, hogy pazarlás folytán hiányok keletkezzenek.
A jelenlegi pénzkibocsátás általában nem felel meg a fejenkénti szükségletnek és ezért nem elégítheti ki a munkások összes igényeit. A kibocsátott pénz mennyiségének meg kellene felelnie a lakosság növekedésének és ezért születésük napjától kezdve már a gyerekeket is számításba kell venni, mint pénzfogyasztókat. A pénzkibocsátás újjárendezése lényeges kérdés az egész világ számára. Önök tudják, hogy az aranyalap a vesztét okozta azoknak az államoknak, amelyek azt bevezették, mert nem tudta kielégíteni a pénzszükségletet, annál kevésbé, mivel kivontuk az aranyat a forgalomból, amennyire csak lehetett.
Hogy ne legyen fennakadás az állami szükségletek fedezésére szolgáló pénzek kifizetésében, ezek összegét és kiutalásuk feltételeit az uralkodó rendeletileg fogja rögzíteni; ez véget fog vetni annak, hogy valamely minisztérium előnyben részesítsen egy intézményt mások rovására.
Minden államkölcsön annak következménye, hogy az állam gyenge lábakon áll és nem ért saját jogainak érvényesítéséhez. A kölcsönök Damoklész-kardjaként lógnak az uralkodók feje felett, akik ahelyett, hogy ideiglenes adót vetnének ki alattvalóikra, kinyújtott kézzel koldulni mennek a mi bankárainkhoz. Idegen kölcsönök olyanok, mint piócák az állam testén, amelyeket nem lehet eltávolítani, amíg maguktól le nem hullanak vagy az állam le nem rázza őket. A gój államok azonban nem rázzák le őket; továbbra is ragaszkodnak ahhoz, hogy egyre többet szedjenek magukra, úgyhogy menthetetlenül el kell pusztulniuk, kimerülve ettől az önkéntes vérveszteségtől.
Tehát mi is lényegében az államkölcsön, főleg az idegen államkölcsön? Az államkölcsön azt jelenti, hogy az állam kormányváltókat bocsát ki, amelyek a kölcsöntőke összegéhez mért kamatfizetési kötelezettséget tartalmaznak. Öt százalékos kamat esetén az állam húsz év elteltével hasztalanul fizet kamatokban az államkölcsönnel azonos összeget, negyven év alatt az eredeti kölcsön kétszeresét, hatvan év alatt annak háromszorosát és közben az adósság változatlanul megmarad - kifizetetlen adósságnak.
Addig, amíg az államkölcsönök belföldi kölcsönök voltak, csupán arról volt szó, hogy a gójok a szegények zsebéből a gazdagokéba rakták pénzüket, mihelyt azonban szert tettünk a megfelelő személyekre, hogy külföldi síkra tereljék az államkölcsönöket, az államok egész vagyona a mi zsebünkbe folyt és a gójok alattvalói sarcot kezdtek fizetni nekünk.
Mi nem fogjuk megengedni a pénz stagnálását és ezért a kamatozó állami értékpapírokat is meg fogjuk szüntetni egy egyszázalékos széria kivételével. Így aztán kamatfizetés sem lesz többé piócák számára, melyek kiszívják az állam egész erejét. Kamatozó értékpapírok kibocsátására kizárólag az ipari vállalatoknak lesz joguk, melyeknek nem okoz majd nehézséget kamatot fizetni nyereségükből. Ezzel szemben az állam nem hűl hasznot a kölcsönvett pénzből, mint ezek a társaságok, mert hiszen az állam azért vesz kölcsön pénzt, hogy azt elköltse, és nem azért, hogy üzleteket kössön belőle. Nálunk a kormány is vesz majd ipari értékpapírokat. Ily módon nem lesz többé kamatfizető kölcsönügyletekből kifolyólag, hanem át fog változni haszonért dolgozó pénzkölcsönzővé. Ez az intézkedés meg fogja szüntetni a pénz stagnálását, az élősdi nyerészkedést és henyélést, ami mind hasznos volt számunkra, amíg a gójok voltak uralmon, de nem kívánatos a mi uralmunk alatt.
Azok a költségelőirányzatok, amelyeket annak idején a magunk uralma alatt be fogunk vezetni, a gój államokkal folytatott kísérleteink során szerzett évszázados tapasztalatokon fognak alapulni, világosak és határozottak lesznek s az első pillantásra mindenki számára nyilvánvalóvá fogják tenni az újításainkban rejlő előnyöket. Véget fognak vetni azoknak a visszaéléseknek, melyeknek a gójok feletti uralmunkat köszönhetjük, de amelyeket nem engedhetünk meg a mi királyságunkban.
Határozott költségelőirányzat nélkül pedig nem lehet kormányozni. Meg nem határozott cél követése - még hozzá ugyancsak meg nem határozott segélyforrásokkal - hősöket és félisteneket is romlásba dönt.
A legutóbbi összejövetelen előadottak kapcsán ma részletesen meg fogom világítani a belső kölcsönök kérdését. A külföldi kölcsönökkel - amelyek a gójok nemzeti vagyonával tápláltak minket - nem foglalkozom többet, mert a mi államunk viszonylatában nem lesznek külföldiek, tehát semmiféle külügy sem.
Az államok bejelentik, hogy belső kölcsönre van szükség, és megindítják a kölcsönjegyeztetést saját váltóikra, azaz kamatozó értékpapírjaikra. Hogy a jegyzést mindenki győzze, az árat száz és ezer között szabják meg, és árengedményt tesznek azoknak, akik elsőnek jegyeznek. A következő napon mesterségesen felszöktetik a kölcsönkötvények árát s azzal okolják meg az áremelést, hogy mindenki töri magát a kölcsönjegyzésért. Pár nappal később az államkasszák - mint mondják - túlzsúfoltak, és több a pénz, mint amennyire szükség van (minek akkor jegyeztetni?). A kölcsönt, tegyük fel, jóval túljegyezték, s ebben rejlik az egész színpadi hatás: ide nézzenek-mondják-, micsoda bizalom nyilvánul meg az állam kölcsönkötvényei iránt.
De amikor vége van a komédiának, az állam azzal a ténnyel találja magát szemben, hogy rendkívül terhes adósságot vett magára. Hogy fizetni tudja a kamatokat, újabb kölcsönökhöz kell folyamodnia, ezek azonban nem szüntetik meg, hanem csak növelik a tőkeadósságot. És ha ez a hitel is kimerült, új adókkal kell fedezni - nem a kölcsönt, hanem csak annak kamatait. Ezek az adók tehát arra szolgálnak, hogy az egyik adósságot a másikkal fedezzék. Ezután következnek a konvertálások. Ezek csökkentik ugyan a kamatfizetést, de magának az adósságnak fedezése nélkül, ezenkívül pedig nem vihetők keresztül a kölcsönjegyzőnek a beleegyezése nélkül. Amikor bejelentik a konvertálást, ezzel egyidejűleg felajánlják, hogy visszafizetik a pénzt mindazoknak, akik nem kívánják konvertálni kötvényeiket. Ha mindenki visszautasítaná a konvertálást és követelné pénzét, a kormány saját csapdájába esne és kiderülne, hogy fizetésképtelen, nem tudja a felajánlott összegeket kifizetni. A gój kormányok szerencséjére alattvalóik - akik semmit sem értenek a pénzügyekhez - mindig szívesebben vállalták az árfolyamveszteségeket és a kamatcsökkentést, mint azt a kockázatot, amellyel pénzük másirányú elhelyezése járna, és ily módon gyakran lehetővé tették kormányaik számára, hogy azok többmilliós adósságtól szabaduljanak meg.
Az államok fizetésképtelenségének nyílt bevallása a legjobb bizonyíték lesz arra, hogy a különböző országokban teljesen hiányzik minden kapcsolat a népek érdekei és azok között, akik kormányozzák őket. Kérem önöket, szenteljenek különös figyelmet ennek a pontnak valamint a következőnek: manapság minden belső államkölcsönt úgynevezett függő adósságokkal konszolidálnak, vagyis olyanokkal, amelyek többé-kevésbé rövid lejáratúak. Ezek az adósságok olyan pénzekből állnak, amelyeket takarékpénztárakba és takarékalapokba fizettek be. Ha ezeket az alapokat sokáig valamely kormány rendelkezésére bocsátják, elpárolognak a külföldi államkölcsönök kamatainak törlesztése során és azonos összegre szóló járadéklevelek letétbehelyezésével helyettesítik őket.
Ilyen járadéklevelekkel szokták a gójok pótolni államkincstáraik minden hiányát.
Mindazzal, amit eddig kifejtettem önök előtt, gondosan igyekeztem megvilágítani a jövőben, a múltban és a jelenben végbemenő történések titkát, amelyek már a közeljövőben beletorkollnak nagy események áradatába, valamint a gójokkal fennálló kapcsolataink és a pénzgazdálkodás titkait. Ehhez van még némi hozzáfűzni valóm.
A mi uralmunk dicsőséges lesz, mert mindenható lesz, kormányozni és irányítani fog, s nem fog vezetők és szónokok után futkosni, akik rekedtre ordítják magukat értelmetlen szólamokkal, amelyekről azt mondják, hogy nagy eszmék, amikor pedig - őszintén szólva - semmi egyebek, mint utópiák... A mi államhatalmunk a rend koronája lesz, és ez magában foglalja az ember egész boldogságát. Államhatalmunk nimbusza arra fogja késztetni a népeket, hogy képletesen térdre ereszkedjenek előtte és hódolatteljes tisztelettel adózzanak neki. Igazi hatalom nem egyezkedik semmiféle joggal, még Isten jogával sem, vele szemben senki sem meri megengedni magának, hogy akárcsak egy arasznyit is elvegyen tőle.
Hogy az emberek hozzászokjanak ahhoz, hogy engedelmeskedjenek nekünk, szerénységre kell nevelnünk őket. Ezért korlátozni fogjuk a luxuscikkek gyártását. Ezzel meg fogjuk javítani a közerkölcsöt is, amelyre káros hatással volt a fényűzés terén kifejtett versengés. Újra helyre fogjuk állítani a kisipart, ami azt fogja jelenteni, hogy aláaknázzuk a gyárosok magántőkéjét. Erre azért is szükség van, mert a gyárosok gyakran, bár nem mindig tudatosan, nagymértékben a kormány ellen hangolják a tömegeket. A kisiparosok nem ismerik a munkanélküliséget, ezért elégedettek a fennálló renddel és következésképpen érdekük, hogy szilárd legyen a kormány helyzete. A munkanélküliség rendkívül veszélyes dolog a kormányok számára. A mi számunkra azonban eljátszotta majd szerepét abban a pillanatban, amikor kezünkbe kerül a hatalom. Törvénnyel meg fogjuk tiltani a részegeskedést is, büntetni fogjuk, mint olyan bűncselekményt, amely kivetkőzteti az embert emberi mivoltából és állattá alacsonyítja az alkohol hatására.
A mostani uralkodók csak nagy nehezen tartják magukat az általunk lezüllesztett társadalmakban, melyek még Isten hatalmát is tagadják s amelyekből mindenfelé kicsap az anarchia tüze. A legfőbb uralkodónak, aki valamennyi mostani uralkodó helyébe fog lépni, mindenekelőtt ezt a mindent elnyelő tüzet kell majd eloltania. Ezért kötelessége lesz ezeket a társadalmakat megsemmisíteni, még ha saját vérükbe is kell fojtania őket, hogy azután újra feltámaszthassa őket jól megszervezett csapatok formájában, amelyek tudatosan felveszik a harcot mindenféle fertőzés ellen, amely fekélyekkel boríthatná el az állam testét.
Akkor majd így szólhatunk a világ népeihez: "Adjatok hálát Istennek és ereszkedjetek térdre az előtt, aki homlokán hordja az ember sors rendelésének pecsétjét; Isten maga vezérelte az ő csillagát, hogy senki más mint ő szabadítson meg bennünket az összes előbb említett erőszakoskodásoktól és bajoktól.
Most rátérek annak ismertetésére, hogy milyen módszerekkel fogjuk mindenütt az egész világon megszilárdítani Dávid király dinasztiájának uralmát.
Elsősorban és mindenekelőtt ugyanazt a módszert fogjuk alkalmazni, amely már bölcseink számára is lehetővé tette a világ összes ügyeinek irányítását, azaz az emberiség tervszerű nevelését az általunk kívánt irányban.
Hogy a nép ismerje és szeresse királyát, elengedhetetlenül szükséges, hogy nyilvános helyeken mutatkozzék és beszéljen népével. Ez biztosítja a szükséges kapcsolatot a két erő között, melyet most terrorral elválasztunk egymástól.
Erre a terrorra szükségünk van mindaddig, amíg el nem következik az ideje annak, hogy mindkét erőt külön-külön alávessük befolyásunknak.
Legfőbb urunknak példátlanul feddhetetlennek kell lennie.
Ezek után nem lehet kétséges, hogy Izrael királyának győzelmes uralkodása degenerált világunk fölé emelkedik - mint Sátán - hatalmával és terrorjával. A Cion véréből született király - az antikrisztus - hamarosan egyetemes birodalmának trónjára emelkedik. A világ eseményei szörnyű sebességgel felgyorsultak: viták, háborúk, pletykák, éhínségek, járványok, földrengések - minden, ami tegnap még lehetetlen volt, mára már beteljesedett valóság lett. Azt lehetne gondolni, hogy a gyorsan múló napok a Kiválasztott Nép ügyeit szolgálják. Helyhiány miatt nem mehetünk bele a világtörténelem részleteibe, a "gonoszság titkai"-ba, hogy bebizonyítsuk "Cion bölcsei"-nek befolyását a történelemből, amelyet azzal gyakoroltak a világra, hogy előre megmondták az emberiség biztos közeljövőjét, vagy a világ tragédiájának utolsó felvonása előtt felhúzták a függönyt. Csak Krisztus világossága és Egyetemes Szentegyháza képes Sátán mélységére hatolni és feltárni gonoszságának mértékét. Szívemből érzem, ütött az óra, hogy sürgősen összehívjuk a Nyolcadik Ökumenikus Zsinatot, amely egyesítené a lelkipásztorokat és a kereszténység összes képviselőjét. Világi viták és hitszakadások mind feledésbe merülnének a küszöbön álló antikrisztus eljövetele elleni felkészülés szükségében.
Részletek Mónus Áron: Összeesküvés: A Nietzschei
Mindeddig azonban nem vizsgálta meg senki azokat az úgynevezett bizonyítékokat, amelyek alapján állítólag "kétséget kizáróan bebizonyosodott", hogy a Jegyzőkönyvek hamisak. (220-221. oldal) A zsidó szabadkőművesek azért nem találtak bíróságot, amelyik kimondta volna, hogy a Jegyzőkönyvek hamisak, mert az állítólagos hamisságukat semmi sem bizonyítja. Mi most bebizonyítottuk, hogy a Jegyzőkönyvek lényeges állításai hitelesek.
A Nietzschei Birodalom Titkai (Les Secrets de l'Empire Nietzschéen) című francia nyelvű terjedelmes könyvemben számos jelenkori esemény felidézésével bizonyítom, hogy a zsidó szabadkőművesség számára az antiszemitizmus jelenléte létfontosságú. Ha nincs antiszemitizmus, akkor szítanak a legaljasabb módszerekkel. Ezzel zsarolják a demokratikusnak mondott országok vezetőit. Az így szerzett pénzből a zsidó szabadkőművesek meghíznak, Izrael Államban pedig atombombákat gyártanak a muzulmán országok sakkban tartására, majd pedig a messianisztikus kor eljövetelének és fennmaradásának biztosítására.
A "bölcsek" ugyanakkor egy ügynököt kerestek céljuk megvalósításának előmozdítására. Ezt a Jegyzőkönyvek, mint egy világgá kürtölt apróhirdetés, meg is hozták Adolf Hitler személyében. (223-225. oldal)
További jegyzőkönyvek ismertetése
A Berlinben megjelenő Prizyv nevű orosz újság 1920. február 5-i száma egy érdekes, 1919 decemberi dátummal ellátott, héber nyelvű dokumentumot közölt, amely fényt derített a zsidóság titkos szervezeteire Oroszországban: Az okiratot egy Zunder nevű halott zsidó zsebében találták, aki a 11. Mesterlövész-zászlóalj bolsevik parancsnoka volt. Teljes egészében a következőket tartalmazta: TITKOS. - Az Izraelita Nemzetközi Liga fiókjainak képviselői számára. Izrael Fiai! Közeledik végső győzelmünk órája. A világ uralmának küszöbén állunk. Amiről korábban csak álmodhattunk, most közel került a megvalósuláshoz. Nem sokkal korábban gyengék és tehetetlenek voltuk, most pedig a világ katasztrófájának köszönhetően büszkén emelhetjük fel fejünket. Mindamellett azonban óvatosaknak kell lennünk. Biztosra lehet mondani, hogy miután átmasíroztunk lerombolt és legyengült oltárokon és trónokon, ugyanazon a kijelölt úton kell tovább haladnunk. Az idegen vallás és doktrínák tekintélyét nagyon sikeres propagandával könyörtelen kritikának és gúnyolódásnak tettük ki. Megingattuk a kultúrát, a civilizációt, a hagyományokat és a keresztény nemzetek trónjait. Mindent megtettünk, hogy az orosz népet a zsidó hatalom rabigájába hajtsuk, és végül térdre kényszerítsük őket. Mindezeket majdnem teljes egészében véghezvittük, de ugyanakkor nagyon óvatosaknak kell lennünk, mert a fő ellenségünk az elnyomott Oroszország. Oroszország feletti győzelmünk, amelyet szellemi felsőbbrendűségünkkel értünk el, a jövőben egy új nemzedékkel ellenünk fordulhat. Oroszországot legyőztük és tönkretettük. Oroszország haláltusáját vívja lábunk alatt, de ne feledjétek - egy pillanatra sem -, hogy óvatosaknak kell lennünk. A szent törődés védelmünkért nem enged sem sajnálatot, sem könyörületet. Végre megpillanthatjuk az orosz nép keserű, súlyos helyzetét, és láthatjuk őket könnyek között! Ezt a népet tehetetlen rabszolgákká alacsonyítottuk azáltal, hogy megfosztottuk őket tulajdonuktól és aranyuktól.
Legyetek óvatosak és legyetek csendben! Nem kegyelmezhetünk ellenségünknek. Véget kell vetnünk az orosz nép legjobb és vezető elemeinek, hogy a legyőzött Oroszország ne találhasson vezetőket! Ezáltal minden lehetőség megszűnik számukra, hogy ellenálljanak hatalmunknak. A munkások és parasztok között gyűlöletet és vitákat kell szítanunk. Háborúk és osztályharcok elpusztítanak minden kincset és kultúrát, amelyet a keresztények teremtettek. De legyetek óvatosak, Izrael Fiai! Közel van győzelmünk, mert a politikai és gazdasági hatalmunk és befolyásunk a tömegekre gyorsan fejlődik. Felvásárolunk kormánykölcsönöket és aranyat, ezáltal irányító hatalmunk van a világ tőzsdéi fölött. A hatalom a kezünkben van, de legyetek óvatosak- ne helyezzetek bizalmat áruló, sötét hatalmakba!
* * * * *
Moszkva, 2. 6. 1947.
2. Főként annak kell nagy figyelmet szentelni, hogy katonáink és a civil lakosság között semmiféle kapcsolat ne jöhessen létre. Megengedhetetlen, hogy tiszti kádereink a bennszülötteket azok lakásaiban látogassák, szintén megengedhetetlen egyszerű sorkatonák bennszülött nőkkel való érintkezése, megengedhetetlen katonáink és a bennszülött lakosság, katonaság közötti kapcsolatteremtés. 3. Meggyorsítani azon bennszülöttek likvidálását, akik Lengyelország Kommunista Pártjával, a Lengyel Szocialista Párttal, az Interbrigadistákkal, a Lengyel Kommunista Ifjúsági Szövetséggel, a Hazai Hadsereggel, a parasztzászlóaljakkal és más társaságokkal és szervezetekkel állnak kapcsolatban, amelyek nem a mi kezdeményezésünk folytán keletkeztek. Ennek az ügynek az érdekében ki kell használni a fegyveres ellenzék jelenlétét. 4. Ügyelni kell arra, hogy minden fegyveres akcióban azok a katonák vegyenek részt, akik a Kosciuszko-hadseregbe (a Szovjetunió területén a Vörös Hadsereg oldalán harcoló lengyel hadsereg) való belépésük előtt országunk (a Szovjetunió) területén tartózkodtak. És elérni teljes megsemmisítésüket. 5. Meg kell gyorsítani az összes párt egy szervezetbe történő egyesítését, ügyelve arra, hogy minden kulcsszerep olyan embereknek jusson, akik a különleges osztályunk szolgálatában állnak. 6. Egyesíteni kell az összes ifjúsági szervezetet, és járási vezetőktől felfelé a vezető helyekre különleges szolgálatunk által jóváhagyott embereket kell helyezni. Még a végső egyesítés előtt likvidálni kell a cserkészmozgalom ismert vezetőit. 7. Megszervezni és figyelni arra, hogy a pártkongresszusok küldöttei által megválasztott funkcionáriusok az előttük álló teljes időszakra ne tarthassák meg mandátumaikat. A küldöttek semmi esetre sem hívhatnak össze vállalatok közötti gyűléseket. Ha nincs más megoldás, és ha egy ilyen gyűlést mindenképpen össze kell hívni, el kell távolítani azokat az embereket, akik a koncepciók tervezésében és a követelések felterjesztésében aktivitást fejtenek ki. Minden elkövetkezendő kongresszusra új küldötteket kell válogatni, csakis olyanokat, akiket különleges szolgálatunk szemel ki. 8. Különös figyelmet kell szentelni a szervezési képességekkel rendelkező és népszerűségre esélyes egyéneknek. Az ilyen embereket be kell szervezni, amennyiben ellenállást tanúsítanak, nem engedni őket magasabb posztra. 9. Elintézni, hogy az állami alkalmazottak (a biztonsági szerveket és a bányaipart kivéve) alacsony fizetést kapjanak. Ez elsősorban az egészségügyet, a bíróságokat, a közművelődési szférát, valamint a vezető beosztásban dolgozókat érinti. 10. Minden kormányszervbe, valamint az üzemek többségébe különleges szolgálatunkkal együttműködő egyéneket kell beépíteni. (A helyi közigazgatási szervek tudomása nélkül) 11. Különleges figyelmet kell szentelni annak, hogy a bennszülött sajtó ne közölje a hozzánk szállított áru mennyiségét és fajtáit. Úgyszintén nem szabad ezt üzletnek nevezni. Ügyelni kell arra is, hogy a sajtó kiemelten írjon a bennszülötteknek kiszállított áru mennyiségéről. Emellett meg kell említeni, hogy ez az árucsere-forgalom keretén belül történik. 12. Nyomást kell gyakorolni a bennszülött hivatalokra, hogy azon személyek, akik földet, parcellát, telket szereznek, ne arról kapjanak papírt, hogy tulajdonosok, hanem csak arról, hogy azt kiutalták. 13. A paraszti magángazdálkodással szemben olyan politikát kell folytatni, hogy a magángazdálkodás ráfizetéses legyen, esetleg minimális haszonnal járhasson. Ezután pedig el kell kezdeni vidéken a kollektivizálást. Amennyiben nagyobb ellenállás keletkezik, csökkenteni kell a termelőeszközök kiosztását, és növelni az állami beszolgáltatási kötelezettségek kvótáit. Ha mindez nem vezetne eredményre, meg kell szervezni, hogy a mezőgazdaság ne tudja fedezni az ország élelmiszer-ellátását, a hiányzó mennyiséget behozatallal kell pótolni. 14. Mindent megtenni annak érdekében, hogy a határozatok és rendeletek, legyenek azok jogi, gazdasági vagy szervezeti jellegűek, megfelelően pontatlanok legyenek. 15. Mindent elkövetni annak érdekében, hogy az egyes ügyek tárgyalásával egyszerre több komisszió, hivatal és intézmény foglalkozzon, de egyikük sem hozhat határozatot, mielőtt a többiekkel nem konzultált. (Kivételt képeznek a bányaipart érintő ügyek.) 16. Az üzemi önkormányzatok semmiféleképpen sem fejthetnek ki hatást az üzem tevékenységére. Kizárólag a határozatok teljesítésén dolgozhatnak. 17. A szakszervezetek nem szegülhetnek ellen az igazgatóság utasításainak. A szakszervezeteket más feladatokkal kell elfoglalni, úgymint a vállalati üdültetések szervezése, a nyugdíj- és kölcsönkérelmek elbírálása, kulturális és szórakoztató programok, kirándulások szervezése, a hiánycikkek elosztásának megszervezése, a politikai vezetés határozatainak és nézeteinek az igazolása. 18. Meg kell szervezni, hogy csak azokat a dolgozókat és vezetőket léptessék elő, akik a rájuk bízott feladatokat példamutatóan végrehajtják, és akik nem hajlamosak azon problémák analizálására, melyek túlérnek tevékenységük határain. 19. Azon bennszülöttek tevékenységéhez, aki párt-, állami és gazdasági funkciókat viselnek, olyan feltételeket kell kialakítani, hogy azok alkalmazottaik szemében kompromittálják őket, és lehetetlenné tegyék visszatérésüket eredeti környezetükbe. 20. A bennszülött tiszti káderekre csak ott bízható felelős pozíció, ahol már el vannak helyezve különleges szolgálatunk emberei. 21. Minden fegyveres akció és éleslövészet alatt a lőszer mennyiségét fegyverre való tekintet nélkül állandóan szigorúan ellenőrizni kell. 22. Megfigyelés alatt kell tartani minden tudományos kutatóintézetet és laboratóriumot. 23. Nagy figyelmet kell szentelni a feltalálóknak és újítóknak valamint fejleszteni és támogatni tevékenységüket, de minden egyes találmányt következetesen fel kell jegyezni, a jelentés pedig a központba küldendő. Csak azon találmányok megvalósításához szabad hozzájárulni, melyek a bányaiparban hasznosíthatók, valamint azokat, melyek különleges utasításainkban vannak feltüntetve. Nem valósíthatók meg azok a találmányok, amelyek a termelés növelését, ezzel párhuzamban pedig nyersanyagtermelés és nyersanyagbányászat visszaesését eredményeznék vagy akadályoznák a határozatok teljesítését. Ha egy találmány már ismertté vált, meg kell szervezni unnak külföldre való eladását. A találmány értékéről és leírásáról szóló dokumentumok közlése megengedhetetlen. 24. Az egyes szállítmányok pontosságában zavarokat kell előidézni. (Kivéve az NK 552-46. Számú utasításban szereplő szállítmányokat.) 25. Az üzemekben kezdeményezni kell a különböző problémafelvető és szakmai értekezletek összehívását, feljegyezni az ott elhangzott javaslatokat, észrevételeket és azok szerzőit. 26. Népszerűsíteni kell a dolgozókkal folytatott beszélgetéseket, melyek időszerű termelési témákkal foglalkoznak, valamint olyan beszélgetéseket, melyeken helyet kap a múlt és a helyi problémák bírálata. Nem szabad megengedni azonban a bírált jelenségek okainak megszüntetését. 27. A bennszülött vezetés nyilvános fellépései lehetnek nemzeti és történelmi színezetűek, de azok nem vezethetnek a nemzet egységéhez. 28. Figyelni kell arra, nehogy az újjáépítés alatt álló vagy az újonnan felépített városokban és lakótelepeken léteznek-e olyan vízvezetékrendszerek, melyek nincsenek rákötve a fő vízhálózati rendszerre. A régi, nem bekötött vízvezetékeket és az utcai kutakat szisztematikusan fel kell számolni. 29. Az ipari objektumok rekonstrukciója és építése során ügyelni kell arra, hogy az ipari hulladék azon folyókba legyen irányítva, ivóvíztartalékként szolgálhatnak. 30. Az újjáépített városok és az új lakótelepek lakásaiban nem lehetnek többlethelyiségek, melyekben hosszabb időre háziállatokat lehetne tartani vagy nagyobb mennyiségű élelmiszer-tartalékot felhalmozni. 31. A magántulajdonban lévő termelővállalatok és az iparosok csak olyan alapanyagokat és berendezéseket kaphassanak, amelyek meggátolják a jó minőségű áruk előállítását. Ezen termékek árai magasabbak legyenek, mint az állami vállalatok hasonló termékei. 32. Elő kell idézni a hivatali adminisztráció minden szinten történő maximális terebélyesedését. Megengedhető az adminisztratív szervek bírálata, de semmiképpen sem engedhető meg számbeli megfogyatkozásuk és normális működésük sem. 33. Ügyelni kell minden gyártási tervre a bányaiparban, valamint a megfelelő instrukciókkal megjelölt vállalatokban. Meggátolni a belföldi piac ellátását. 34. Különös figyelmet kell szentelni az egyházaknak. A kulturális-nevelőmunkát úgy irányítani, hogy általános ellenszenv alakuljon ki ezen intézmények ellen. Figyelni és ellenőrizni az egyházi nyomdákat, levéltárakat, a prédikációkat, az énekeket, a vallásoktatás tartalmát, de még a temetési szertartásokat is. 35. Az alap- illetve szakiskolákból, de különösen a közép- és főiskolákból el kell távolítani azokat a tanítókat, akik köztekintélynek és népszerűségnek örvendenek. Helyüket kinevezett emberekkel kell feltölteni. Megszüntetni a tantárgyak közötti különbségeket, korlátozni a forrásmunkák kiadását, és a középiskolákban beszüntetni a latin és az ógörög nyelv, az általános filozófia, a logika és a genetika oktatását. A történelem oktatásában nem szabad megemlíteni, hogy melyik uralkodó szolgálta vagy akarta szolgálni az ország javát, hanem rá kell mutatni a királyok zsarnokságára és az elnyomott nép harcára. A szakiskolákban be kell vezetni a szűk specializációkat. 36. Inspirálni kell olyan állami művészeti és sportrendezvények megrendezését, amelyek a bennszülöttek harcát ünneplik a (az oroszokat kivéve, különösen a német) megszállókkal szemben, s melyek a szocializmusért vívott harcot hirdetik. 37. A helyi kiadványokban nem engedhető meg azon bennszülöttekről szóló művek megjelenése, akik a forradalomig és a második világháború alatt nálunk éltek. 38. Ha létrejön egy olyan jellegű szervezet, amelyik ugyan támogatná az országunkkal való szövetséget, de ugyanakkor szorgalmazná a hivatalos vezetés gazdasági tevékenységének ellenőrzését, azonnal be kell indítani ellene nacionalizmus és sovinizmus vádjával egy rágalomhadjáratot. Ezt a következőképpen kell csinálni: emlékhelyeink megszégyenítése, temetőink megrongálása, nemzetünk és kultúránk befeketítését hirdető, és a velük kötött egyezmények értelmét kétségbe vonó röplapok kiadása. A propagandamunkába be kell vonni a bennszülötteket, és kihasználni a velük szemben létező gyűlöletet. 39. Gondoskodni a hidak, utak és az összekötő-hálózat kiépítéséről és felújításáról, hogy egy szükséges katonai intervenció esetén gyorsan és minden oldalról elérhető legyen az ellenállás helyszíne vagy az ellenzéki erők összpontosításának helye. 40. Odafigyelni arra, hogy a politikai ellenzék képviselőit lecsukják. Megdolgozni azokat az ellenzékieket, akik a bennszülött lakosság tekintélyét élvezik. Az úgynevezett véletlen események során, mielőtt még betörnének a köztudatba, likvidálni vagy köztörvényes kihágás vádjával bezárni őket. 41. Meg kell gátolni a politikai perekben elítélt személyek rehabilitációját. Amennyiben ez a rehabilitáció elkerülhetetlen, csak azzal a feltétellel lehetséges ezt megtenni, hogy az eset bírói műhibának minősül, nem lesz perújrafelvétel, valamint a hibás ítélet okozói (bírák, tanúk, vádlók és informátorok) nem lesznek beidézve. 42. Azokat a párt által kinevezett vezetőket, akik tevékenységükkel károkat okoztak vagy az alkalmazottak elégedetlenségét idézték elő, állítsák bíróság elé. Drasztikus esetekben vissza kell hívni őket funkciójukból, más hasonló vagy magasabb szintű pozíciókba helyezni őket. Végső esetben vezető állásba kell tenni őket, és a későbbi változások idejére kádertartalékként számolni velük. 43. Nyilvánosságra kell hozni azoknak a vezető pozíciókban dolgozó személyeknek pereit (elsősorban a hadügyben, minisztériumokban, főbb hivatalokban, iskolaügyben dolgozókról van szó), akiket népellenes, szocializmusellenes és az iparosítást ellenőrző tevékenységgel vádolnak. Ez a dolgozó tömegek figyelmét felkelti. 44. A munkahelyeken gondoskodni kell a különböző funkciókban dolgozó emberek leváltásáról, és a legkisebb szakértelemmel rendelkező iskolázatlan munkásokkal helyettesíteni őket. 45. Meg kell szervezni, hogy a főiskolákra a legalacsonyabb társadalmi rétegekből származók kerüljenek be elsősorban, akiknek nem érdekük szakértelmük növelése, csupán a diploma megszerzése. |